33.rész-Végre

10 komment után új rész! :) x

A fejem továbbra is Niall vállán volt.Semmit sem akartam meghallani amit az orvosok beszéltek.Kizártam magam körül mindent és csak sírtam.Niall simogatta a hátam ami nagyon jól esett és nyugtatott.
-Mikor lesz vége?-súgtam a fülébe.
-Nem tudom!Remélem minél hamarabb.-válaszolt.
Féltem, nagyon féltem.Féltem mindentől.Mi van ha miattam meghal?Én abba belehalok. Mindenért hibás vagyok,és mindig csak sírok pedig azzal nem oldok meg semmit.Borzalmasan nagy lelkiismeret furdalásom volt és ez rátett még egy lapáttal.Nagyon rosszul éreztem magam és sírásom közben el is aludtam.

*Niall szemszöge.*
Barbi elaludt.Zayn is alszik.Azt mondták az orvosok,hogy nem annyira vészes csak egy kicsit beütötte a fejét.
-Na mi történt?-kérdezte Harry aggódva.
-Alszanak.-válaszoltam.
-Jólvannak?-kérdezte.
-Igen.Nem olyan vészes Zayn állapota.Már Barbi is jobban van!
-Hihetetlen,hogy minden összetud jönni ennyi idő alatt.-mondta Louis.
-És pont azokkal történik ez akiket a legjobban szeretünk..-válaszolta Liam.
-Hát igen.-mondtam majd lehajtottam a fejem.
-Beszélgettél Barbival?-jött oda hozzám Harry.
-Igen!
-És? Mit mondott?-kérdezte.
-Mindenért magát okolja.
-De hát miért?
-Mert ha nem veszekedett volna Zayn-el akkor nem lenne semmi baj.-mondtam.
-De hát ez nem az ő hibája!
-Tudom, mondtam neki de rám sem heverített. Nagyon makacs!
-Valós.
-Remélem mindketten rendbe jönnek.-mondtam.
-Én is haver.
-Holnap lesz koncertünk?-kérdeztem.
-Lesz.
-Zayn nélkül megyünk?
-Muszáj lesz.
-De miért nem mondjuk le?-kérdeztem.
-Már  nem tehetjük.Annyit lemondtunk.Muszáj lesz elmennünk.Paul kiakadna.
-Mondjuk tényleg elég sokat lemondtunk már.
-Kifogjuk bírni. Elénekelünk pár dalt és jövünk.Most nem lesz autogram osztás. Majd bepótoljuk.-mondta.
-Rendben.Sietnünk kell majd,mert most mindkettőjüknek nagy szükségük van ránk!
-Igen.

*Barbi szemszöge*
"Jó reggelt" hallottam egy női hangot.
-Itt a reggeli.-de ekkor már kinyitottam a szemem.
-Köszönöm szépen,de nem kérem.Nem vagyok éhes.-mosolyogtam.
-De muszáj egy kicsit ennie!-erőszakoskodott.
-Muszáj?
-Igen.
-Jó, akkor tegye le majd eszek.-mosolyogtam.
-Rendben!De visszajövök leellenőrizni.
-Oké.-ráztam le.
Jó, nagyon aranyos volt meg minden de semmi kedvem nem volt jó pofizni.Épp élni nem volt kedvem nem hogy vitatkozni arról,hogy egyek.Bámultam magam elé,dörzsöltem a szememet mert még elég álmos voltam majd balra néztem.Ekkor megpillantottam Zayn-t aludni. El is feledkeztem róla,hogy MIATTAM ő is itt van.Azt hittem,hogy csak rossz álom de úgy látszik még sem. Csak néztem őt,ahogyan alszik.Annyira aranyos volt,mint egy kiscica.Egy ideig néztem,majd láttam,hogy kinyitja a szemét és gyorsan elfordultam.Nem tudom miért, nem mintha nem lenne szabad nézni de úgy reflexből úgy tettem,mintha az ablakot nézném ami előtt nagyon szép virágok voltak és persze megint köd volt mint Londonban általában szinte minden második nap.
-Barbi.-szólalt meg.
-Igen?-felé fordítottam a fejem.
-Sajnálom.-mondta.
-Nem neked kell sajnálnod!Sőt neked semmit nem is kéne sajnálnod.Mindennek én vagyok az oka,hogy ennyire felfújok mindent és veszekedtem veled.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is!-ekkor nem bírtam tovább.Késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam.Felálltam,már sokkal jobban voltam ezért nem estem össze és elindultam felé.
-Nem lenne szabad felk......-meg sem engedtem,hogy befejezze a mondandóját de már is a szájára tapasztottam az ajkaimat.Szenvedélyesen csókolóztunk.Nem lökött el magától, visszacsókolt.
-Sajnálom,hogy miattam lett baleseted.-mondtam és a hajába túrtam.
-Nem!Nem a te hibád!Ha nem lettem volna hülye és megértettelek volna akkor nem lett volna semmi.
-De ha én nem veszekszem..
-Nem Barbi. Akkor is az én hibám.Igazad volt.Nekem is rosszul esne ha mással látnálak csókolózni még akkor is ha nem te kezded.
-Akkor szabad a béke?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze, én nem haragszom rád.
-Akkor jó,mert én sem rád.-csókoltam meg.
-Nem fekszel be mellém?-kérdezte.
-De.-nem kellett győzködnie egyből be is feküdtem mellé.Érezni akartam a közelségét,az illatát és ha megakarom csókolni nem kell felállnom itt van mellettem.
-Fáj?-kérdezte.
-Mi?-lepődtem meg.
-A kezed.
-Ha valamihez hozzáér vagy súrolódik eléggé.
-Miért kellett ezt tenned?-kérdezte.
-Mert meggondolatlan vagyok és mert imádlak!
-Értem ilyet soha többé ne tegyél!
-Hogyan történt a baleset elmondod?-kérdeztem.
-Ideges voltam, nagyon gyorsan hajtottam,majd annyit észleltem,hogy előttem volt egy őzike és nem akartam elütni, nem bírtam lefékezni ezért kanyarodtam és nekiütköztem a fának akkor már csak a fényt láttam.
-Még jó,hogy nincs semmi komolyabb baj.-öleltem meg.
-Mindketten élünk és itt vagyunk egymásnak.-mondta.
-Örökre.-válaszoltam.
-Nem akarok kórházban lenni!-mondta.
-Én sem.Olyan lehangoló. Otthon akarok lenni veled!Boldogan!-mondtam.
-Én is!-csókolt meg.
-Srácok hol vannak?-kérdeztem.
-Biztosan koncertre mentek.
-Nélküled?
-Muszáj!Már nagyon sokat lemondtunk.
-Ja igen.
*
-Zayn!Jól vagy?-jött be egy idegen férfi.
-Szia Paul!Jól.-mondta Zayn.
-Hamar rendbe kell jönnöd!-mondta.
-Igyekszem.
-Neked is szia.-modtam.
-Ja Szia. Te még nem ismersz de én ismerlek téged.Paul vagyok a srácok managgere.
-Örülök,hogy megismerhetlek.-fogtunk kezet.
-Srácok koncerten vannak.-mondta Paul.
-Tudom.-mondta Zayn.
-Most mennem kell csak bejöttem megnézni,hogy jól vagy-e.-mondta és indult ki.
-Hát nem valami jó fej.-motyogtam.
-Valóban nem.Én sem szeretem.-mondta Zayn.
-Megértem.

   2nappal később

-Végre hazamehetünk!-mosolyogtam.
-Igen!Szerencsére megúsztuk ennyivel.-magához ölelt Zayn.
-Soha többé nem akarok kórházban járni!-mondtam.
-Már nem is fogsz!-válaszolt.
-Hát remélem is.
Összeszedtük a cuccunkat ami nem nagyon volt a kettőnk cucca belefért egy kis szatyorba.Kaptam a hírt Zayntől,hogy anyáék egész végig ott voltak velem és annyira jó érzés volt,sokkal jobban lettem.
-SRÁCOOOOOOOK!-kiabáltam mikor megérkeztünk.
-Barbi, Zayn.Végre.-mondta Louis és előjött a konyhából egy répával a kezében.
-A többiek?-kérdeztem majd felhúztam a szemöldököm.
-Alszanak a nappaliban.
-Akkor ideje felébreszteni őket.*ördögi kacaj*
Lassan elindultam feléjük, mindannyian nagyon aranyosan feküdtek a kanapén persze összevissza. Niall feje Liam vállán, Harry lába Niall lábán.Elég vicces volt nézni..Odalépkedtem halkan majd rájuk ugrottam és kiabáltam,hogy "ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐ!"
-Mi történt?-ugrott föl Harry.
-Éhes vagyok.-mondta Niall.
-Barbii!Végre.-ölelt meg Harry.
-Jól vagy?-állt fel Liam is és megölelt.
-Persze, nagyon jól vagyok.-mosolyogtam.
-Hiányoztál.-ölelt meg Niall is.
-Akkora jó,hogy végre itthon lehetünk veletek.-mondta Zayn.
-Nagy ölelééés.-mondta Louis majd ölelkeztünk.
-Nem bulizunk egy jót ma?-kérdezte Niall felpörögve.
-Jó ötlet.-mondta Harry majd rám kacsintott.-igazából nem is értettem,hogy miért.
-Én benne vagyok.-nevettem.
-Én is.Jó kis stressz levezetés.-mondta Zayn.
-Je tesó.-üvöltött Louis.
-És te Liam?Benne vagy?-kérdeztük.
-Hááát...
-Na léccii.-néztem rá árva kutya szemekkel.
-Rendben!-nevetett.

32.rész-Minden az én hibám

Írtam egy gyors részt amíg nem vagyok annyira vészes állapotban! Jó olvasást. 10komment után új rész! x

(dal)

-Nem tudom Zayn.-válaszoltam.
-Nem szeretsz már?
-De,én még ugyanannyira szeretlek,talán még jobban is.
-Akkor mi a baj?-fogta meg a kezem,majd leült.
-Az,hogy félek.
-Mitől?
-Attól,hogy újra előfordul ez.És újra a padlóra kerülök de félek,hogy akkor már nem lesz kiút.
-Mindenből van kiút.
-Igen, van.De tudod mennyire szeretlek.-mondtam.
-Tudom,de soha többé nemfog ilyen előfordulni.
-Ne ígérd meg újra kérlek.NE!
-De én nem csaltalak meg. Nem én csókoltam meg.És el is löktem magamtól.Akkor most miért csinálod ezt?-kezdett enyhén kiabálni.
-Értem én,de akkor is rosszul esik.-mondtam.
-Nem igaz,hogy nem bírod felfogni,hogy szeretlek és én sosem csalnálak meg. Olyan nehéz?Most tényleg?Ha nem szeretnélek akkor nem hiszem,hogy itt lettem volna.-ment ki üvöltve.
-Zayn kérlek gyere vissza.-kezdtem fölállni majd összeestem a földön sírva.
Minden az én hibám.Miért voltam vele ilyen?Pedig tudom legbelül,hogy szeret és nem ő a hibás akkor meg miért vagyok ennyire hülye?Mindig csak a bajt csinálom én is.Nem elég,hogy megint kórházba vagyok,de még Zayn-t is elüldözöm magam mellől.Annyira buta vagyok.Sosem értékelem a jót, azt aki tényleg szeret,sosem.Miért nem haltam meg inkább?Miért?Nem kellett volna hülyeségeket mondanom neki.Én szeretem.
Fölálltam és visszafeküdtem az ágyba.A kezem annyira fájt,hogy megmozdítani alig bírtam.Ha hozzáért valami már egyből bele is nyílalt.
-Barbi.-rohant be Louis és Harry.
-Igen?-kérdeztem.
-Zaynnek autóbalesete lett.
-MI?Ugye csak hülyéskedtek?-kérdeztem.
-Nem Barbi, nem hülyéskedünk.-mondta Harry.
-Nem!Nem lehet igaz.Hol van most?
-Most hozzák be a kórházba.-felelt Louis.
-Minden az én hibám.-kezdtem sírásba.
-Nem ez nem a te hibád.-válaszolt Harry.
-De!Most ne azért mondjátok csak,mert nem akartok megbántani.
-Nem azért mondjuk!-mondta Lou.
-Ugye ide hozzák mellém?-kérdeztem.
-Nem tudjuk!-mondta Harry.
-Lécci intézzétek el,hogy ide hozzák.-mondtam.
-Megteszünk mindent!
-Ugye nem halt meg?-tettem föl újabb kérdést.
-Nem tudjuk!Semmit nem tudunk. A mentősöknek pedig már rég itt kellene lenniük.-mondták.
-Ez nem lehet igaz.-fogtam a fejem.
-Sajnáljuk.-mentek ki.
Alig léptek ki az ajtón de jött is be Niall.
-Nem a te hibád.-ült le mellém.
-De. Niall ez az egész az én hibám.
-Miért lenne a te hibád?-kérdezte.
-Azért mert ha most nem veszekedtem volna vele még mindig itt ülne vagy kint lenne és nem pedig egy mentő autóban.
-De akkor sem a te hibád!-mondta ismét.
-Ne Niall. Tudom,hogy az én hibám nem kell jó fejnek lenned.
-Nem jófejségből mondom.
-Jó,mindegy..
-Miért veszekedtetek?-kérdezte.
-Én kezdtem az egészet.
-Jó gondoltam,mivel Zayn nem szeret veszekedni és veled még úgysem..de miért?
-A csaj miatt.-mondtam.
-De tudod,hogy nem ő csókolta meg.
-Tudom,de akkor is fáj.
-Próbáld meg elfelejteni.
-Nem megy..
-Miért?-kérdezte.
-Azért mert félek,hogy újra megtörténik.
-Jó,megértem de nem ő csókolta meg.Szerintem ez a dolog nem ér annyit,hogy agyalj rajta.
-Nem is szeretnék rajta agyalni,de mindig eszembe jut.-válaszoltam.
-Próbáld meg elnyomni szebb gondolatokkal.Amikor hajózni voltatok, az összejövésetek, a szép percek amiket együtt töltöttetek..
-Niall!
-Igen?
-Te mióta vagy ilyen érzelmes?-kérdeztem.
-Én már régóta.-mondta.
-Mutathatnád mindig ezt az oldaladat.-mosolyogtam.
-Valós.-nevetett.
-De tényleg.Szeretlek!Olyan jó,hogy ti itt vagytok nekem!-közelebb húztam magamhoz és megöleltem.
-Én itt leszek ha valamit elakarsz mondani.-simogatta a hátam.
-Remélem is.Ugye nem vagy pletykás?-kérdeztem.
-Áh, én?Sohaa.-nevette el magát.
-Szóval az vagy.
-Csak egy picit.-nevetett.
-Hát akkor azt hiszem meggondolom,hogy mit mondok el.-nevettem.
-Nyugi, nem mondanék el senkinek semmit.BÁRMIT elmondhatsz.-hangsúlyozta a 'bármit' szót.
-Bármit?
-Persze.-szorította meg a kezem.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
Beszélgettem vele kicsit, nem tudom miért de kicsit megnyugtatott.Sosem ismertem ennyire kedves srácokat.Főleg így,hogy híresek és mégsincsenek elszállva maguktól.Nem gondoltam volna,hogy ők ilyenek.Sokkal jobban számítottam egy nyápic fiú bandára.
Egyet pislogtam majd annyit láttam,hogy futnak és tolják be a hordágyat amin Zayn fekszik.Hozzám hozták.Ahogy kértem.De rossz döntés volt! Láttam ahogy tiszta vér.És ő csak ott feküdt. Niall-t megkérték,hogy menjen ki de mondtam,hogy nem mehet mert itt kell maradnia velem és beleegyezett az orvos.Átöleltem Niallt, vállára hajtottam a fejem és sírtam.Nem akartam látni azt amit Zaynnel tesznek.Nem akartam látni,hogy miattam van ott azon az ágyon.Mindenért magamat okoltam.Mindenért!És jogos is mert az egész az én hibám. Ha nem veszekedtem volna vele akkor minden rendben lenne.Csak az a baj,hogy sírással semmit sem lehet megoldani....

Körérdekű közlemény.

Sziasztok!Nagyon köszönöm a kommenteket meg minden kedves szót is twitteren meg úgy általában.Jól esnek nagyon,meg örülök,hogy van aki olvassa.És külditek a pozitív energiát de most nagyon rossz állapotban vagyok.Akinek van twittere és követ az tudja,hogy mi a gond.Úgyhogy nem tudom mikor szolgálhatok új résszel.A suliban sincs erőm megírni,és koncentrációs erőm sem sok van. Most jelenleg nem tudok összerakni egy normális, olvasható,izgalmas részt.Elkezdtem írni de kb 10mondatig jutottam.Talán ha minden jól megy akkor holnap vagy pénteken tudok hozni újat. De inkább pénteken,mert holnap tanulnom kell fizikára.De ha ma javul a helyzetem akkor még talán ma este tudok hozni de ha nem akkor nagyon sajnálok mindent! Remélem megértitek.Próbálom összeszedni magam, de nem megy,és mivel már csak 2 nap és hosszú hétvége ezért ha ma nem hozok újat akkor befogom pótolni megígérem!Puszi :) x.

31.rész-I'm Sorry.

10 komment után jön a következő rész! :) x Jó olvasást:D

-Szerelmem.-csókoltam meg majd sírásba kezdtem.
-Mindent hallottam.-mondta halkan.Alig bírt beszélni, a szemét nem nyitotta ki,továbbra is csukva volt.A szája szinte lila volt az arca pedig hófehér.
-Amit mondtam mind egy szóig igaz.-mondtam.
-Remélem nem lesz több ilyen csók dolog.-mondta.
-Soha többé. De édesem én tényleg nem akartam megcsókolni.
-Azt hiszem hiszek neked.
-Bízz bennem. Én téged sosem csalnálak meg.
-Annyira jóérzés,hogy tényleg itt vagy velem.
-Tudod,hogy imádlak.-mondtam.
-Próbálom elhinni.
-Ne csak próbáld. Hidd is!Én valóban szeretlek. Tényleg. Az életemre esküszöm.Mindennél jobban.
-Én is szeretlek nagyon.Nem is tudom,hogyan sikerült életben maradnom.Egy időre csak a fényt láttam.Majd hallottam a hangod és küzdöttem.Küzdöttem valamivel,hogy életben maradjak.Talán ha most nem vagy velem tényleg meghalok.
-De itt vagyok.És mindig is itt leszek veled.-adtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm!-súgta.
-Én és Harry adtunk neked vért.-mondta.
-Harry most hol van?-kérdezte.
-Kint.
-Mit csinál?-kérdezte.
-Sír.Amióta megtudta,hogy mit csináltál magaddal azóta abba sem hagyja.
-Beküldenéd?Szeretnék vele beszélni.-mondta.
-Természetesen.Addig beszélek a szüleiddel.-mondtam majd indultam ki.

*Barbii szemszöge*
Újra itt volt velem végig.Mindig meggondolatlan vagyok és ilyen butaságokat teszek.De nem bántam meg.Most már tényleg tudom,hogy szeret és,hogy ő tényleg nem csalna meg. Ha nem szeretne akkor faképp hagyott volna.Más biztosan ezt tette volna.Nem is tudom.. nem tudom,hogy Harry most mit érez. Ő is szeret? Ő megtette volna ezt? Vagy talán nem?
-Szia.-jött be sírva.
-Szia Harry.-mondtam.
-Sikerült.-mondta.
-Mi?-kérdeztem.
-Felébredned.-mondta.
-Igen!Sikerült.-fogtam meg a kezét.
-Erős vagy. You are stronger.-mondta.
-Nem. Nem vagyok erős. Akkor lettem volna erős ha meg sem teszem ezt.
-De ha te nem vagy erős akkor most nem beszélgetnénk hanem valószínűleg te most a mennyországban lennél.
-Igazad van.Mindenben..
-Az amit írtál a levélben..
-Igen?
-Te járnál velem?-kérdezte.
-Igen!Borzasztóan közel állsz a szívemhez.Már majdnem annyira,mint Zayn. De én valahogy Zaynt jobban szeretem.
-Ohh...
-Bocsánat!-simítottam meg a kezét.
-Megértem!Én nem fogok közétek állni. De ha meggondolod magad tudod én mindig ott leszek.Ezt most nem csak úgy mondom.
-Tudom.Én bízom benned.-mondtam.
-Bennem bízhatsz is.Megígérem én sosem fogok neked csalódást okozni.-mondta.
-Tudom..tudom Harry.
-Talán Zayn-t nem fogom tudni sosem helyettesíteni de Harold Edward Styles mindig itt lesz.
-Olyan szép zöld szemeid vannak.-mosolyogtam.
-Oh, ez az első bók amit mondtál.-láttam,hogy belepirul.
-Piroska.-nevettem.
-Bepirultam?-kérdezte nevetve.
-Be.Fürti.-nevettem.
-Ne csináld már ezt. A végén már tiszta piros leszek.-nevetett.
-Az a célom.-mondtam.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is.-válaszoltam.
-De én sokkal jobban.
-Tudom..sajnálom.
-Mit sajnálsz?-kérdezte.
-Azt,hogy nem beléd lettem szerelmes.
-Miért sajnálod?
-Nem tudom..
-Már nem szereted Zayn-t?
-De!Imádom!
-Akkor?
-Olyan nehéz.Én téged is szeretlek, de őt jobban.Nem tudnék választani és kérlek ilyet soha ne is kérjetek.
-Nyugalom.Nem is fogunk.Én megértem,hogy te Zayn-t sokkal jobban szereted,úgyhogy nyugodj meg én ilyen nem fogok kérni, és Zayn sem fog.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.
-Tudom.-mondta,majd kihúzta magát.
-Ego majom.-nevettem.
-Hát még jó hogy.-nevetett.
-Nem akarok itt feküdni!-kezdtem sírásba.
-Reméljük hazaengednek.
-Hátha..
-Bár ma még biztos nem.Még szerintem holnap sem. Max holnapután. Olyan fehér vagy mint a fal.-mondta.
-A sok vérvesztés miatt gondolom.
-Hát bizonyára.
-Köszönöm,hogy adtál vért.-mondtam majd közelebb húztam magamhoz és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit. Akit szeretünk annak mindent megadunk.Vagy legalább is én mindent megadok annak akit szeretek.
-Imádlak Harry Styles!-mondtam.
-Én is.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj!-töröltem meg az arcát.
-Nem bírom nézni,hogy ilyen rosszul vagy.
-Nem vagyok rosszul csak a kezem fáj meg a fejem.
-De akkor is.-mondta.
-Mindent sajnálok..-mondtam.
Hirtelen csönd lett. Mindketten gondolkodtunk.Gőzöm sem volt róla,hogy vajon mire gondolhat.De ilyenkor amikor van lehetőségem gondolkodni mindig elkeseredem.Mert minden rossz eszembe jut. Nem tudom feledni.Valószínűleg ez a dolog is megfog bennem maradni.Semmi rosszat de jót sem nem tudok elfelejteni.Sajnos ez vagyok én. Akárhogy próbálni fogom elfelejteni mindig eszembe fog jutni,ahogy vágtam a kezem. Ha ránézek a kezemre biztosan egyből befog ugrani a kép.De az érzés akkor is megmarad bennem,hogy egy másik lánnyal csókolózott. Én megbocsájtottam neki, hisz ő nem akarta,de nem fog ez sem feledésbe merülni úgy érzem.
-Zayn nem hibás tudnod kell.-törte meg a csendet.
-Tudom,de..
-De?-kérdezte.
-De nem fogom elfelejteni ezt,hogy egy másik lánnyal csókolózott.
-De próbáld meg.
-Miért?
-Szeretitek egymást. Ilyen csicskák nem állhatnak közétek.
-Nem,de..
-Semmi de.-vágott közbe.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Felejtsd el a de szót.
-Miért?
-Mert az egy gonosz szó.
-Egy szó,hogy lehet gonosz?-kezdtem nevetésbe.
-Egyszerűen.
-Ha te mondod.-nevettem tovább.
-Nem vicces ám.-kezdett el ő is nevetni.
-Jobban vagy szerelmem?-jött be Zayn.
-Persze.-mondtam.
-Hallom elvagytok.-jött a másik oldalamhoz.
-Aha.-mondta Harry.
-Örülök.-csókolt meg.-közben láttam Harry-t,hogy azért kicsit féltékeny.
-Kimenjek?-kérdezte.
-Nem.-mondtam.
-De megyek.Kettesben hagylak titeket.-mondta.
-Rendben.-szóltam.
-Sajnálom,hogy a tv-ből kellett megtudnod.-mondta.
-Nem baj,már mindegy.-mondtam.
-Féltem elmondani a telefonba.
-Miért?
-Mert tudtam,hogy valamit tenni fogsz.
-Talán ha elmondtad volna akkor nem reagáltam volna rá ilyen rosszul.
-Személyesen akartam tisztázni. Nem gondoltam,hogy ennyire felfújja a sajtó.
-Pedig tudhatnád.
-Jó,igazad van.-mondta.
-Sajnálom,hogy ez történt.-mondtam.
-Én is.Hidd el én is.Nagyon..-mondta.
-Már nem hiszek semmiben.
-Miért?
-És még megkérdezed,hogy miért?
-*bólintott*
-2nap alatt szétesik az életem.
-I'm Sorry.-gördült le az arcán egy könnycsepp.
-Nem kell semmiért bocsánatot kérned.-mondtam.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte.
-Mivel mi lesz?
-Velünk.
-Hogy érted?
-Ugye nem akarsz szakítani velem?Ugye nem hagysz el?-kérdezte....

30.rész-Őrült érzés

-Mondja már.-mondtam idegesen.
-Barbara meghalt!-mondta szomorúan az orvos.
-Mi?Ugye nem?Nem lehet!-leültem a földre majd sírásba kezdtem.Harry is leült mellém és ő is elkezdett sírni.
-Ne.Ugye csak viccel?-kérdezte Louis kétségbeesetten.
-Sajnálom.Elvágta az ütőerét.Túlkésőn találtak rá.Még rajta marad az infúzió ameddig szeretnék.Infúzióval még életben tudjuk tartani,de amint levesszük róla egyből vége.
-Nem lehet igaz-mondta David és a fejét fogta.
-Az egyetlen gyerekünk és most elveszítettük.-sírt Nicole.
-Én ezt nem bírom.Megakarok halni!-mondtam.
-Imádkoznunk kell.Még hátha van esély.-mondta Louis.
Mindannyian ültünk a földön.Niall,Liam és Louis megpróbálták visszatartani a sírást kevesebb-több sikerrel.Én meg Harry már totálisan ki voltunk.David és Nicole csak ültek,vártak és sírtak.Reménykedtem,hogy még van esély.De ha ő nem tart ki akkor mindennek vége.
-Megölöm magam!-szóltam majd felálltam és indultam a kijárat felé.Csak annyit hallottam,hogy "Zayn ne, gyere vissza". Majd egy kéz visszahúzott.
-Ne csinálj semmi hülyeséget!-megfordultam és Harry arcával találtam magam szemben.
-Miért ne?Mindennek én vagyok a hibája.
-Ez nem igaz.Az sem igaz amit mondtam az előbb. Nem te csókoltad meg a csajt.
-Nem!De ha ő nem élhet akkor én sem.
-Kérlek Zayn ne!-mondta.
-Még várok pár napot. Ha nem ébred föl megölöm magam.
-Nem!Nem okozhatsz csalódást a rajongóknak Zayn te is tudod.-jött oda Liam.
-Most épp lesz*rom a rajongókat.Liam te mit csinálnál ha Danielle lenne ilyen állapotban?-kérdeztem.
-Valószínűleg én is ezen gondolkodnék de nem tenném meg!
-Én viszont annyira szeretem,hogy megölöm magam!
-Nekünk is nagyon rossz hidd el.Hisz mi is ugyanúgy szeretjük,mint te.Olyan mintha a húgunk lenne.De nem teheted ezt!-mondta Louis a sírás határán.
-De én nem bírom nélküle.Ő az életem szerelme. Senkit sem szerettem még ennyire,mint őt.-kezdtem sírásba.
-Haver.-öleltek meg a fiúk.
-Mitcsinálok ha meghal?Így is úgy is belepusztulnék.
-Valahogy meg kell oldanunk.Kettőnknek lenne a legrosszabb.-ölelt meg Harry.
-Tudom.De ugye nemfog meghalni?-kérdeztem.
-Már meghalt csak azaz izé tartja életben.-mondta Niall.
-Ha erős és élni akar akkor talán sikerül.De ha nem akkor sajnos..-mondta Liam.
-Nem akarom.-mondta Harry sírva.
-Nem teheti ezt velünk.-mondtam.
-Nem kellett volna ezt csinálnia.Ránk nem gondol?Ránk akik imádják?-mondta Harry.
-Megakart halni.-mondta Liam.
-Benne van a levélbe is.-szólt Liam.
-Miért?Miért teszi ezt?Én úgy imádom.-mondtam.
-Amit látott nem tükrözi a valóságot.-mondta Louis.
-Én mondtam neki.Azt mondta,hogy hagyjam békén és felejtsük el egymást.
-Nekem kellett volna vele beszélnem.-mondta Harry.
-Már késő.-válaszoltam.
-Nem lehet még bemenni hozzá?-kérdezte Niall.
-Megyek megkérdezem az orvostól.-mondtam.
Odaballagtam lassan az orvoshoz a földet bámulva.Életemben nem sírtam ennyit.Annyira hiányzik. Átakarom karolni és leélni vele az egész életemet.Én nem akarok neki ártani.Miért nem értette meg,hogy szeretem?Miért?Azt mondta csak akkor bocsájt meg ha nem én kezdem a csókot vagy a megcsalást. De akkor most miért nem kérdezte meg például Harryt,hogy ki tette? Miért?
-Ő, belehet már menni Barbihoz?-kérdeztem az orvostól.
-Persze, de lehetőleg csak egyetlen egy ember menjen be hozzá.
-Oké.-mondtam.
Bementem hozzá, és leültem mellé. Nem bírtam tovább újra sírásba kezdtem.Falfehér volt.Borzalmasan nézett ki.Vegyes gondolatok zajlottak bennem. Őrült érzés.Minden az én hibám.Minden az ég világon.Mindig csak a bajt csinálom.Nekem sem kéne élnem.Amúgy sem érdemelek meg egy ilyen lányt.Ő túl jó hozzám.Én csak a baj csináláshoz értek..Megfogtam a kezét majd ráhajtottam a fejemet.Érezni akartam az illatát.Én annyira szeretem.Tudnia kellett volna. Én mindent megtennék érte..mindent.Annyiszor próbáltam vele éreztetni,hogy én törődöm vele és szeretem.Én igazából szeretem.Tényleg nem szerettem senkit még ennyire.És senkinek nem mondtam el ennyiszer azt  a szót,hogy "Szeretlek".Én ha kimondom a szeretlek szót annak tényleg nagy jelentősége van.De sajnos ezt nem mondtam el neki elégszer. Ha felépül és ad nekem még egy lehetőséget akkor minden percben elmondom neki,hogy szeretem!

-Édesem.Kérlek ne hagyj itt.Én nem fogom nélküled kibírni.Kérlek szépen.Ha miattam nem is akkor legalább a szüleidért,Harryért. A srácokért.Kérlek.Ne hagyj itt minket, mi mind annyira szeretünk téged.Mi lesz velünk nélküled?Mi?De ha te meghalsz akkor én is.Én nem akartalak megcsalni.A csaj csókolt meg,kérlek higgy nekem.Imádlak.Annyira,hogyha meghalsz én megyek utánad.Senki sem fog érdekelni.A rajongók sem.Engem csak te érdekelsz fogd már fel kérlek.Nekem te vagy az első igazi szerelmem.Sosem voltam szerelmes,esküszöm most vagyok először.Ahogy megláttam a csodaszép barna szemeidet egyből beleszerettem. A gyönyörű mosolyod. Még ha te nem is vagy megelégedve magaddal.Én így szeretlek ahogy vagy.Minden egyes részedet.Tudod,én ott vagyok veled ha baj van.Tényleg sosem csalnálak meg.De sajnos ezt te nem érted meg. Te vagy az egyetlenem.Te vagy nekem a fény az éjben,Te világítod meg a sötét utakat,A hajnali napsugár belőled árad,A reggeli harmat könnyedből éled,A mosolyodtól leszek én is vidám.De ha nem láthatom mosolyod a lelkem eltipor.Ha egyszer átélhetném veled újra ezt a pár napot,újra én lennék a világ legboldogabb embere.Amíg veled voltam minden gondom elszállt.Sosem éreztem így.Jobban szeretlek,mint bárki mást a világon.Én veled akarom leélni az egész életem.Feleségül akarlak egyszer venni.Nem akartam elhinni azt amit a telefonban mondtál,hogy gyűlölsz.De megnyugtatott amit a levélben írtál.Még mindig jobb lenne,hogy gyűlölsz,mint,hogy ez a micsoda tart életben.Bárcsak én feküdnék itt helyetted.Nekem kellett volna felvágnom az ereimet. Akkor most semmi baj lenne.Én senkinek sem hiányoznék de te mindenkinek hiányzol.Bármit megteszek érted csak kérlek ne hagyj itt.Csak ne..Én belehalok.De kérlek.Ha nem is miattam hanem Harry miatt legalább legyél erős és győzz le mindent.Még fiatal vagy neked élned kell!El kell érned minden egyes célodat.Értem nem csinálhatod ezt.Nem érek ennyit.Sőt, semennyit nem érek nélküled. De esküszöm!Ha te meghalsz én is meghalok.Én beleőrülnék ha te meg halsz és én megélnék NÉLKÜLED.Ez sosem fog megtörténni,én megyek utánad.Talán egy helyre kerülünk és találkozunk.Tudom,hogy nem hallasz és nem is érdekellek már de azért ezt még eléneklem neked:

"At night when the stars
light up my room
I sit by myself

Talking to the Moon
Try to get to You
In hopes you're on
the other side
Talking to me too
Or am I a fool
who sits alone
Talking to the moon

I'm feeling like I'm famous
The talk of the town
They say
I've gone mad
Yeah
I've gone mad
But they don't know
what I know

Cause when the
sun goes down
someone's talking back
Yeah
They're talking back"-kezdtem el énekelni Bruno Marstól a Talking to the moon-t.

 -Szeretlek!-szólalt meg halkan és megszorította a kezem......

29.rész-Mindennek vége?

A könnyeim továbbra is hullottak.Úgy éreztem,mintha zuhannék.Minden egyes porcikám fájt,lüktetett.Mintha üvegszilánkok között járkálnék.Csak a zenét hallottam,ami éppen ment a fülhallgatómba.

"Somewhere we went wrong.Our love is  like a song.But you won't sing along.You've forgotten About us.So now I guess.This is where we have to stand.Did you regret Ever holding my hand?Never again Please don't forget, don't forget.."Demi Lovato-Don't forget.

Bántott az érzés.Nem értettem,hogy ha szeret, ha még is szeretne akkor miért csalt volna meg?Miért?Aki szereti a másikat az nem okoz neki csalódást.Én tudtam,hogy nem jó ötlet. Mindig a szívemre hallgatok és nem az eszemre.Baromság. Meg kellett volna mondanom neki,hogy nem. És nem igent mondani.De most már mindegy.Éreztem,hogy pár perc és vége az életemnek. Elfogok vérezni.A kezemből továbbra is csak folyt a vér.A szememet már kinyitni nem bírtam. Semmihez nem volt erőm. Nem ez volt az álmom,hogy egy padon fogok meghalni, de ezt dobta a sors.Nekem ez jutott.Egy kamu szerelem és egy 15 év. Annyit éreztem,hogy bele nyílalt a szívembe és már nem éreztem semmit. Csak a fényt láttam...

*Zayn szemszöge*


Úristen, mi lehet vele?Nem veszi fel a telefonját, sehol sem találom,mindenki keresi.Én barom! Bár nem is én voltam a hibás.Ő csókolt meg engem.Én ellöktem magamtól,de a sajtó persze azt már nem mutatta.Mi van ha kárt tett magában?Nem akarom. Én imádom őt.Megkell keresnem!
Elindultam megkeresni,volt egy ötletem,hogy hol lehet. Elkezdtem futni a park felé ahol együtt voltunk.Reméltem,hogy ott van. Már mindenhol kerestük.Ott kell lennie. Nem lehet máshol, csak is ott lehet. Nem olyan nagy London,hogy eltűnik.Remélem semmi kárt nem tett magában.Mindenről én tehetek.Mindenről!De olyan makacs. Nem hisz nekem. Pedig én szeretem.Én nem akartam megcsókolni azt a r*bancot.
Megérkeztem a parkhoz, annyira sötét volt. Alig volt pár lámpa.Mentem előre, mentem ahhoz a pad felé amin mindig ültünk. Láttam egy lányt feküdni a padon,nem voltam benne biztos,hogy az ő. Elég homályosan láttam.Majd közeledtem.Ez Barbi! Ne, istenem, minden tiszta vér. A keze, a ruhája,az arca.Nem!Nem halhat meg.Ekkor már nem bírtam visszatartani a sírást. Folytak a könnyeim,mint egy vízesés."Barbi, kellj föl, lécci ne hagyj itt!"-ordibáltam.Tennem kell valamit,hogy elálljon a vérzés!Letéptem a pólómból egy darabot és bekötöttem a kezét,majd hívtam a mentőket..Leültem mellé és kivettem a füléből a fülhallgatót,beraktam a fülembe,hogy meghallgassam,hogy mi szól. Demi Lovato Here we go again szólt.Miért vagyok ilyen hülye?Fogtam a fejem és sírtam tovább. Megígértem neki,hogy nem fogom soha megcsalni.De én nem is akartam.Ő az első szerelmem. Miért csaltam volna meg?Sosem éreztem senki iránt ilyen szeretetet.Ő az én életem értelme.Nem lehet igaz. ez nem....
Sírásomban elaludtam, majd szirénát hallottam.Megérkeztek a mentősök.Mire kinyitottam a szemem Barbi már a mentős ágyon volt. A kezéről levették a ruhadarabot majd rákötöttek valami mást.Mindenki sürgött,forgott.Majd gyorsan beszálltam én is a mentős kocsiba és elindultunk a kórház felé. Nagyon gyorsan ment a kocsi.
-Nagyon vészes?-kérdeztem az ápolótól.
-Nagyon!Lehet,hogy már csak percei,órái vannak hátra és vége.-válaszolt.
-Na ne! Pár darab vágástól?-kérdeztem idegesen.
-Csak pár vágásnak látszik, de nagyon mély. És kitudja milyen régóta feküdt ott vérezve, ha sok vére folyt ki akkor már nincs sok ideje.
-Én nem fogom kibírni.
-Sajnálom.-mondta.
Megérkeztünk a kórházhoz, gyorsan nyitották az ajtót és húzták ki a hordágyat. Mindenki rohant be. Én is futottam. Ott akartam lenni vele.Minden egyes pillanatban.Sosem akarom elhagyni.És nem akarom,hogy meghaljon. Nem halhat meg!..Futottak be a fiúk.Kiküldtek minket a szobából.Legalább 5ápolónő,2 orvos szaladt be.Nem tudtam elhinni,hogy mindez megtörténik. Reménykedtem,hogy csak álmodom. De sajnos nem így volt.Megérkezett Barbi apukája és anyukája is.Gondolom értesítették őket az orvosok,vagy valaki mert nem én hívtam föl őket.
-Minden a te hibád!-mondta Barbi apja.
-Miért?-kérdeztem.
-Miért csaltad meg?-kérdezte az anyja.
-Nem én csaltam meg.A csaj odajött és megcsókolt.-válaszoltam.
-Persze,nem is kellett volna összejönnöd a lányommal.-mondta az apja.
-Tényleg nem akarta megcsókolni a csajt, el is lökte magától.Zayn semmiről sem tehet.-jött oda Louis.
-Jó,mind1 már megtörtént.-mondta az anyukája.
-Hagyjuk..-mondta az apja.
Mindenki idegeskedett.Talán én meg Harry voltunk a legidegesebbek. Leültem a földre,fogtam a fejem és csak sírtam.Mindenki beszélt hozzám de én semmit nem hallottam meg.Nálam volt Barbi ipodja. Gondoltam belerakom a fülembe és hallgatok zenét.Mindig is jobban segített a gondolkodásban.Mindenféle zene volt rajta de leginkább rap és lassú számok.Olyan zenék voltak rajta amiket még nem hallottam.De azoknak nem angol szövegük volt hanem valami más. Fogalmam sem volt.Lehet,hogy magyar.De sosem beszélt nekem magyarul így hát nem tudhattam.
Láttam,hogy jön az orvos,így hát kikapcsoltam a zenét.
-Maguk Barbi hozzátartozói?-kérdezte.
-Igen,én vagyok az anyukája Nicole.-fogtak kezet.
-Én meg az apukája,David.
-Ezt a levelet találtam Barbi zsebében.Bár egy kicsit véres de ellehet olvasni.-mondta majd nyújtotta felénk.
Harry elvette tőle majd elkezdte olvasni.A szülei elkezdtek sírni. Szinte mindenki bekönnyezett. Megakart halni! De nem teheti ezt velünk.
-Minden a te hibád!-mondta Harry majd arrébb ment.
-Tudom.-leültem a falhoz majd tovább sírtam.
Most már mindenki engem okol.De nem érdekel. Igazuk van csakis én vagyok a hibás senki más. Nem kellett volna elmennem a koncertre sem nélküle. Idióta vagyok. Mindenkit eltaszítok magamtól.De nem lehet igaz. Miért nem hitt nekem?Én sosem hazudnék neki.Ő az életem szerelme.Vele akarom leélni az egész életem.Senki mással.Még azt is megígértem neki,hogy leszokok a cigiről.De ha ő meghal akkor én is. Én nem fogok nélküle élni. Úgyse bírnám nélküle.Mindent megteszek érte.De mi tart ilyen sokáig? Már 1 órája csinálnak bent valamit.Senkit sem engednek be.Senkit az ég világon. Csak az orvosok vannak bent és a nővérkék.
Újra láttam az orvost kijönni, elég fura volt. Mintha rossz hírt akarna közölni.
-Van egy rossz hírem meg egy jó is talán.-mondta az orvos.
-Mi lenne az?-kérdezte Nicole.
-Melyikkel kezdjem?
-A rossz hírrel.-mondta Niall.
-Hát a rossz hír az,hogy max 10 perc és Barbara meghal.
-MI?NEM LEHET IGAZ.-fogtam a fejem majd üvöltöttem.
-És mi a jó hír?-kérdezte Liam.
-Az,hogy 2ember kéne aki ad vért és talán nem hal meg.
-Adok én.-mondta az David.
-Nem!Megyek én.-mondtam.
-Meg én.-mondta Harry.
-Oké,jöjjenek.Sietnünk kell,mert már nincs sok időnk.-siettetett az orvos.
Jött 2 nővér. Az egyik az én kezembe szúrta bele azt a kütyüt amivel vért vesznek ki a másik pedig Harry kezébe szúrta.
-Most pedig kérem menjenek kicsit pihenni.Előfordulhat ájulás,szédülés.-mondta az orvos.
-Ugye rendbe hozzák?-kérdeztem.
-Mi mindent megpróbálunk!-válaszolt.
Kimentem és leültem a fotelágyba.Eléggé szédültem.A fejem annyira fájt mintha most ittam volna meg 2üveg pálinkát.De nem érdekelt. Ahhoz,hogy Barbi életben maradjon mindent megtettem volna.Akármit amit kérnek.De sajnos csak ennyit tudtam tenni.Csak kár,hogy mindent elrontok.Megakarom ölni magam.Ha nem ébred föl akkor meg is fogom.
-Sosem fogom neked megbocsájtani ha meghal!-jött oda Harry.
-Nyugi.Én sem magamnak.-válaszoltam.
-Minden miattad van.-mondta.
-Tudom.Nem fog kelleni elviselnetek ha meghal.De tudod,hogy én nem akartam megcsalni.
-Tudom...
-Rendben.-kezdtem sírásba.
Eltelt 10perc majd újra jött az orvos.Ezúttal semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.Nem tudtam,hogy sikerült-e vagy sem.Semmit nem tudtam.De remélem minden rendben van..
-Na?kérem mondja,hogy életben van.-mondtam.
-Hát az a helyzet,hogy...
-Hogy?-kérdezte Harry.
-Hogy........

28.rész-Megígérted!

*tütütütü* Csörög az ébresztő órám. 6:30 van.Ma lesz az első napom az itteni suliban, remélem nem fog senki utálni.Én mindig is próbáltam kedves lenni mindenkivel, és sosem ítéltem el senkit a külseje alapján.De volt aki még így is utált, erről pedig én nem tehetek.
Tízpercet még feküdtem az ágyban.Semmi kedvem nem volt felkelni, de muszáj volt,hisz nem késhetek el már az első napomon.Elég rossz benyomást keltenék a tanároknál..Felkeltem az ágyból előkaptam a szekrényemből egy kék csőnadrágot,egy fehér pólót és egy fekete pulcsit. Esett az eső kinn, gondoltam,hogy akkor biztosan hideg van kint..Mivel még az órarendet nem tudtam ezért beraktam az összes könyvet a táskámba.Elég nehéz volt.Szerencsére anyu csak 10re megy mindig dolgozni vagy 11re,úgyhogy ő vitt suliba.
-Megérkeztünk.-mondta anya.
-Félek.-mondtam izgulva.
-Nyugi,bemegyek veled.
-De akkor is. Az órákon viszont nem leszel velem.-mondtam.
-Hát ott nem..
-Na látod.
-Ki fogod bírni! Azt hiszem ma csak 5órád lesz.
-Az borzalmasan sok!-mondtam.
-Sok?-nevetett.
-Nekem sok!
-Na indulnunk kéne be. 15perc és csöngetnek,és még az igazgatóval is beszélnünk kell.
-Jó, induljunk.-válaszoltam majd kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót.
-Te aztán jól becsaptad az ajtót.-mondta anyu dühösen.
-Bocsi.
Mindenhol emberek, úristen.Nagyon izgultam.Remélem lesznek barátaim és mindenki kedves lesz,bár mondjuk az nem fog teljesülni. Mindenhol vannak irigy,gonosz emberek.És gondolom itt is szeretik a One Directiont elég sokan,úgyhogy van aki ismer,és utál.
-Jó reggelt!-jött oda az igazgató.
-Jó reggelt.-válaszoltuk.
-Mr.Jefferson vagyok.Gondolom maga lenne az a bizonyos új tanuló?!
-Igen.Barbi vagyok.-fogtam vele kezet.
-Nagyon izgul.-mondta anyu.
-Nyugodjon meg, nem kell izgulnia. Ha valami gond van én itt leszek.
-Köszönöm.-mondtam.
-Ez a dolgom.De most már menjen órára.-válaszolta.
-Hol a terem?-kérdeztem.
-Jöjjön oda kísérem.-felelt.
-Vigyázz magadra kicsim.-mondta anyu.
Elindultunk a terem felé, nagyon féltem.Vajon befogadnak?Biztosan,mivel muszáj lesz nekik.
Beléptem.Minden tekintet rám szegeződött..Odajött hozzám egy szőkésbarna hajú lány.
-Szia.Hanna vagyok.-mosolygott.
-Szia.-válaszoltam.
-Te ki vagy?-kérdezte.
-Az új osztálytársatok.-válaszoltam.
-Ja tényleg,mondta az osztályfőnök,hogy jön egy új lány.
-Hol fogok ülni?-kérdeztem mosolyogva.
-Ott!-mutatott egy padra amin egy fiú ült.
-Milyen óránk lesz az első?-kérdeztem.
-Földrajz!-válaszolt.
-Ó,fujj.-mondtam.
-Jó fej a tanár.-mondta.
-Akkor gondolom elviselhető az óra is.
-Aha.-mosolygott.
Elkezdődött az óra,mindenki a helyére ment. Aranyosak volt mind nagyon. A tanár tényleg nagyon jó fej volt.Viccelődött meg minden,így sokkal elviselhetőbb az óra.Meg hamar el is telt..Szünetben a Hannával lógtam. Nagyon jó fej. Bemutatott pár haverjának és ők is nagyon aranyosak voltak.Nagy nehezen túl is éltem az első napot.

Elindultam haza amikor kaptam egy SMSt Zayntől.: "Na milyen volt az első nap?:)"
"Elviselhető:D  Hol vagy?"-válaszoltam.
"Mindjárt fellépünk.:P"
"Kb mikor értek haza?"
"4óra fele."
"Oké,akkor majd találkozunk. :) x"-válaszoltam.
Nem is jött válasz,gondolom kezdődött a fellépés vagy készülődtek.Nem tudom.Busszal mentem haza,nem volt messze 3-4 buszmegállót kellett csak mennem.Épp a házunk előtt voltam amikor hallottam egy fiú hangot.Hátra fordultam és az egyik osztálytársam volt az. Beszélgettünk kicsit és tovább ment.
Bementem a szobámba és ledobtam a cuccokat,hál istennek nem adtak házit holnapra így tanulnom sem kellett.Leültem az ágyra,bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem kapcsolgatni.Épp a híradó ment. Ezúttal nem politikai híreket mutattak hanem sztár híreket.Épp Demi Lovatoról volt szó. Annyira szeretem! Ő a példaképem,az amit elért, és keresztül ment. Csodálom!.. Elég érdekes sztár hírek voltak.Elvoltam bambulva, nem is figyeltem igazán oda.Utána jött egy One Direction hír.Oda mentem a tv elé és elkezdtem bámulni:

"Zayn Maliknak új barátnője van?Vagy csak a sármos 1D tag megcsalta barátnőjét? 1órája lencsevégre kaptuk Zayn-t ahogy egy szőke nagyon csinos lánnyal csókolózik.'Vas Happenin?' Ahogy Zayn mondaná.Mi lesz ebből?Talán Zayn csak kihasználta a 'barátnőjét' és vége mindennek?Reméljük hamarosan kapunk információt a helyzetről. "

Nem.Ez nem lehet igaz.Össze estem a földön és sírásba kezdtem,üvöltöztem.Ez velem nem történhet meg. Nem!Az nem Zayn. De!De ő az. Ott volt bizonyítéknak a kép.Egyik gondolatom elnyomta a másikat. Nem akartam elhinni. Azt mondta,hogy sosem fog megcsalni. Akkor miért ígérte meg? Miért tette ezt velem?Tudta jól ha megcsal én abba belehalok. Nem szeret már? Ennyi volt a kapcsolatunk?Akkor miért vitt el hajókázni és egy hotelba? Lehet ott akarta megmondani,hogy már nem szeret csak nem volt rá alkalom?Én ezt nem tudom elhinni.Láttam a képen,hogy élvezi a csókot.És az a csaj sokkal csinosabb és szebb,mint én..
Felálltam a földről,felvettem a cipőmet és indultam.Elakartam menni világgá,hogy senki se találjon meg.Beraktam a fülhallgatót a fülembe és mentem amerre láttam. 6zene ment összesen az ipodomon. Csupán 6 zene.Düki-Mindentől távol, SP-Szeretlek, SP-menj,Kállay Saunders András-I love you,Demi Lovato-Don't forget,Skycaper. Ezekre tudok a legjobban sírni.Már nem tudtam hol vagyok de csak mentem előre.Közben épp a skycaper ment.Még jobban elkezdtem sírni. Már abba hagyni nem tudtam.A szemem teljesen ki volt sírva.
*csörög a telefonom*.Zayn az. Nem akartam felvenni. De kíváncsi voltam,hogy mit fog mondani.
-Hallo.-mondtam.
-Édesem.Lécci hallass meg.
-Szerintem nincs mit megmagyaráznod. Mindent láttam Zayn. Felejtsük el egymást. 3hetes kapcsolat volt. Én teljes szívemből szerettelek de úgy látszik,hogy neked álca volt az egész. Ne hívj többet kérlek.Csak több fájdalmat fogsz okozni.
-Szerettél?
-Igen.most teljes szívemből gyűlöllek.-mondtam.
-Nem volt álca semmi. Én nem akartam....
-Ne kérlek ne. Nem kell mentegetőzni.Tudtam,hogy megfogsz csalni. Engem már semmi nem érdekel.Megígérted!De ha valamit megígérsz akkor azt tartsd is be.Szerintem nem fogunk többet találkozni.
-Mi az,hogy nem fogunk találkozni?Ugye nem csinálsz semmi hülyeséget?
-Téged az ne érdekeljen. Törődj a szőke cicababáddal.Felejts el,én is elfelejtelek.Engem már nem érdekelsz.Helyettem meg már úgy is találtál mást.
-Nem találtam helyetted senkit.Ő csókolt meg engem, én nem akartam esküszöm.
-Már késő, akkor kellett volna gondolkodnod.És egyből tisztáznod, vagy elmondani,hogy tőled halljam ne a tv-ből tudjak meg mindent.
-De kérlek.Szeretlek.-mondta.
-Én meg gyűlöllek.Hagyj békén.Soha nem fogunk már találkozni.-tettem le a telefont.
Vissza fordultam és elindultam abba a parkba ahol voltunk Zayn-el.A szememből egyfolytában folytak ki a könnyek.Az egész szemem tiszta piros volt. Meg sem hallottam a külvilágot. Nem érdekelt egyetlen egy ember sem.Mindenkit lesz*rtam.
Megérkeztem a parkba, szerencsére senki sem volt ott. Leültem a padra és sírtam.Gondolkodtam,hogy mit tegyek. Megakartam halni. Úgysem hiányoznék senkinek. Zaynnek van úgy is más akit szeret.Nincs semmi keresni valóm az élők között. Megölöm magam.Egy ember sincs itt. Nincs aki megakadályozzon..Láttam a földön egy pengét.Elkezdtem vagdosni a kezem.Nem bírtam máshoz folyamodni.Megmondtam Zaynnek,hogyha megcsal én belehalok..Nem bírtam elállítani a vérzést.Éreztem,hogy szédülök és,hogy egyre lassabban ver a szívem.A fejem szétrobbant, megmozdulni alig bírtam.Mindenem nagyon fájt.De még utoljára írtam egy levelet,hogyha megtalálnának legyen egy búcsú levelem.Amiben ez állt:

"Srácok,és anya! Nagyon szeretlek titeket,bocsánat,hogy ennyire hülye voltam. Ha túlélem biztosan megfogom bánni, vagy nem.Én tudtam,hogy Zayn egyszer megfog csalni.De nem gondoltam,hogy ilyen hamar bekövetkezik.Mondtam Zanynnek,hogyha megteszi én abba belehalok.Remélem visszafogtok emlékezni az együtt eltöltött időkre,majd idővel az elmúlássom után. Én nagyon szerettelek titeket. Remélem kölcsönös volt az érzés és nem úgy mint,hogy én szerettem Zayn-t és ő meg csak tetette magát. Harry sajnálok mindent! Imádlak. Lehet ha veled jöttem volna össze akkor most nem lennék ilyen állapotban. Remélem megbocsájtasz nekem. Niall,Louis,Liam titeket is nagyon imádlak. Annyi mosolyt csaltatok az arcomra,hogy azok a pillanatok elfelejthetetlenek.Minden egyes poénotok. Vigyázzatok magatokra. Zayn, amit mondtam a telefonba az egy szóig sem igaz. Még mindig imádlak. Annyira,hogy ezért csináltam ezt az egészet,miattad. Anya!Mondd meg apának,hogy nagyon szeretem és téged is imádlak. Tényleg bocsánat mindenért. Ugye már egyszer voltam kómában és majdnem meghaltam, akkor nem szerettem volna, de most nagyon is szeretnék.Még egy dolog amit elszeretnék mondani Anyu!Borzalmasan fájt,hogy amikor kómában voltam nem voltatok ott velem,hanem még akkor is dolgoztatok..Remélem azért valakinek hiányozni is fogok. Szeretlek titeket! ui: Én figyelni foglak titeket a túlvilágról, ha a pokolba kerülök ha a mennyországba.Vigyázzatok magatokra.És érjétek el minden célotokat,nem úgy ahogy én."

Éreztem,hogy már nem sok időm van hátra, most vagy csak elfogok ájulni,vagy vége az életemnek. Minden álmomnak.A célok amiket megakartam valósítani. A legnagyobb álmom az volt,hogy fotós leszek.De ha ezt nem élem túl akkor, az sem fog sikerülni.15 év...Mindent megkaptam a szüleimtől amire vágytam, de ennyi volt. Sosem szerettek igazán.Annyival mutatták ki a szeretetüket,hogy megvettek mindent, de nem arra vágytam,hogy kényeztessenek,hanem arra,hogy érezzem,hogy tényleg szeressenek,hogy a jelenlétükkel mondják,hogy szeretnek. Talán anyu még aki, de apu kiskorom óta annál a cégnél dolgozik.Sosem volt rám idő, 1hónapban egyszer elvitt valahova, de akkor is körülbelül félórára. Anyuval is 10éves koromig volt jó a kapcsolatom majd onnantól ő is a munkahíve lett, ő is reggeltől estig dolgozott. Sokszor egyedül voltam otthon...Egyre jobban fájt a fejem, a kezemet megmozdítani nem tudtam.Mindenem tiszta vér volt.Fájt a szívem,fájt legbelül,hogy akit szeretek mindig elhagy,hogy megígérte azt,hogy nem fog sosem megcsalni bízzak benne.A könnyeim folytak,sosem sírtam ennyit,sosem bántott meg még ennyire senki,hogy ehhez folyamodjak,de akit a legjobban szeretek az egész világon megtette,az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.Sajnos ő nem tette meg. Lefeküdtem a padra, beraktam a fülhallgatómat,bekapcsoltam azokat a zenéket amik örök kedvencek maradnak és lehunytam a szemem, abba reménykedve,hogy már nem ébredek fel....

27.rész-Vásárolgatás

Este még egy kicsit jakuzziztunk majd kicsit tvztünk.Én félórával rá el is aludtam, nagyon fáradt voltam,pedig nem is keltem annyira korán meg semmi,de még is.
Reggel felkeltünk,reggeliztünk,még 11óra sem volt de elindultunk haza.Most nem hajóval utaztunk,hanem kocsival.De még így is 4óra volt.2óra volt mire hazaértünk.
-Találkozunk még ma?-kérdezte.
-Hát,nem tudom.Készülnöm kell,mivel holnap nekem már suli.
-Mit kell készülnöd?-kérdezte.
-Kimosom a táskám meg stb..
-De az hamar megvan nem?
-Hát attól függ.
-Jó, nem akarom erőltetni. Ha egyedül szeretnél kicsit lenni akkor szólj.-mosolygott.
-Nyugi.-mondtam.
-Csak nem akarom,hogy eleged legyen belőlem.
-Nincs.Csak annyira izgulok a holnap miatt.-válaszoltam.
-Ne izgulj!Hamar befogsz illeszkedni.-ölelt meg.
-Reménykedem.-mondtam.
-Na megyek,lesz egy megbeszélésünk.Ha akarsz találkozni akkor hívj.
-Rendben.Ha ma nem találkozunk akkor holnap biztosan.
-Oké.-szállt be a kocsiba és elindult.
Bementem a házba, szerencsére otthon volt anyu.Sokkal jobb érzés volt haza menni úgy,hogy van otthon valaki,mint,hogy üres a ház.Odamentem hozzá és elmeséltem neki a tegnapot.
-Anya, könyveim nem lesznek?-kérdeztem.
-Ja, azt el kéne menni megvenni.-válaszolt.
-Azt akarod,hogy én menjek el?-kérdeztem.
-Hát valami olyasmi,vagy...
-Vagy?
-Elmehetünk együtt is.Meg kicsit shoppingolunk.
-Szuper!Benne vagyok.-mondtam.
-Úgy is rég mentünk már el akárhová is együtt.
-Hát elég rég.
-Egyél és indulhatunk is.-mosolygott.
-Mit főztél?-kérdeztem.
-Hamburgert sült krumplival.
-Je, nyami.-mondtam.
Megkajáltam,és elmentem gyorsan átöltözni.Aztán indultunk megvenni a könyveket. Hamar meg is vettük.Taxival elmentünk a megadott címre és megvettük a könyveket.Utána bementünk egy közeli plázába.
Bementünk a Newyorkerbe.
-De szép ez a nyaklánc.-mondta anyu.
-Tetszik?-mosolyogtam.-egy fekete madár volt rajta de tényleg szép.
-Igen.
-Megveszem neked.-mondtam.
-Nem kell.
-De megveszem,pont van annyi pénzem.-erősködtem.
-Na jó,ha akarod.-nevetett.
-Hát nem sokáig kellett győzködni.-mondtam.
-Hát ha már felajánlod.-mondta.
-Igaz..
Oda mentünk a pénztárhoz és megvettem neki a nyakláncot,nekem is nagyon tetszett.De ez azért inkább az ilyen korosztálynak való,mint anya..Bementünk egy csomó ékszerboltba,annyi ékszert vettünk,hogy ha valaki meglátta volna azt hiszi,hogy hülyék vagyunk.Ceruzát meg stbt nem kellett venni,mert a tolltartómat ugye nem dobtam ki.
Délután 5ig voltunk a plázába,utána indultunk haza.
-Jó volt ez a nap.-öleltem meg.
-Nagyon!-mondta.
-Többet is csinálhatnánk ilyet.-mondtam.
-Hát igen, csak sajnos sokat kell dolgoznom..
-Sajnos.
-Sajnos,ez az élet rendje.-mondta.
-Igen, ez.
Bementem a szobámba,írtam Zaynnak egy SMSt.: "Bocsi,hogy ma nem tudtunk találkozni,csak anyával voltam vásárolni"..Nem vártam meg,hogy visszaírjon,elmentem gyorsan vacsizni,kicsit beszélgettem még anyával utána indultam fürödni.Nagyon fáradt voltam,s holnap iskola.Nem tudom,hogyan fogom kibírni. Sok idegen ember között.Remélem jól fognak fogadni és nem szemétnek lenni.
Elgondolkodtam egy kicsit mindenen,közben elnyomott az álom.......

26.rész-Utazás

-Végre elmondod,hogy hová megyünk?-kérdeztem.
-Ez a meglepetésem.-mosolygott.
-Csak hajókázunk?-kérdeztem.
-Igen.-csókolt meg.
-Imádlak.-csókoltam vissza.
Csókolóztunk elég sokáig. Tetszett,hogy ilyeneket kitalál.Igazából mindig is szerettem volna,hogy egyszer a szerelmemmel utazzunk 'kettesben' hajóval.
-Holnapig hajókázni fogunk?-kérdeztem.
-Meglepi az is.-mosolygott.
-Ennyi meglepetést.-mondtam.
-És mennyi lesz még.-kacsintott.
-Meg vagyok meglepetések nélkül is csak szeress!-bújtam hozzá.
-Szeretlek.-adott egy puszit a homlokomra.
-Én is.-öleltem szorosan.
-Te vagy életem szerelme.-mondta a szemembe nézve.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Igen!Téged szeretlek a legeslegjobban.-csókolt meg.
-Én meg téged!-viszonoztam.
Egy ideig beszélgettünk.Elég hamar eltelt az idő, amire észre vettük már elkezdett lemenni a nap.Olyan gyönyörű volt a rózsaszín ég. Mindig is imádtam a naplementét.De valahogy itt sokkal szebb volt.Annyira romantikus volt minden.Az egyetlen baj az volt,hogy meglehetett fagyni.De nem érdekelt semmi,csak az,hogy vele lehetek..

-Ugye milyen szép?-kérdeztem.
-Mi?-kérdezett vissza.
-Az ég,a naplemente.-válaszoltam.
-Gyönyörű,pont mint te.-bókolt.
-Ahw,köszönöm szerelmem.-öleltem meg.
-Gyere.-húzott föl.Oda vitt a hajó 'elejéhez',megfogta a kezem és felemelte mellmagasságba. Majd oda állt a hátam mögé és átkarolt.Pont mint a titanicban Rose és Jack.Lehunytam a szemem és élveztem ahogy fújja a hajamat a szél.
-Pont,mint a titanicban nem?-súgta a fülembe.
-De.-válaszoltam.
-Nem erre vágytál?-kérdezte.
-De erre vágytam.-feleltem.
-És látod?Teljesült.
-Szeretlek.-mondtam.
Kb 5 percig még ott álltunk,ő még mindig a hátamnál és én még ugyan abban a helyzetben.Tényleg olyan csodálatos,mint ahogy a filmben tűnik..
-Csak azért gondoltam,hogy hajóval utazunk,mert tudtam,hogy ezt egyszer meg akarod tenni és itt volt a remek alkalom rá.-mondta.
-Köszönöm.-megfordultam és megöleltem,közben ráhajtottam a vállára a fejem.
-Érted mindent megteszek!-válaszolta.
-Szeretsz?-kérdeztem.
-Elmondhatatlanul.-válaszolt.
-Miért?-tettem fel újabb kérdést.
-Annyira elbűvölő vagy,de nem tudom.-felelt.
-Pedig nem..
-És te szeretsz?-kérdezte.
-Nem szeretlek!
-Mi?-néztem rá meglepődve.
-Nem szeretlek,imádlak.-csókolt meg.
-Már megijedtem.-mondtam.
-Semmi okod rá! Ne légy bizonytalan.Én imádlak.-mondta.
-Remélem.-válaszoltam.
Elég sokáig egy helyben álltunk és öleltük egymást.Olyan hamar besötétedett,pedig észre sem lehetett venni hogy ennyire telik az idő, minden annyira tökéletes volt,mint egy álom,egy legjobb álom.Minden lány szeretett volna a helyemben lenni.Még én sem hittem el egy pillanatra,hogy ez tényleg megtörténik.De szerencsére megtörtént.
Elkezdett lassítani a hajó.Ugyanúgy egy gáthoz érkeztünk.
-Megérkeztünk!-mondta a vezető.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-Londonban.-válaszolt Zayn.
-Most megyünk haza?-kérdeztem,közben leszálltunk a hajóról.
-Dehogy.-húzott magával Zayn.
-Akkor?-kérdeztem.
-Majd meglátod.-kacsintott.
-Ahj,kikészítesz.-nevettem.
-Nyugi.
10percet sétáltunk majd egy hatalmas hotel előtt álltunk.Gyönyörű volt.
-Hol vagyunk?-kérdeztem.
-The Grove hotelban.-mosolygott.
-Gyönyörű!-mondtam.
Mentünk be, egy kedves hölgy fogadott, a szoba foglalásnál.
-Jó estét!-mosolygott.
-Jó estét, egy szobát szeretnénk foglalni.-mondta Zayn közbe fogta a kezem.
-Igen,milyen névre?-kérdezte.
-Zayn Malik névre.-mondta.
-És meddig szeretnének a hotelban tartózkodni?-kérdezte a hölgy.
-Hát.. Reggel 11ig.-válaszolt.
-Oké.B13as szoba megfelel?-kérdezte.
-Mit tartalmaz?-kérdezte Zayn.
-Gondoltam,hogy maguk szerelmesek.Ezért egy fürdő,a fürdőben jakuzzi, kád,tükör,mosdó,és van egy közös ágy.
-Megfelel.Hol találjuk a szobát?-kérdezte.
-Fölmennek a lépcsőn befordulnak jobbra,majd egyenesen és újra jobbra. Elég eldugott helyen van,nem fogják önöket zavarni.-mosolygott.
-Köszönjük.-mondtam.
-További Jó estét.-válaszolt a hölgy.
Kerestük a szobát,meg is találtuk. Tényleg elég eldugott helyen volt. Csak a mi szobánk volt azon a részen..
Bementünk a szobába..Annyira gyönyörű volt..
-Úristen.Ez gyönyörű.-mondtam.
-Uh, ez tényleg.-mondta Zayn.
-Ez a szív alakú ágy.Csodás.-mondtam.
-Milyen jót fogunk ma itt aludni.-kacsintott.
-Vagy nem is fogunk aludni.-nevettem.
-Oh,az még jobb.-mosolygott.
-Elég éhes vagyok.-mondtam.
-Rendelek kaját.-mondta.
-Az jó lenne..
-Mit rendeljek?-kérdezte.
-Nekem megfelel a pizza is.-mosolyogtam.
-Oké,akkor rendelek azt.Úgy is rég ettem.-mondta.
Felhívta a pizza futárt és megrendelte a pizzát.Majd lefeküdt az ágyra.Oda mentem hozzá és lefeküdtem mellé. Látszott rajta,hogy boldog.És ha látom,hogy ő boldog én is az leszek.Nem tudom miért de annyira szeretem amikor boldog.
-Ülj az ölembe.-szólalt meg.Nem kellett sokáig győzködnie.Ki mondta a mondatot és én egyből bele is ültem az ölébe. Elkezdtem csókolni. Annyira hangulatos fény volt,és olyan nyugtató,hogy sokkal jobban élveztem a csókolózást..élveztük a helyzetet, ekkor megzavart egy kopogás.
-Biztos a pizza futár.-mondta.
-Valószínű.
Igaza volt,tényleg a pizza futár volt. Zayn kifizette neki,plusz még borra valót is adott neki.Sajtos,sonkás pizzát rendelt. Elég finom volt. Sokkal finomabb,mint Magyarországon. Itt valahogy olyan olaszos feelingje volt.

-Nincs kedved kicsit jakuzzizni?-kérdezte.
-Lenne.-kacsintottam.
-Fantasztikus.És mi lenne,ha..?
-Ha?-kérdeztem.
-Ha levetkőztetnénk egymást.-mondta.
-Benne vagyok.-nevettem.
-Ma mindenben benne vagy?-kérdezte.
-Majdnem mindenbe.-válaszoltam.
-Hmmmm.-mondta majd közeledett felém.
Kezdte levenni rólam a pólót,majd gombolta ki a nadrágomat. Közben én is kezdtem levenni róla a pólóját,és a nadrágját is gombolni. Alig figyeltem oda de már rajtam csak a bugyi és a melltartó volt,rajta meg csak az alsónadrágja..Indultunk is a fürdőbe.Belemásztunk a vízbe. Annyira kellemes volt a víz.Szembe voltunk egymással,csak néztük egymást.Láttam Zayn fején,hogy szeretne mást is csinálni.
-Mire gondolsz most?-kérdeztem.
-Hát gondolat olvasó vagy nem?-nevetett.
-Ja,de..-nevettem.
-Na akkor találd ki.
-Már a nézésedből kitalálom. Nem kell ahhoz a gondolataidba látnom.-nevettem.
-Ez a legjobb napom.-mondta.
-És erre gondoltál?-felhúztam a szemöldököm.
-Nem éppen.-nevetett.
-Hm.Akkor mire?-mentem felé.
-Egy bizonyos dologra.-nevetett.
-Igen?-lassan hajoltam felé,majd megcsókoltam.
-Pontosan erre,meg még másra.-válaszolt.
-Hööh.-nevettem.
-Olyan szép a mosolyod.-mondta.
-Mint a tied.-viszonoztam.
-Hát persze.-csókolt meg.
Még nem próbáltam jakuzziban csókolózni,de nagyon tetszett a dolog.És ahogy észre vettem Zayn is élvezte.Elég sokáig jakuzziztunk,és csókolóztunk.Az idővel sem voltunk nagyon tisztában,bár mondjuk nem is izgatott nagyon.Hisz minden olyan csodás volt,mint a mesékben...

25.rész-Meglepetés

Hazamentem.Nem volt kedvem semmit csinálni.Anya meg apa sem volt otthon így hát kimentem a nappaliba,csináltam popcornt,elővettem a laptopomat és felkapcsoltam a tv-t.Beléptem twitterre és nézegettek,hogy mik történnek.
"@imbaarbii_: De jó volt ma @zaynmalik -al. *-*"
"@zaynmalik: Legjobb nap :) Szeretlek <3 x"
"@imbaarbii_: Én meg imádlak ;) <3"
"@zaynmalik: miért nem vagy mindig ilyen vad,mint ma voltál?:D"
"@imbaarbii_: Nyugi,leszek még ilyen ;)"
"@zaynmalik: Oh,már alig várom. :$ <3"
"@imbaarbii_: Elhiszem :D Nem akarsz felhívni esetleg?"
Alig küldtem el a postot, de már csörgött is a telefonom.
-Szia édes.-szólt bele a telefonba.
-Szia,gyors voltál.-mondtam.
-Pont eszembe volt,hogy felhívlak.-mondta.
-Hm,igen?-kérdeztem.
-Igen,már hiányzol.-válaszolt.
-Te is nekem.-mondtam.
-De nekem jobban.
-Nem,mert nekem.-mondtam.
-Nem igaz,mert nekem sokkal jobban.
-Téged nem lehet elnyomni.-nevettem.
-Hát nem is.-nevetett.
Elég sokáig beszélgettünk telefonon.1órát biztosan.Csoda,hogy nem ment le a pénz a kártyájáról.Annyira csodálom,hogy ennyi időt szán rám,hogy tényleg szeret,és ezt meg mondja a sajtónak is. Szerintem más híresség nem nagyon tenné meg. Ő nem titkolta már az első pillanattól a kapcsolatunkat sem. Lehet ezért is szeretem annyira.

*csörög a telefonom*
-Hallo.-szóltam bele.
-Hey cicám.-szólt bele Zayn.
-Na mi az?-kérdeztem.
-Semmi,csak hallani akartam a hangod.-mondta.
-Nem hiszem el,tudom,hogy még van valami.-mondtam.
-Na jó,tényleg van.-mondta.
-Jó, vagy rossz?-kérdeztem.
-Hát,igazából ez nem hír.-válaszolt.
-Akkor mondd már.-mondtam.
-Holnap ráérsz?-kérdezte.
-Attól függ milyen nap lesz holnap.-mondtam.
-Hétfő.
-Akkor ráérek.
-Miért?-kérdeztem.
-Majd meglátod.
-Mondd már.
-Holnap 10re ott leszek érted.
-Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
-Meglepi!Beszéld meg anyukáddal,hogy holnap után érnénk haza.-mondta.
-De mondd már,hogy hova megyünk.-mondtam.
-Nem lehet.Majd meglátod.-mondta.
-Ó.-mondtam.
-Na megyek,puszi drágám.-nyomta ki a telefont.
Vajon mire készül?Annyira kíváncsi vagyok.Jó vagy rossz?Ilyenkor mondom azt mindig,hogy bárcsak gondolatolvasó lennék..
Hallottam,hogy becsapódott az ajtó,biztosan anya.Meg kell vele beszélnem,hogy elengedjen holnap.Különben is mindig annyira félt meg minden.De remélem megengedi.
-Szia anya.-adtam egy puszit az arcára.
-Szia.Jobban vagy?-kérdezte.
-Igen,sokkal.-mosolyogtam.
-Örülök neki.-simogatta meg a hátam.
-Nagyon fáradtnak tűnsz.-mondtam.
-Hát igen,az is vagyok.Ez a sok munka már az idegemre megy.-mondta feszülten.
-Miért nem pihensz kicsit?-kérdeztem.
-Szerencsére holnap nem kell bemennem.Festés lesz.-mondta.
-Oh, a holnapról jut eszembe,hogy Zayn elakar vinni valahova.
-És hova?-kérdezte.
-Nem tudom, nem árulja el,azt mondta,hogy meglepetés.
-Biztos valami szép hely lesz.-mondta.
-Igen, de másnap jönnénk csak haza.Elengedsz?-kérdeztem.Azért gondoltam mégis megkérdezem,hogy ne legyen belőle gond.
-Persze,nyugodtan menj.Érezzétek majd jól magatokat.Csak kedden nem ártana már készülni a sulira,mivel szerdán kezdődik.-mondta.
-Ja,tudom.Semmi kedvem hozzá.Beilleszkedni új suliba meg minden..-mondtam.
-Hát elhiszem.-mondta anya.
-Semmi sejtésed nincs,hogy hova mentek?-kérdezte kíváncsian.
-Semmi!Pedig én is annyira kíváncsi vagyok.-mondtam.
-Hát akkor majd holnap kiderül.-mosolygott.
Bementem a szobámba,lefeküdtem és elkezdtem bámulni a plafont. Annyira érdekelt,hogy hova akar elvinni.Sosem bírtam kivárni az ilyeneket.Remélem nem hosszú lesz az út.De nem is tudom,hogyan jutott az eszébe,hogy elvisz engem valahová.Nem mintha nem örülnék neki.De megőrjít a kíváncsiság.
Inkább elmentem fürödni,gondolkodás helyett,bár mondjuk még ott is ő járt a fejemben.És lefeküdtem aludni.



Reggel fölébredtem.Elég álmosan,sosem tudom kipihenni magam.Eléggé unom már.És mi lesz szerdától?Puff.Durván nem várom..Felöltöztem.Felvettem egy kék csőnadrágot, egy rózsaszín felsőt és egy fehér Suprát.Bementem a fürdőbe,megmosdottam, felraktam egy kis sminket,hiszen nem tudtam,hogy hová megyünk és kisimítottam a hajam.
10óra de Zayn még sehol.Majd 5perc múlva csöngetnek..Felkaptam a táskámat és indultam ki.
-Szia.-adtam egy puszit az arcára.
-Szia.Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen.-mosolyogtam.
-Gyere.-nyitotta ki a az ajtót.
-Köszönöm uram.-majd beültem a kocsiba.
-Nincs mit hölgyem.-ült be ő is.
-Most már elárulod hova megyünk?-kérdeztem.
-Nem.Majd meglátod!-kacsintott.
Csak néztem ki a kocsiból. Bámultam,hogy még is hova mehetünk?Fogalmam sem volt.Egy erdőn keresztül mentünk.Kicsit olyan twilight feelingje volt. Mikor erdőt látok mindig Edwárd jut eszembe. Annyira szeretem azt a filmet.Én is szeretném átélni. Igaz,hogy elég félelmetes lenne,de nem érdekel.Én olyan vagyok,hogy a legizgalmasabb,félelmetes dolgokban is benne lennék/vagyok.
Láttam egy tengert ahogy mentünk.Fogalmam sincs,hogy melyik tenger lehetett..Elég sokáig tartott az út.Kb 2 órát utaztunk,majd Zayn elkezdett lassítani.
-Itt vagyunk!-mondta.
-Hmm. Mit fogunk itt csinálni?-egy kisebb fajta hajó ki volt kötve a gáthoz és egy ember volt ott mellette.
-Pontosabban ez csak az egyik része.-mondta.
-Van második is?-nevettem.
-Úgy van.-kacsintott.
-Elmondhatnád.
-Nem fogom.-majd közelítettünk a hajó felé.
-Nemár..-mondtam.
-Gyere.-húzott föl a hajóra.
-Megyek.-mondtam.-ekkor azaz ember a kötelet kibontotta és elindult a hajó, volt rajtunk kívül még egy ember aki vezette a hajót.Leültünk,majd Zayn átölelt.Élveztünk,ahogy fúj a szél és enyhén süt a nap. "Szeretlek"-súgta a fülembe.....

24.rész-Élvezetes pillanat

Nem is tudom igazán mi volt velem.Élveztem amit velem tesz.Minden egyes mozdulatát.Tetszett a helyzet.
-Itt akarod csinálni?-kérdezte.
-Dehogy!Nem egy parkban akarom elveszíteni a szüzességemet.-mondtam.
-Akkor menjünk haza.-mondta.
-Oké.-válaszoltam,majd felálltam az öléből.
-Hozzátok vagy hozzánk megyünk?-kérdeztem.
-Menjünk hozzánk,mi közelebb vagyunk.-válaszolt.
-Belehet zárni az ajtódat?
-Igen,miért?
-Csak,mert nem akarom,hogy valamelyik fiú benyisson.-válaszoltam.
-Kicsit vicces lenne.-nevetett.
-Hát eléggé.-nevettem el magam.
Gyorsabbra vettük a tempót.Alig vártuk,hogy megérkezzünk már.De még így is 1 óra volt az út,hogy siettünk.Eddig csak Zayn nem bírt magával,de úgy látszik már én sem nagyon.Út közben azért még át gondoltam,hogy tényleg akarom én ezt-e pont ma?Vagy esetleg várjak még vele egy kicsit?Nem tudtam eldönteni.Szerettem is volna igazából,meg nem is.Egész úton gondolkodtam,hogy megtegyük vagy ne. Mivan ha megfogom bánni?És ha nem fogom élvezni?..

-Sziasztok.-köszönt Liam.
-Hello.-köszöntünk vissza.
-Hol voltatok?-kérdezte.
-Csak egy parkban.-válaszolta Zayn türelmetlenül.
-Az jó.-mosolygott.
-Na most megyünk.Van egy apró dolgunk.-válaszoltam. Láttam Zaynen,hogy már nem bírja visszafogni magát,úgyhogy leráztam Liamet.
-Végre.-csapta be az ajtót és bekulcsolta.
-Ne..........-meg sem vártam,hogy befejezzem a mondatot,már is nekem támadt. Rálökött az ágyra,s elkezdett csókolni, végig simította az arcom és csókolt tovább,épp gombolta ki a nadrágját,mikor valaki elkezdett kopogni az ajtón.
-Ki az?-odamentem az ajtóhoz majd kinyitottam az ajtót.
-Niall vagyok.Valamit meg zavartam?-kérdezte.
-Hát ja..-jött oda Zayn is.
-Na mond mit akarsz?-kérdeztem.
-Nem vagytok éhesek?-kérdezte.
-Mindig ilyen lényegtelen kérdésekkel zavarsz meg.-mondta Zayn.
-Nem vagyunk éhesek.-mondtam.-Majd ha éhesek leszünk megyünk.-mondta Zayn.
-Oké.Na nem zavarok tovább.-majd visszakulcsoltam az ajtót.
Mentem Zayn felé,elkezdtem levenni a pólómat és csak ennyit mondtam:
-C'MON BABY FUCK ME GOOD HARD.-majd rá kacsintottam.
Elkezdtem kigombolni a nadrágomat,közben oda nyomtam a falhoz és csókoltam. Elkezdte kicsatolni az övét,majd el löktem a kezét és átvettem a dolgot. Levettünk minden fölösleges ruhadarabot.Rajtam csak bugyi és melltartó maradt, Zaynen meg az alsógatyája.Csókolóztunk és csókolóztunk,majd rálöktem az ágyra és rámásztam.Megcsókoltam majd haladtam lefelé,elkezdtem csókolni a nyakát, majd a hasát és visszamentem a nyakához. Egyszer-egyszer beleharaptam.Majd apró puszikat adtam a szájára..Majd átfordultunk és Zayn átvette az irányítást.Belemarkolt a combomba közben csókolgatta a nyakamat.Éreztem,hogy már nem bírja.Elkezdte kicsatolni a melltartómat,majd továbbra is csak csókolt,harapdálta a szám és tette a dolgát.Ő már biztosan nem kezdő, tudta,hogy mivel szerez örömöt. Elkezdett lefelé haladni,simogatott,és csókolgatott. Lehúzta a bugyimat,majd elővett a az éjjeliszekrényéből egy óvszert..
Apró sikítások hagyták el számat,éreztem,hogy Zayn is élvezi....



-Fú,de jó voltál.-csókoltam meg.
-Ahhoz képest,hogy neked is ez az első elég jól nyomtad.-kacsintott.
-Nem is tudom,mitől féltem ennyire.-mondtam.
-Meg érte eddig várni?-kérdezte.
-Meg.Még most is elgondolkodtam rajta,hogy lehet,hogy mégsem kéne.
-Óvatos voltam.-mondta.
-Köszönöm.-súgtam a fülébe majd adtam egy puszit az arcára.
-Na mivan már nem is a számra kapok puszit?-kérdezte felháborodottan.
-Oda is kapsz.-kacsintottam majd megcsókoltam.
-Hmm.-nyögte ki.
-Megvagy elégedve?-kérdeztem.
-Túlságosan is.-mondta.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is édesem.-csókolt meg.
-Ugye nem voltunk nagyon hangosak és nem hallottak a többiek?-nevettem.
-Csak nem, azért annyira nem voltunk hangosak.Szerintem.-válaszolt.
-Hát én nem tudom.-mondtam.
-Annyira élvezted,hogy észre sem vetted,hogy milyen hangos vagy mi?-nevetett.
-Hát persze.-nevettem.
-Tudtam.-kacsintott.
-Most meg vagy elégedve magaddal mi?-kérdeztem.
-Én mindig.
-Kicsit se vagy egoista.-nevettem.
-Én?Sosem voltam.-nevetett.
-Á,dehogy.
-Még 1menet?-kérdezte.
-Most kihagynám.-mondtam.
-Aj, ne már.-mondta.
-Max 10 perce fejeztük be és megint akarod?-kérdeztem.
-Hát ha ilyen szexi a barátnőm akkor nem tehetek róla.
-Fogd vissza magad.-nevettem.
Feküdtem még egy kicsit mellette,majd elkezdtem öltözni. Már elegem van a sok fekvésből,bőven elég volt a kórházban.Persze össze vissza voltak a ruhák,alig találtam meg valamit..Zayn is elkezdett öltözni,majd kimentünk megnézni,hogy mit csinálnak a fiúk..
-Hey.-mondta Niall.
-Srácok,mit csináltatok?-kérdezte huzogatva a szemöldökét Louis.
-Közöd?-csaptam meg.
-Van.-nevetett.
-Magánügy.-mondtam.
-Csak mer..-kezdett bele Liam.
-Mer?-kérdezte Zayn.
-Hallottunk hangokat.-nevetett Niall.
-Milyen hangokat?-kérdeztem.
-"AAAAH"-kezdte el utánozni a hangot Louis.
-Te...-majd elkapott a röhögőgörcs.
-Tudjuk,hogy mit csináltatok.-mondta Harry.
-Ti mindent megtudtok?-kérdezte Zayn.
-Haver?Nem ismersz még?-kérdezte Louis.
-Dehogyisnem. Sejthettem volna.-nevetett Zayn.
-Élveztétek?-nevetett Niall.
-Képzeld el,hogy igen.-mondtam.
-Örülünk neki.-mondta flegmán Harry.
-Ezek a szerelmesek.-nevetett Liam.
-Hát igen..-csókoltam meg Zaynt.
Egy ideig még beszélgettünk,nem volt még nagy idő de elindultam haza.Zayn el akart kísérni de egyedül akartam kicsit lenni. Már úgy is rég voltam egyedül,bajom meg úgy sem lesz valószínűleg.....

23.rész-Légy az enyém.

-Nem bírom.Akarlak.-szólalt meg ismét és az ágyra döntött és csókolt.Éreztem,hogy nem bír magával,csókolta a nyakam,markolta a combom. Minden porcikámmal éreztem,hogy tényleg akarja.De én nem akartam ennyire,mint ő. Igazából nem csak azért nem akartam mert féltem és az első lesz.Hanem azt sem akartam,hogy csak a szexre kelljek neki. És mi van ha megtesszük és elhagy?Én ezt sem szeretném.
-Nem,még nem Zayn.-mondtam.
-Miért nem?-kérdezte.
-Már mondtam.-alig bírtam megszólalni mivel továbbra is csak csókolt és csókolt.
Harapta a nyakam,a szám.Simogatott.Én is nagyon akartam,alig bírtam neki ellenállni de muszáj volt.Azok a szép szemei.
-Azt hiszem én most megyek.-toltam el magamtól.
-Miért?-kérdezte.
-Nem akarom,hogy ma megtörténjen és már én is alig bírom visszafogni magam.-mondtam és kezdtem felvenni a nadrágomat.
-Tudom,hogy nem csak azért nem akarod mert még várni akarsz. Van még valami.
-Mire gondolsz?-kérdeztem.
-Arra,hogy van valami a háttérben.
-Na jó tényleg van.-ültem le mellé.
-És mi az?-kérdezte kíváncsian.
-Azért nem akarom még, mert nem akarom,hogy csak azért legyél velem mert csak arra kellek.-válaszoltam.
-Dehogy.Miért gondolsz ilyen butaságokra?-kérdezte.
-Nem tudom.-válaszoltam.
-Eszembe sincs ilyen!Szeretlek.-ölelt meg.
-Bocsi,hogy ilyen hülye vagyok.-mondtam.
-Nem vagy hülye.-mosolygott.
-De hazamenni haza megyek.-válaszoltam.
-Miért?-kérdezte.
-Már 6óra.Anyu biztos otthon van.-mondtam.
-Oké, nem tartalak vissza.-mondta.
-Szeretlek édes.-adtam egy puszit az arcára és kimentem a szobájából.
-Hova mész?-kérdezte Harry.
-Haza.-válaszoltam.
-Minek?
-Mert otthon lakom.-mondtam.
-Bocsi,az előbbiért ami nem is annyira előbb volt.-mondta.
-Nem baj.
-Élvezted mi?-kérdezte nevetve.
-De vicces vagy Harold.-mondtam.
-Nem kell letagadni.-kacsintott.
-Nem tagadtam le semmit.-válaszoltam.
-Szóval élvezted.-mondta.
-Hát nem.-mondtam.
-Hazudsz!
-Nem hazudok, de most megyek szia.-integettem neki.
-Puszi.-kiabált utánam.
De utálom,hogy ilyen messze lakunk egymástól.Miért nem lehet 5 percre?Annyira lusta vagyok.Jobb lett volna inkább ott maradni Zaynel.Bár annak biztos nem lett volna jó vége..
Hazaértem végre.Anya már bőven otthon volt. Tökjót beszélgettem vele. Annyira szeretem még nem mondtam neki de elég sz*rul esett,hogy nem volt ott velem a kórházban végig.Jó, aput még megértem mivel neki azért sokkal többet kell dolgoznia de anya..Elmentem fürödni utána lefeküdtem aludni.Nagyon fáradt voltam és a torkom is eléggé elkezdett fájni.

-Jó reggelt.-jött be anya a kezében egy tányérral és egy pohárral.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Csináltam neked reggelit.-mosolygott.
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit kicsim.-adott egy puszit az arcomra és indult az ajtó felé.
-Hova mész?-kérdeztem.
-Dolgozni.-mondta.
-Ja,oké.Szia.
-Szia,jó legyél.-válaszolt.
Megettem a reggelimet,utána beraktam egy Bruno Mars CD-t mivel imádom és csodálom azért amit elért. És ugyebár nagyon helyes is..Felvettem egy barna csőnadrágot, egy lila alapú Love You Baby feliratos pólót és elkezdtem összetakarítani a szobámban. Ugyan még csak 10óra volt de valahogy elkellet telnie az időnek.Nem sokáig tartott a takarítás mivel nem sokat tartózkodom a szobámban.
Bekapcsoltam a laptopomat és felnéztem twitterre.Elég sokan írtak,hogy mivan velem meg minden. "@imbaarbii_: Már sokkal jobban vagyok! Köszönöm az aggódást, már aki aggódott és nem a halálomat akarta!:)"
"@zaynmalik: Azok az emberek irigyek. Ne foglalkozz velük szívem <3 x"
"@imbaarbii_: Nem is nagyon érdekelnek."
"@zaynmalik: Mikor találkozunk szerelmem?"
"@imbaarbii_: Hát nem tudom bébi :/"
"@zaynmalik: Elmehetnénk oda.."
"@imbaarbii_: Hova?"
"@zaynmalik: Tudod,oda ahol tegnap voltunk."
"@imbaarbii_: Mehetünk"
"@zaynmalik: Félóra és ott vagyok"
Mivel nekem nem kellett készülődnöm már ezért felkapcsoltam a tv-t addig és elkezdtem keresni valami filmet,de mivel nem találtam semmit ezért inkább lecsuktam a tv-t és kint leültem a lépcsőre gondolkodni. Vegyes gondolatok jártak a fejemben. Mindenre gondoltam amire már régen nem. Mindenen végigfutott az agyam. Rájöttem,hogy az élet csodás, csak tudni kell élni.Ha nekem nem lenne Zayn én nem tudom mit csinálnék,hol lennék, milyen életem lenne most..

-Szia szerelmem!-jött meg Zayn.
-Szia édes.-átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
-Már hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem.-közben elindultunk a park felé.
-Nem baj,hogy megint a parkba megyünk?-kérdezte.
-Dehogy baj, annyira jó volt ott lenni tegnap!-válaszoltam.
-Olyan nyugodt hely.-mosolygott.
-Igen,máris van egy hely ami hozzád kötődik és sosem fogom elfelejteni.-öleltem meg.
-Olyan szép vagy.-simogatta meg a fejem.
-Már nem mondom,hogy nem is,mert tudom,hogy nem szereted.-szorítottam meg a kezét.
-Jól tudod.-szorított vissza.
Közben megérkeztünk a parkba. Egyetlen egy ember nem volt most. Olyan nyugalmas volt ahogyan csiripeltek a madarak.A nap nem sütött de így még romantikusabb volt. Leültünk arra a padra ahova tegnap és csókolóztunk.
-Tudod mit szeretnék?-kérdeztem.
-Mit?-kérdezte.
-Van az a rész amikor a hajón áll Rose és Jack amikor fogja a kezét és olyan mintha szállnának.
-Igen,tudom.
-Átszeretném élni azt a jelenetet veled.-öleltem meg.
-De aranyos vagy.-ölelt vissza.
-Sokkal jobban szeretlek,mint gondolnád.-mondtam.
-Úgy imádlak.-súgta a fülembe.Hangja hallatán kirázott a hideg.
-Én vagyok Rose te meg Jack.-mondtam.
-Nem!Én sokkal jobban szeretlek téged,mint Jack Roset.-ölelt magához szorosan.
-Oh.-csókoltam meg.
"Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
And the tears stream down my face"-kezdte el énekelni.
-Gyönyörű.-mondtam.
-Pont,mint te.-éreztem,hogy belepirulok.
-Ez az első,hogy énekeltél nekem.-mondtam.
-Mindennek eljön az ideje.-kacsintott.
-Bizony bizony.-kacsintottam vissza.
Beleültem az ölébe és öleltem. Annyira szorosan amennyire csak tudtam, elakartam felejteni minden gondomat. És az ő közelében minden sikerült.Sosem szerettem senkit ennyire.
Megint elkezdett csókolni,simogatni,mint minden nap.Már hiányoltam is.
-Már megint kanos vagy?-kérdeztem.
-Most jobban,mint máskor.-mondta.
-Ahh.-élveztem ahogy csókolja,harapdálja a nyakamat.
-Élvezed?-kérdezte.
-Nagyon.-nyögtem ki.
-Még mindig nem akarod?-kérdezte.
-De,nagyon.-csókoltam meg.
-K*rva jó a szád.-harapott bele.
-Zayn Malik légy az enyém.
-A tiéd vagyok.-markolt bele a fenekembe..

22.rész-"Kanos vagy?"

-Most már elég.Hagyd abba a sírást.-töröltem le a könnyet az arcáról.
-Te is!-válaszolt.
-Abba hagyom,csak,hogy te is.-válaszoltam.
Kicsit ott voltunk még a parkban utána elindultunk haza.Útközben gondolkodtam,hogy jó lenne találkozni Harryvel mert már egy ideje nem láttam és nem is hallottam felőle.Azt mondta Zayn,hogy ezen a héten már nem lesz fellépésük. Akkor biztosan otthon van.
-Jó ötlet lenne találkozni Harryvel?-kérdeztem.
-Hát nem is tudom.Én is rég beszéltem már vele.-válaszolt.
-Nem lenne belőle megint baj szerinted?-tettem fel újabb kérdést.
-Nem tudom.Menjünk hozzánk?-kérdezte.
-Mehetünk.Majd meglátjuk mi lesz.-válaszoltam.
Sétáltunk,fogtuk egymás kezét,ölelkeztünk.Mint minden szerelmes pár aki nem veszekszik. Útközben találkoztunk pár paparazzival de nem nagyon törődtünk velük.Engem nem zavarnak túlzottan csak a cikkek amiket írnak főleg ha semmi nem igaz belőle.Azt nagyon utálom.

-Barbiiiiiii.-ugrott a nyakamba Louis.
-Szia.Minek örülsz ennyire?-kérdeztem.
-Hát annak,hogy már nem vagy annyira beteg.-ölelt szorosan.
-Ja, annak én is.-öleltem vissza.
-Végre jobban vagy.-mosolygott Nialler és zabálta a fánkot.
-Hát rólad ezt nem lehet elmondani,hogy végre nem eszel egész nap.-nevettem.
-Ezt tényleg nem lehet róla elmondani.-válaszolta Liam.
-Valahogy éreztem.-mondtam.
-De rég találkoztunk bro'-mondta Lou Zaynnek.
-Hát elég régen.Kb 2 napja.-válaszolt Zayn nevetve.
-Jó, nekem az 2hónap.-válaszolt Louis.
-Tudom haver,tudom.-fogta meg a vállát Zayn.
-Harry hol van?-kérdeztem.
-A szobájában.-válaszolt Liam.
-Mit csinál?-kérdeztem.
-Hát vagy alszik,vagy fekszik,vagy netezik,vagy zenét hallgat vagy énekel vagy ő tudja..-mondta Niall.
-Wow.Ebből aztán sok minden kiderült.-válaszoltam.
-Jól van na.Menj és nézd meg.
-Jó te zabagép.-nevettem.
-HaHa..
Indultam Harry szobája felé,elég lassúra vettem a tempót. Féltem,hogy hogyan fog reagálni.Igazából csak 3 lehetőség volt.Az első hogy kizavar,a második hogy beenged de nem szól hozzám a harmadik hogy örülni fog és beszélgetünk.Vagy egyik sem. Bekopogtam hozzá.
-Ki az?-hallottam a hangját.
-Én.Barbi.-válaszoltam.
-Gyere be!-szólt vissza.
-*bementem*Szia.-mondtam.
-Szia.Gyere ülj le.-mondta.
Feküdt az ágyon.Kivette a fülhallgatót a füléből és intett,hogy menjek oda.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Igen.És te?-kérdeztem.
-Én is.Már nem fáj annyira az orrom.-mondta.
-Sajnálom.-mondtam.
-Mit?-kérdezte.
-Hát,hogy miattam eltört az orrod.-feleltem.
-Nem neked kéne bocsánatot kérned..-mondta.
-De!
-Bocsánat.Bocsánat,hogy miattam kerültél kómába,bocsánat,hogy hülye voltam és nem hallgattam rád.Bocsánat,hogy elmentem. Bocsánat,hogy tönkre tettem mindent.És bocsánat,hogy szeretlek.-mondta könnyes szemmel.
-Szeretlek.-odahajoltam hozzá és megöleltem.
-Én is.
-Tudom.De ezt egyszer már megbeszéltük.
-Meg..
-Kérlek ígérd meg,hogy nem fogsz többé ilyet csinálni.-mondtam.
-Megpróbálom.-válaszolta.
-Legalább,csak legalább a rajongókért.Nem akarják ők sem,hogy bajod essen.-mondtam.
-Oké..-mondta halkan és a kezét bámulta.
-Én nem akarom,hogy valakinek baja essen miattam.Nem szeretném.
-Jó ember vagy.-válaszolt.
-Te is Harry.-mondtam.
-Én jó ember?Tönkre tettem te és Zayn életét is.-válaszolta.
-De nem szándékosan.
-Nem, de akkor is..
-Ne.Nem a te hibád.Nem tudunk mit kezdeni az érzéseinkkel.Tudom,hogy milyen érzés olyat szeretni aki nem lehet a tiéd.-mondtam és már a sírás határán voltam.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-5éven keresztül vágytam olyanra aki nem lehetett az enyém.-mondtam.
-Úristen..-mondta és megölelt.
-Tudod hányszor akartam öngyilkos lenni?-kérdeztem már sírva.
-Ne sírj.-simogatta a hátam.
-Ne legyél olyan,mint én.Találj magadnak mást és ne vágyj rám.-mondtam.
-Nekem ez nem fog menni.-válaszolt.
-Próbáld meg.Koncerteken,dedikáláson.Sokkal szebb lányok vannak nálam.
-Ne...-be sem fejezte a mondatot de közbe vágtam.
-Nincs lehetetlen.Ne kövesd el azt a hibát amit én.
-Megpróbálom a te kedvedért.-mondta.
-Köszönöm Hazza!-mondtam.
-Mindent érted teszek.-válaszolt.
-Na jó.Fel a fejjel és gyere le.Ne legyél itt egyedül a szobádban.-mondtam neki.
Megfogtam a kezét,felhúztam az ágyból és elindultunk kifelé a szobából. Láttam,hogy a fiúk valamin sunyiskodnak.
-Van egy meglepetésünk.-mondta Niall.
-Igen?És mi az?-kérdeztem.
-1vip jegy a jövőhét keddi fellépésünkre.-húzta elő a háta mögül a kezét Zayn.
-Oh,milyen aranyosak vagytok.-nevettem.
-Örülsz neki?-kérdezte Louis.
-Hát persze.-mondtam.
-Látod.Mondtam,hogy örülni fog.-mondta Louis Liamnak és kinyújtotta a nyelvét.
-Aranyosak vagytok srácok.-mosolyogtam és mindegyiknek adtam egy puszit.
-Tudjuk.-mondták egyszerre.
-Kis egoisták.-válaszoltam.
Igazából nem is voltam annyira képben,hogy milyen nap van.Mikor ránéztem a telefonomra csak akkor döbbentem rá,hogy szombat. Úristen.Jövőhét szerdán suli.Biztos csak az első pár nap lesz rossz.Remélem nem lesz sok órám.Magyarországon is azzal nyugtattam magam,hogy hamar eltelik és ha haza megyek akkor pihenhetek meg minden. Most azzal fogom,hogy végre haza mehetek és a srácokkal lehetek. Persze mindet imádom.Ők a legjobbak.Már el se tudnám képzelni az életemet nélkülük valószínűleg.
-Srácok ti nem jártok suliba?-kérdeztem.
-Magán tanulók vagyunk.-mondták.
-De kár.-mondtam.
-Valószínű minden szünetben megtámadnának a rajongók ezért nem járunk suliba.-mondta Harry.
-Ja tényleg.Ti sztárok vagytok.-hangsúlyoztam a "sztár"szót.
-Hát igen.-mondta büszkén Zayn.
-Te ego bajnok ha nem hagyod abba..-mondtam.
-Akkor mi lesz?-húzott magához és megcsókolt.
-Majd megtudod.-csókoltam vissza.
-Bleee. Menjetek szobára.-mondta Niall.
-Jó, te csak egyél.-válaszolt Zayn.
-Pff.-duzzogott és tovább ment.
Egy ideig ismét csak csókolóztunk a nappaliban.A srácok csak lestek.
-Muszáj nézni?-kérdezte Zayn.
-Olyan izgi.-nevetett Louis.
-Menjetek már szobára emberek.-mondta Liam.
-Most nincs kedvünk.-válaszoltam.
-Itt kényelmesebb?-kérdezte Harry.-láttam a fején,hogy elég féltékeny.
-Sokkal.-mondta Zayn.
-Ja, az más.-mondta Harry.
-Herold!Ne féltékenykedj már.-mondta Louis.
-Én nem..
-Nézz rájuk.Olyan aranyosak együtt.-mondta Louis és megölelt minket.
-Köszi tesó.-mondta Zayn.
-Örülök,hogy egymásra találtatok.-mondta.
-Mi is.-mondtam.
-Mindenki örül.-mondta Liam.
-Ja..-mondta Harry.
-Kész a kaja.-ordította Niall.
-Most komolyan ő főzött?-kérdezte Zayn.
-Segítettem neki én is.-mondta Louis.
-Ja akkor jó.-könnyebbült meg Zayn.
-Mit főztél?-mentem oda Niallhez.
-Spagettit.-nyögte ki.
-Nyamm.-mondtam.
Meg kajáltunk meg minden.Elég jól sikerült a kaja.Nem is tudom miért aggódott annyira Zayn,hogy Niall főzte a kaját.Elég jó szakács.Vagy csak azért lett ilyen finom mert segített neki Louis?Kitudja bármi lehet..Kajáltunk,elmosogattam a fiúknak. Ők elmentek tvzni.Amikor végeztem a mosogatással Zaynnel elmentem a szobájába.Felültünk az ágyra és néztük a falat.
-Unatkozom.-mondtam.
-Ülj már az ölembe.-válaszolt.
-Oké.-beleültem az ölébe és szembe fordultam vele.
Közeledett az arcunk, pár milliméter választott el minket egymástól.Majd megcsókoltam.Egyre hevesebben csókolóztunk.Amikor vele vagyok minden gondomat elfeledem.
"Akarlak"-súgta a fülembe.
"Én is, de még nem lehet"-válaszoltam.
Csókolóztunk tovább.Csak csókolóztunk.Éreztem,hogy gyorsabban veszem a levegőt a kelleténél.Csókolta a nyakam, a szám,a vállamat,az arcomat.Lehúzta a nadrágomat majd elkezdett simogatni.
"Nee"-mondtam halkan.
Elkezdte simogatni a combomat, majd csókolt és csókolt.Nem akartuk abba hagyni.Felhúzta a pólómat. Majd simogatta a hasamat és a hátamat is. Egyre jobban élveztük a dolgot.
"Nyugi,mondtam már,hogy nem fogom meg tenni."-mondta.
És csinálta tovább a dolgot."Tudom."-válaszoltam.Megszűnt körülöttünk minden.Ültem az ölében és ő csak csókolgatott, simogatott.
-Z...-nyitott be Louis.
-Rohadj innen Louis.-dobtam felé egy párnát.
-Nem nézhetem végig?-kérdezte.
-Mindig ilyenkor nyitsz be?!-kérdezte Zayn.
-Nem tehetek róla,hogy ti mindig ezt csináljátok.-mondta.
-Menj már ki.-mondtam.
-De nemáár.-válaszolt.
-Menj már.-dobott hozzá Zayn is egy párnát.
-Jó megyek már.-mondta.
Kiment Louis és folytattuk azt amit elkezdtünk.Éreztem a nyakamon a leheletét, a csókját, minden részét imádom.
-Ki megyek inni.-mondta Zayn.
Kiment inni majd lassan utána lopakodtam és kihallgattam,hogy mit beszél Louissal.
-Mit csináltatok?-kérdezte tőle Louis.
-Semmi rosszat.-mondta Zayn.
-Nem volt még..?-kérdezte.
-Nem.Nem akarja elsietni, de bevallom én sem.-mondta.
-Már több mint 2 hete együtt vagytok.-válaszolt Lou.
-Annyira kívánom meg nem bírok neki ellenállni de ő még nem akarja.
-Ti tudjátok haver.-mondta.
-Majd eljön az a pillanat is, tisztelem a döntéseit.-mondta Zayn.
Kicsit hallgatóztam még de eléggé fáztam mivel egy bugyiba és egy pólóba mentem ki.
-De jó segged van.-markolt bele valaki.
-Harry.-fordultam meg.
-Mivan?-kérdezte.
-Ki engedte meg,hogy megfogd?-kérdeztem.
-Senki,csak nem bírtam ellenállni.-mondta.
-Hülye.-mondtam.
-Most megbántottál.-nevetett.
Kinyújtottam a nyelvem és vissza mentem a szobámba. Örülök neki,hogy tiszteletben tarja Zayn a döntésemet és nem kamuzza másoknak sem azt,hogy már lefeküdtünk meg ilyenek. Más fiú már biztos ezt tette volna. És annyira örülök annak is,hogy nem erőszakoskodik.De úgy érzem,hogy ez a csókolózás meg ilyesmi még belefér.
-Itt vagyok.-jöttbe Zayn.
-Elég sokáig ittál.-mondtam.
-Ja, csak beszélgettem közbe Louissal.-válaszolt.
-Hm, nem baj.-válaszoltam.
-Szeretlek.-fogta meg a combom és a falhoz döntött.
-Én is.-haraptam meg a száját.
-Mikor?-kérdezte.
Tudtam,hogy mire gondol ezért csak annyit válaszoltam,hogy:
-Ki kell érdemelned édes.-kacsintottam rá.
-Mivel érdemeljem ki?-kérdezte.
-Nem tudom, de nyugi majd eljön az ideje.
-Már nem bírom sokáig.-mondta.
-Zayn kanos vagy?-kérdeztem nevetve.
-El sem tudod képzelni mennyire.-mondta.
-Valahogy bírd ki.-mondtam.
-Ahhh.-ennyit nyögött ki és a falhoz nyomva csókolt..

21.rész-Park

Este elvoltunk,jól elbeszélgettünk.Elmentünk fürödni nem együtt. Külön-külön.Azért ott még nem tartunk.Zayn csak egy alsógatyában aludt. Én ugye bár a pizsamámban mint mindig.Annyira jól érzem a karjaiban mindig magam.Imádom.És remélem ő is engem.Bár érzem is.Nekem ő az első.Sosem akartam semmit elsietni és ugyebár Ádámra vártam 5éven keresztül.Nekem az durván betett.Úgyhogy semmilyen kapcsolaton nem agyaltam,hogy nekem kell egy barát vagy egy szerelem. Én nem akartam semmit. Ugyan csókom nem vele volt az első de majdnem.
Ha lehetne ezentúl mindig vele aludnék. Puha karjai között elaludni is borzalmasan jó volt. Nagyon szeretem azt hiszem.
-Jó reggelt szépséges szerelmem.-ébresztett reggel.
-Neked is édesem.-válaszoltam.
-De jót aludtam.-mondta.
-Én is. Imádok a karjaid között feküdni.-csókoltam meg.
Persze nem lökött el magától,erős csókcsatába kezdtünk.Magához húzott.Éreztem,hogy a levegő forrósodik körülöttünk,éreztem a vibrálást. Elkezdte csókolgatni a nyakam,simogatta a hátam.Felhúzta a pólóm,simogatott.
-Ne Zayn.Még ne.-mondtam.
Nem hallgatott rám,csak tovább csókolgatta a nyakam,simogatott.Egyre gyorsabban szedtem a levegőt,ő meg csak csókolt,csókolgatott.Nem bírtam neki ellenállni.Csak csókolóztunk,kizártuk magunk körül a világot.Az sem érdekelt ha valaki benyit.Mi csak csókolóztunk.Élveztük egymás társaságát.Élveztük a pillanatot,élveztük egymás minden porcikáját.
-Nyugi,nem fogok olyat csinálni amit még nem akarsz.-súgta a fülembe.
-Köszönöm!-súgtam vissza.
Egy ideig még csókolóztunk.Ez már egy tény,hogy nem bírok neki ellenállni. Akárhogy abba akartam hagyni nem ment. Ez így ment 1órán keresztül.
-Ahh,fel kéne öltözni és reggelizni,tudod be kell vennem a gyógyszereket,a torkom miatt.-mondtam neki.
-Hány óra van?-kérdezte.
-11.-néztem meg az időt.
-Az semmi.-mondta és csókolt meg újra.
-Tudom,de úgy is van még időnk, együnk és csinálunk valamit.-mondtam.
-Még is mit?-láttam,hogy már rosszra gondol.
-Nem azt amire gondolsz.-nevettem.
-Ó,de kár.-nevette el magát.
-El jön majd azaz idő is.-mondtam.
-Jó.Tudod,hogy nem akarlak siettetni.-mondta.
-Tudom,és örülök,hogy megérted.
-Én nem fogok erőszakoskodni ha nem akarod.
-Nem akarom elsietni.Tudod nekem ez lesz az első.-hajtottam le a fejem és elkezdtem birizgálni a kezem.
-Jól van drágám.Megértem.-hajtotta rá a fejem a vállára.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is édes!-válaszolt.
Felöltöztünk,rendbe szedtük magunkat és csináltunk melegszendvicset.Meg reggeliztünk,ugyebár nekem be kellett szednem a gyógyszereket mert még mindig beteg vagyok sajnos.De sokkal jobban vagyok, és nagyon becsülöm,hogy itt van velem Zayn.Más nem nagyon tenné meg ezt úgy hiszem. De ő itt van velem,aggódik értem..
-Nem megyünk el picit sétálni?-kérdeztem.
-De!Elmehetünk,de akkor sál,és legalább egy vékony kabát,mert még nem gyógyultál meg és eléggé fúj a szél kint.
-Oké orvos bácsi.-mondtam.
-Tudod,hogy vigyázom rád.-mosolygott.
-Tudom.
Gyorsan felvettem a kabátomat,egy sálat és egy tornacipőt.
-Mehetünk!-mondtam.
-És hova menjünk?-kérdezte.
-Nem tudom,sétáljunk csak valamerre.
-Van egy ötletem.-mondta.
-És mi az ötlet?-közben elindultuk.
-Majd meglátod.-mondta.
-Jaj,te.-mondtam.
-Ne kíváncsiskodj, majd meglátod.-mondta.
Egész úton fogtuk egymás kezét,beszélgettünk.Útközben vettünk egy kávét a Starbucksban,elkortyolgattuk. Nagyon hideg volt kinn.Ahhoz képest,hogy tavasz van.Jól is jött a forró kávé.Felmelegített.Útközben elérkeztünk egy parkba. Gyönyörű volt. Alig 1-2 ember volt. Nagyon kevesen voltak. Volt egy gyönyörű fa, barna levelekkel, nagyon tetszett minden. Egyszerűen gyönyörű volt.Volt egy vízesés is. Elég sok leülhető lehetőség volt.2méterenként volt egy pad.
-Na hogy tetszik?-kérdezte Zayn és megszorította a kezem.
-Egyszerűen gyönyörű.-mondtam.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog.
-Még jó,hogy figyeltem a járatot.-nevettem.
-Nyugalmas hely. Alig pár ember.Szeretek ide járni.Amikor valami gondom van mindig ide jövök.
-Megértem,hogy miért.-mosolyogtam.
Oda sétáltunk a vízeséshez. Az mellett volt pont a fa ami nagyon tetszik.A vízesés előtt pont volt egy pad.Leült Zayn és az ölébe ültem.Szembe vele.Ismét elkezdtünk csókolózni.
-Ne.Félek,hogy elkapod tőlem a betegséget.-mondtam.
-Engem az nem érdekel.-mondta és csókolt meg újra.
Csókcsatába kezdtünk.Szinte 2hét alatt nem csókolóztunk ennyit,mint az eddigi nap alatt.Ismét nem törődtünk vele,hogy ki néz,csak csókolóztunk.Nem akartuk abba hagyni.Átkaroltam és csak csókolóztunk.Az sem zavart,hogy hideg van.Elfelejtkeztünk mindenről,az időről, az emberekről.Csak mi voltunk egymásnak.Imádom ahogyan csókol.Olyan szenvedélyes.
"Kérem hagyják abba.Otthon intézzék el a dolgukat,megrontják a kislányomat"-hallottam egy hangot. De nem túlzottan zavart.Úgy vettem észre,hogy Zaynt sem.Nem hagytuk abba.Nem érdekelt a hölgy véleménye. Csak csókolóztunk és csókolóztunk.
-Imádlak.-súgta a fülembe,összeborzongtam a hangja hallatán.
-Én is.-ekkor leszálltam róla és leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mosolyogtam.
-Akkor miért szálltál ki az ölemből?-kérdezte.
-Gondoltam,hogy már fáj a lábad.-mondtam.
-Dehogy fáj.-mondta.
-Olyan szép ez a szökőkút.-mentem oda.
-Igen.-válaszolt.
-Köszönöm,hogy vagy nekem.-ránéztem egy pottyant ki egy könnycsepp a szememből.
-Miért sírsz?-kérdezte.
-Mert szeretlek.-feleltem.
-Én is nagyon szeretlek.-jött ki egy könnycsepp az ő szeméből is.
-Nem fogom bírni nélküled ha elhagysz.-mondtam.
-Nem foglak!-hajtotta rá a fejem a vállára.
-Biztos?-sírtam tovább.
-100%.-mondta,hallottam,hogy ő is sír.
-Ne sírj kérlek.-mondtam.
-Te is sírsz.-mondta.
-Tudom,de nem akarom,hogy sírj.
-Azért sírok,mert szeretlek.-válaszoltam.
-Na látod. Én is.-mondta.
Bele néztem a szemébe,és letöröltem a könnyeit majd megcsókoltam.
-Te vagy az életem értelme!-mondtam.
-Te meg az én életem értelme.-válaszolt és újabb könnycsepp gördült le az arcán..