18.rész-Ébredés.

*Zayn szemszöge*
Már 4 napja kómában van.Bízom benne,hogy felébred. Mindannyian bízunk benne.Ez a leghatásosabb.Mindannyian szeretjük őt és együtt várjuk,hogy felébredjen.Erősnek kell lennünk,nem láthat minket gyengének ha túl éli ezt az egészet és segítenünk kell neki.Bízik bennünk.Erős, fel kell ébrednie.
Meg láttam egy papírt az asztalon. Az van ráírva,hogy "im sorry." Ez az ő írása. Miért kér bocsánatot? Direkt csinálta az egészet?Ha igen miért tette ezt? Mi szeretjük. Nem akart életben maradni? Nem.Ezt nem teheti velünk. Ilyen nincs.
-Zayn.-jött be Louis.
-Igen?-kérdeztem.
-Enned kell!
-Nem vagyok éhes.-mondtam.
-Ne csináld ezt kérlek.Már 3napja nem ettél egy falatot sem.
-Tényleg nem vagyok éhes.
-Elhiszem,de valamit enned kell,Barbiért legalább tedd meg légyszíves.-mondta.
-Majd később. Most nincs étvágyam.-feleltem.
-De akkor tényleg egyél.Nem akarjuk,hogy valami bajod essen.
-Nem fog..
-És pihenned is kéne egy kicsit.
-Nem vagyok álmos se.-mondtam.
-Zayn.2 napja nem ettél,nem aludtál. Azon csodálkozom,hogy még élsz.-mondta idegesen.
-Köszi,hogy ennyire foglalkoztok velem, de..
-Semmi de! Barbi sem akarná,hogy ezt csináld.
-Tudom. De egy falat sem megy le a torkomon.
-Mi is ugyan úgy akarjuk,hogy ne essen semmi baja Barbinak de még is muszáj enni.-mondta.
-Mondtam,hogy majd később. Hagyjatok békén!-emeltem föl a hangom.
-Jól van. Nem értékelsz te semmit.-ment ki dühösen.
-Hé haver, mi volt ez?-jött be Niall.
-Mi lett volna?Semmi.
-Most miért kell mindenkivel ilyennek lenned?-kérdezte.
-Mert milyen vagyok?-kérdeztem.
-Flegma.Ezzel a viselkedéseddel mindenkit eltaszítasz magadtól.
-Kit érdekel?
-Minket.Barátok vagyunk nem?-kérdezte.
-De,de most nincs kedvem hozzátok.
-Menj a francba.Örülj,hogy itt vagyunk.
-Nem is kéne itt lennetek.Inkább menjetek.-mondtam.
-Héhéhé.Mi ez a kiabálás?-jött be Liam.
-Barbi miatt vagyunk itt nem miattad.-mondta Niall.
-De cool vagy.-mondta Louis.
-Elüldözöl mindenkit magad mellől.-mondta Niall.
-A barátnőm kómában van.Ti mit éreznétek ha egyszer a barátnőtök kómában lenne?-kérdeztem.
-Hát nem így viselkednék az biztos.-csapták be az ajtót.
Igazuk van. Most ez mire volt jó? Nem én vagyok ez.Örülnöm kéne hogy vannak barátaim akik mellettem állnak a bajban is és nem ordibálnom kéne velük.Én tiszta hülye vagyok.Nem, ez nem én vagyok.Teljesen kifordultam magamból.Bocsánatot kell kérnem tőlük.Ez így nem mehet tovább. Azt sem tudom mivan Harryvel. Már mióta nem voltam benn nála.Igaza van Louisnak ennem kell. Nem hagyhatom itt Barbit. Ha felébred egészségesen kell élnünk.Úgy ahogy az eddigi pár napban. Hiszen szeretem őt.Ő az életem értelme.

-Srácok!-mentem ki.
-Mi van mit akarsz?-kérdezte durván Niall.
-Bocsánatot kérni.-mondtam.
-Talán megbántad,hogy ilyen szemét vagy mindenkivel?-kérdezte Louis.
-Igen!Bocsánat srácok.Nem akartam ilyen lenni, de nagyon hiányzik Barbi és nem akarom,hogy meghaljon.
-Mi sem akarjuk, de nem vagyunk ilyenek.-mondta Louis.
-Minket is ugyan úgy megviselt ez az egész. Szeretjük Barbit.-mondta Liam.
-Ugye nem mentek el és itt maradtok?-kérdeztem.
-Igen.-mondta Louis.
-De csak Barbi miatt.-vágott közbe Niall.
-Köszi srácok.
-De nehogy azt hidd,hogy szabad a béke.-mondta Louis.
-Ja,ezt még jóvá kell tenned.-mondta Liam.
-Mindent jóváteszek csak ébredjen már fel.-mondtam.
-Felfog.Erős lány.-mondta Niall.
-És Harry-vel mivan?-kérdeztem.
-Ő jobban van már, bekötötték az orrát, de még bent kell maradnia 1-2napot.-mondta Louis.
-Zayn. Aggódunk miattad tényleg.-mondta Liam.
-Miért?-kérdeztem.
-Az utóbbi 3napban egyre többet cigizel, nem eszel,nem alszol.
-Teljesen ki vagyok készülve.-mondtam.
-Tudom, de egy kicsit azért egyél,és fogd vissza a cigizést.-válaszolt.
-Megpróbálok.-válaszoltam.
-Jól van tesó, legalább Barbi miatt próbáld meg.
-Jó.Most vissza megyek hozzá.
-Oké.
Bementem Barbihoz. Elkezdtem sírni. "Ne sírj Zayn"-mondtam magamban. Erősnek kell lenned! Most nem lehetsz gyenge.De az egyik gondolat elnyomta a másikat. Nem bírom nélküle.Élnie kell!Mi lesz velem nélküle? Nélküle már nem leszek olyan mint régen. Nem! Nem fog meghalni felébred.Eszembe jutott,hogy mit mondott múltkor: Hinni kell és minden rendbe jön, csak hinni. Akkor azt hiszem én most hinni fogok. Teljesülnie kell! Egy ilyen csodálatos ember nem távozhat el az élők közül.Pozitív gondolkodás Zayn! Miért nem bírom abba hagyni a sírást? Miért?Miért szeretem ennyire? Vajon ő is ennyire szeret?..
-Kiderült,hogy mi a baja a betegnek.-jött be az orvos.
-És mi?-töröltem le a szemem.
-Torok gyulladás és nagyon erős megfázás.-mondta.
-Az nem olyan vészes.De mitől van kómában?
-Az idegesség és a betegség összejátszik.Ezért van kómában.
-Nem tudja,hogy mikor ébred fel?
-Ezt senki sem tudhatja,de mivel nem olyan vészes a betegség ezért annyit tudok mondani,hogy nem sokáig.De ezt nem tudjuk egyenlőre megállapítani.
-O, értem.-mondtam.
-Az anyukáját tessen felhívni.-mondta az orvos.
-Oké.
Kiment az orvos,felhívtam az anyukáját mivel dolgozott és elmondtam neki,hogy mi a gond és,hogy még mindig nem tért magához.Nem igaz,hogy nem tudnak kérni legalább 1 szabadnapot,hogy a kislányukkal lehessenek.Sosem értettem az ilyen szülőket.Barbinak is biztos jól esne,ha itt lennének a szülei amikor felébred.Egyszer csak éreztem,hogy megszorítja a kezem.
-Édesem. Ébren vagy?-kérdeztem ijedten.
-Ig-en.-alig bírt megszólalni.
Beszélni nem tudtam vele, rögtön jöttek be az ápolónők és az orvosok.
-Tessék kimenni most.-kért meg az orvos.
-De miért nem maradhatok benn?-kérdeztem.
-Menjen ki!
-Oké, megyek már.-mondtam.
-Hé haver mi történt?-kérdezte Liam.
-Magához tért,kiküldtek az orvosok.
-De hát miért nem lehetsz benn?-kérdezték.
-Nem tudom.-mondtam.
-Lehet,hogy rosszabbodott a helyzet?-kérdezte Louis.
-Akármi lehet.-válaszoltam.
-Csak nem.-mondta Niall.

*Barbi szemszöge*
Mi történik velem? Most mit csinálnak? Ez mire szükséges?Olyan zavaros minden.Mi ez a borzalmas sípolás.Miért nem lehet bent velem Zayn? Látni akarom.És miért tartott olyan sokáig az álmom? Zaynnel álmodtam. Azt álmodtam,hogy elvesz feleségül és együtt éljük le az egész életünket. De Harry az esküvő napján mindent elrontott. Utána lett 1 gyerekem Zayn-től. És ismét minden csodás volt. Aztán Harry eltűnt.Elmentem keresni a zuhogó esőbe és összeestem.De ez az utolsó rész mintha megtörtént volna.
Miért nem bírom kinyitni a szemem? A fejem is szétrobban.Csak a fényt látom.Utána megint sötétség, és megint fény. Hol vagyok?Ez a mennyország?Vagy csak álmodom ezt is ismét? Nem ez biztosan nem álom. Ez tuti a mennyország.Olyan szép minden. Mindenhol virágok,tündérek. Ez biztosan az. De gyönyörű.De én mit keresek a mennyországban? Valaki ébresszen fel.
-Sikerülni fog.-hallottam egy férfi hangot halkan.
-Nem! Meg fog halni.-hallottam egy női hangot is.
Kik lehetnek ezek?Mindig megzavarja valaki a szép álmomat. Sosem hagynak szép, nyugodtan aludni.Pedig most annyira fáj a fejem épp szükségem lenne.Ez fura,csak a fejemet érzem. Mintha nem lenne kezem,lábam, mintha nem lenne semmim.Csak azt érzem,hogy lüktet a fejem és közelítek a fény felé.


*píp,píp,píp*-hallottam annak a kütyünek a hangját.
-Szerelmem, szerelmem hallasz?-hallottam Zayn hangját.
-Hallak.-szólaltam meg.
-Minden rendben lesz már.-mondta és szorította a kezem.
-Miért? Mi történt?-kérdeztem de a szememet továbbra sem tudtam kinyitni.
-4napig kómában voltál.Most élesztettek újra, majdnem meghaltál.-hallottam a hangján,hogy sír.
-Ne sírj.-mondtam halkan.
-Szeretlek.-simította meg az arcom.
-Én is.-mondtam.
-Bíztam benne,hogy felébredsz, elsőnek bizonytalan voltam.-mondta.
-Akkor azért volt olyan hosszú álmom?-kérdeztem.
-Valószínű.-felelte.
-Ohh,istenem.
-Mit álmodtál?-kérdezte.
-Azt,hogy elvettél feleségül.A többit majd elmesélem, ha lesz erőm.-válaszoltam.
-Szép álom volt?
-A fele gyönyörű a másik fele borzalmas.-mondtam.
-Oh..Itt voltam veled végig édesem és itt is leszek amíg ki nem engednek.
-Anya?Apa?Hol vannak?-kérdeztem
-Mindjárt ide érnek.-mondta.
*kinyitottam a szemem*
-Zayn, te borzalmasan nézel ki.Ettél valamit?
-Nem.-válaszolt.
-De miért nem?-kérdeztem.
-Egy falat sem ment le a torkomon.-mondta.
-Harry-vel mi van?
-1-2 nap és haza engedik.
-Engem mikor engednek haza?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs.Szerintem 3-4 nap.
-Az rengeteg.
-Muszáj szerelmem.-mondta.
-Tudom.
-Most eszembe jutott egy dal szöveg.-mondtam.
-Milyen dal szöveg?
-"Hosszú lesz a kóma, mert rólad álmodom
de nem lehet újra másképp, az élet nem egy próba
inkább esek egy mély tóba, minthogy te bírjál szóra
nem tudok úszni, most ha tudnék, sem úsznék
pedig előttem az élet, nem múltam el 20 még
elhúznék jó messze mindig, de visszatart a család.."(Sptől a Kor teszi)
-Ez most pont rád illik.-mondta.
-Igen.-köhögtem.
-Elég sz*rul esik,hogy nem voltak itt velem anyáék.
-Elhiszem,de én itt voltam.
-Tudom szerelmem.-válaszoltam.
Megérkeztek anyáék.Anya és apa is sírt. Most nem nekik kéne sírni.Ha nem nekem,hogy még most sem hagyták ott a munkát,hogy velem legyenek. De nem lényeg.Itt volt velem a szerelmem egész végig.Csak bizonyára jól esett volna ha ők például kint várják,hogy felébredjek a kómából és nem dolgoznak..Bebizonyult,hogy tényleg szeret. Talán jobban mint a szüleim?Még az is meglehet. De ez valahogy tényleg nagyon rosszul esett,hogy a szüleim a munkával törődtek és nem pedig velem.Mennyi mindenen kell még keresztül mennem? Mennyi? Én ezt nem bírom tovább..Már nem..