2012. március 31., szombat

4.rész-A vacsora

Eljött a vacsi ideje. Felvettem egy falmer gatyát egy pulcsit mivel nem volt meleg meg egy Converse tornacipőt. A hajamat felkötöttem,raktam fel egy kis szemhéj tust és egy kis szájfényt.
-Barbii. Itt van Ádám.-szólt anya.
-Megyek már!-ordítottam.

-Szia!Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-közben éreztem,hogy bepirultam.
-Na menjünk.
-Oké. ANYA megyünk! majd jövök Sziiaa!
Elindultunk..Fél órás volt az út közben alig beszéltünk pár szót.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Meglepetés.
-Hát jó, de mikor érünk oda?
-Most.
-Ez gyönyörű hely!
-Igen ezért hoztalak ide.
-Hát nem csodálom,hogy félórás az út.
-Gyere!Foglaltam bent egy asztalt!
-Hát gondoltam,hogy nem földön fogunk ülni.-nevettem.
-Milyen vicces vagy.-mosolygott.
-Tudom.Nem fognak hülyének nézni,hogy ilyen lazán jöttem vacsizni?
-Miért néznének?Szard le.
-Hát jó.
Oda vitt az asztalhoz.. Igen nagyon szép helyen, igaz,hogy nem nagyon sokan voltak arra felé de nem baj.
-Na, hogy tetszik?
-Szép.
-De direkt nincsenek erre sokan vagy véletlen?
-Direkt.-mosolygott.
-És miért?
-Mert itt nyugisabb és nem néznek 80an miközben eszel.
-Én sem szeretem ha néznek miközben eszek.
Eltelt 1óra, beszélgettünk ettünk, ittunk..
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm.
-Miért érzem úgy, hogy nem érdekellek?
-Figyelj! Most elmondok valamit.
-Figyelek.
-5 éven át voltam szerelmes beléd. Elmúlt a lángolás.Csak te kelettél nekem, csak te!
-5év?
-Igen! 5.
-De..Nem vettem észre.
-Figyelembe se vettél engem.
-Éjszakákat sírtam,mert tudtam,hogy nem lehetsz az enyém.
-De itt vagyok!
-Itt de már engem nem érdekelsz!
-Még 1 esély?
-Nem, légyszives vigyél haza!Most!
Felálltam az asztaltól és oda mentem a kocsihoz.Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Mikor hazamentem megköszöntem a vacsit kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót."Rohadj meg."-gondoltam magamban.
-Itthon vagyok anya, megyek lefekszem!
-Jól van kicsim, majd holnap beszélünk.
Bementem a szobámba,elővettem a laptopomat és felmentem twitterre.Elég sokan írtak. Válaszolgattam,körül néztem. Ki írtam,hogy "@imbaarbii_: érdekes este,soha többé ilyet!:(". Amire észre vettem elrepült az idő. már 10óra volt. Holnap pedig Péntek. Végre!Nem tudom,hogyan fogom túlélni a jelenlétét. Együtt járunk bioszra,fizikára és még angolra is. Mondhatom Fantasztikus.Ahogy végig gondoltam éreztem,hogy jobb,sokkal jobb lesz nélküle az életem.. Miközben twittereztem megrezzent a telefonom. Jött egy üzenet.: "Szerelmes vagyok beléd. ui: Ádám voltam" Nem tudom hogy honnan tudta meg a telefon számom, de nem is érdekel.Talál nálam jobbat is, sőt sokkal jobbat. Megcsörrent a telefonom Vivi volt az.
-Szia.
-Na szia, mi van,mi volt?-kérdezte.
-Semmi! 1órát voltunk, hazahozattam vele magam. Felidegesített.
-De hát mivel?
-Hát,hogy nem vette észre,hogy én szerelmes vagyok belé meg minden és akkor még kért egy esélyt.
-Úristen! 5éven keresztül nem vette észre. Halandzsa az egész, ne is foglalkozz vele.
-Nem is.-ekkor elkezdtem sírni.
-Sírsz?
-Nem.
-Hallom,hogy sírsz.
-Jó,igen sírok. Már nem bírom, egyszerűen nem.
-Tudom,de majd holnap megbeszéljük, most leteszem. Ne sírj!
-Oké,szia.-köszöntem el.
Átgondoltam még a dolgokat telefonálás után és mindig ugyan arra jutottam. Már nem szeretem! Ami else kezdődött közöttünk vége is lett. Végig gondoltam,hogy tényleg mennyit sírtam miatta 5 év alatt,és ahogy szerelmes voltam belé,már annyira utálom!..

3.rész-A várva várt pillanat.

-Én meg Barbii.-nevettem.
-Haha.-mosolygott.
-Na mondjad mit akarsz vagy mit keresel itt Ádika?
-Ádika. De jó új becenevem.-nevetett.
-Hát én már csak ilyen vagyok.Na mondd,hogy mit akarsz,mert tudom,hogy van valami.
-Nem! Csak idejöttem megnézni,hogy mit csináltok.
-Beszélgetünk!-mondta Vivi.
-És zavarok csajok?-kérdezte.
-Nem.-mondta Netti
-Szerintem kettesben hagyunk titeket.Gyere Netti.-kacsintott Vivi.
Igen,Vivi tudta,hogy nekem tetszik Ádám,és le is vágta,hogy kettesben akarunk lenni,vagy is,hogy beszélgetni.
-Na mi az? mondhatod már.-Kicsit flegmultam be, a fiúkkal már csak így kell beszélni.
-Elakarlak hívni vacsizni,hogy egy kicsit jobban megismerjelek.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Igen,halál komolyan.
-Hát felőlem oké. De ez nem randi,csak egy ismerkedős délután!
-Oké! Én Sem úgy gondoltam azthiszem.-szomorodott el. Akkor 7kor megyek érted.
-Oké,de most megyek mert még telefonálnom kell.
Felhívtam Vivit.:
-Szia,képzeld elhívott vacsira.
-Helloo, na ez tökjó,de akkor miért van ilyen szomorú hangod?
-Tudod,mindig arról álmodoztam,hogy egyszer elhív randira..
-Igen,tudom és?
-Most bekövetkezett, és úgy érzem,hogy én erre nem vagyok képes!
-Miért nem? 5éve vele szeretnél lenni.
-De már nem érzem azt amit 5éve.Már nem! Ő ismerkedni akar,én már nem!
-De hát ő a suli leghelyesebb fiúja.
-Tudom de nekem ez nem megy. Elmegyek ma arra a vacsira és ennyi!
-Jó, te tudod. Te vagy a legjobb barátnőm..
-Tudom,te is az enyém..Ezért hívtalak téged.
-Szerintem menj el a 'randira' beszélgessetek és hátha megint történik valami vibrálás..
-Nem randi. Megmondtam neki,hogy ez csak egy ismerkedős vacsi lesz!
-Jó akkor csak simán vacsi. De próbáld meg,még is csak belé voltál szerelmes 5 éven át.
-Hát igen de..
-Semmi de!
-Oké, na megyek szia Vivi.
Egésznap szar kedvem volt. Pedig örülnöm kellett volna.. Mikor hazamentem anya már csinálta az ebédet, vagy is már majdnem kész volt vele,mivel nekem 7órám volt.
-Szia Barbii! Ülj le.
-Szia anya! Beszélnem kell veled!-pottyant ki egy könny a szememből.
-Mi a baj kicsim, miért sírsz?
-Ahj anya.Tudod van az Ádám.
-Igen..
-Elhívott 'randira' vagyis vacsizni.
-De hát ez csodás! De miért sírsz?Ennek örülni kéne hisz..
-De anya, én már nem érzem azt mint 5évvel ezelőtt vagy tavaly vagy fél évvel ezelőtt.
-Miért nem?
-Nem tudom, nekem ez nem megy!
-5éve erre vágyom.
-És most valósult.
-Igen, de..
-Nembaj kislányom,elmész arra a vacsira beszélgettek és ennyi lesz.Nyilván ő többet akar.
-Sajnos én már nem.
-Ne foglalkozz vele, gyere egyél,menjél nézd át amit át kell. Öltözz fel csinosan és várd Ádámot.

2012. március 30., péntek

2.rész-A fiú.

Reggel felkeltem.Csütörtök reggel.Jaj de jó utálom a csütörtököt.7órám lesz de még tesi is.Gyűlölöm a tesi órát! A tanár se szeret így meg még rosszabb, de megpróbálóm túlélni.Na de mind1. Felöltöztem gyorsan már amilyen gyorsan fel lehet kómásan.21:30kor már aludtam de ezt az időátállítást úgy látszik még nem szoktam meg. Ezért 7kor keltem, gyorsan megcsináltam a hajam, felraktam egy kis szempilla spirált meg egy csöpp szájfényt.Siettem elköszönni anyutól és rohantam suliba.Még reggelizni se reggeliztem.Anya adott pénzt,hogy vegyek magamnak kaját..
-Szia Barbii!-köszönt oda Ádám.
Na szóval igen. Ádám a suli leghelyesebb, legaranyosabb fiúja, hát persze nekem is tetszik mint majdnem milyen lánynak a suliban.Nagyon meglepődtem,hogy köszönt.
-Szia!Hát te?-kérdeztem meglepődve.
-Hát én?! Suliba járok.-nevetett.
-Nem mondod. Gondoltam. Csak hogy csodálkozom,hogy köszönsz.
-Ja, hát gondoltam megdicsérlek,hogy milyen szép vagy ma.
-Én? Szép?Sohaa! Mi ez? a készátverés?hol vannak a kamerák?
-Dehogy! Csak most így gondoltam megdícsérlek,hogy milyen szép vagy ma.
-Minden nap ilyen vagyok. Most veszel észre?
-Hát..
-Jó, mind1 megyek mert matek az első és még át kell néznem.Sziaa.
Nagyon boldog voltam igazából,meg zaklatott is egy kicsit,hogy oda jön egy ilyen fullos fiú és megdicsér engem?!.
Rögtön bementem a terembe és gondolkodtam..Mikor a tanár kérdezett se tudtam válaszolni, pedig készültem, hogy hátha kapok 5öst. De hát nem nagyon tett jót,hogy odajött Ádám.Egész órán ezen agyaltam,hogy komolyan mondta vagy csak érdek dolog. Azt még jól átkell fontolnom.Eltelt 4óra,tanulgattam,átnéztem,ettem utána találkoztam Vivivel és Nettivel.
-Sziasztok csajok!
-Szia Barbii.-mondták
-Vivi! mesélsz egy kicsit?-mosolyogtam.
-Mit meséljek?
-Hát,hogy mi volt tegnap Snowal?-kacsintottam.
-Á! semmi. Elhívott vacsira.
-Szóval randi?-szólt Netti.
-Hát valószínű.-nevetett Vivi.
-Akkor jártok.-mondtam.
-Hát lehet.-pirult be Vivi.
-Na, ez tökjó.Grat.-mosolyogtam.
-És,hogy történt,hogy ez alakult ki?-kérdeztem.
-Hát az úgy volt,hogy odajött hozzám és...
-Ahaaa.-nevettem. Már mindent értek.
Beszélgettünk egy pár percet míg egy fiú hang csendült meg a fülemben.
-Hello szépség!
-Ki?
-Te.Én vagyok az Ádám
.....

2012. március 29., csütörtök

1.rész- A koncert

Sziasztok! Én egy átlagos tinédzser vagyok, a nevem Barbara, de a barátaim csak Barbinak vagy Barbi babának szólítanak, 16 éves vagyok. Úgy érzem,hogy még csak most fog igazán elkezdődni az életem, mármint beindulni. Mesélek egy kicsit magamról,hogy jobban megismerjetek: Gesztenyebarna hajam van,caramell barna szem, szeretetreméltó ember vagyok úgy gondolom és szeretek barátkozni is. Szerintem ennyi elég is, majd az írásaim során azaz amiket elmesélek jobban megfogtok ismerni. Na de bele is vágok a közepébe.
Úgy kezdődött minden,hogy elmentünk egy Düki koncertre 2 barátnőmmel Vivivel és Nettivel.
Nagyon jól éreztük magunkat.Ugráltunk,kitomboltuk magunkat. Ez most jól is jött, ki adtuk a suli fáradtságait. Mindig azt mondogattuk,hogy jeee márcsak 3hónap. De úgy,hogy bele gondoltunk kellett is még az a 3hónap javításra mert a jegyeink nem nagyon voltak hát úgymond fényesek. Jó,térjünk vissza a lényegre:
-Te hallod Barbii Vivi hova lett?-mondta Netti.
-Hát előbb még itt ált mellettem.
-Megkéne keresni, és ha elrabolta valaki?
-Dehogyis, szerintem csak elment valahova. Keressük meg.
Mentünk keresni Vivit..Erre egy fiúval találtuk beszélgetni.
-Hát te? Mit csinálsz itt ezzel az idegennel?-szóltam.
-Most találkoztam vele amíg ti ugráltatok.
-Ja, és nem szeretnél bemutatni neki?
-Jaaa,dehogyisnem. Barbii, és Netti ez itt Snow alias Peti.
-Héé,hát őt ismerem. Vagy is ismerjük.- mondtam.
-Igen ismerhettek Fluor haverja vagyok.-mondta Snow.
-Akkor ezért voltál ilyen ismerős.
-Igen.
-Vivi és mit csináltok ti itt kettesben?
-Ismerkedünk.-nevetett fel.
-Kettesben hagyjunk titeket?kérdeztem.
-Neeem! nyugodtan maradhattok ha gondoljátok.
-Inkább megyünk nem akarunk zavarni.
Ott hagytuk őket kettesben hagy találjanak egymásra.Mi addig elmentünk vásárolgatni.Tök jól elvoltunk vettünk pár ékszert is hát igen,csak nőből vagyunk mi is. Hamar eltelt az idő,már kezdett sötétedni és még az nap nem tanultam és sietnem kellett haza mert rengetek tanulni valóm volt. Haza mentem, vacsiztam és neki ültem tanulni. Muszáj volt, gimnáziumba járok,muszáj hoznom a formám vagy különben kirúgnak.Ez egy ilyen suli, a sikerért viszont meg kell küzdeni..