Reggel megcsörrent a telóm,ébresztő óra. Majdnem földhöz vágtam de enyhe mosollyal az arcomon vissza fogtam a dühömet.Végre péntek. Elgondolkodtam és megint ugyan arra jutottam csak most arra is gondoltam,hogy 3órát az 5ből vele leszek. És hogyan fogok a szemébe nézni?Mondjuk nem nekem kéne szégyellni magam, hanem neki de mégis volt valami fura érzésem. Azt kívántam,hogy múljon el, nem akartam olyat érezni,mintha lelki ismeret furdalásom lett volna,mert nemvolt miért.Ahj istenem de utálom ilyenkor a pénteket.Ránéztem az órára 6:50. Egy kicsit túlzásba vittem a gondolkozást azt hiszem. Gyorsan felugrottam az ágyól hiperszuper gyorsan felvettem egy kék csőgatyát, és lila mintás pólót meg egy vékony pulcsit +egy fehér tornacipőt. 15perc alatt kész is lettem, még a hajamat is megcsináltam és ezt 15 perc alatt. Ez rekord. Gyorsan kajáltam is és elindultam suliba szép nyugisan.Nem siettem mert be se akartam érni igazából.Ilyense nagyon volt eddig,hogy még else kezdődött a suli de már alig vártam,hogy otthon legyek..1.óra nyelvtan, fantasztikus. Sose értettem,hogy mi köze van az életemnek az alany,állítmány meg a többi hülyeséghez. Nem hiszem,hogy sokat fogom használni. 2.Fizika volt,na tessék a második hülye tantárgy amit nem fogok használni, nem leszek én atomfizikus.Nem azt fogom számolni,hogy milyen sebességgel lököm a bowling golyót. Hát akkor meg minek ez a szarság? Az élet nehéz kérdései. Úristen eljött a 3.óra mikor becsöngettek már akkor gyomorgörcsöm volt.Hogy miért? Én sem tudom pontosan. Elkezdődött az óra,bejött 5 perc késéssel, rémse nézett. Az óra további részében csak firkáltam. Mikor éreztem,hogy rám néz ránéztem és elfordult. Ez volt a további 2 órában is.Végre vége lett ennek a napnak is. Útközben találkoztam apuval. Épp ment vásárolni, beszálltam a kocsiba és elmentem vele. Vettünk gyümölcsöt, húst.. Nem tudom minek, mikor minden van otthon. Érdekesek ezek a szülők..Hazaértünk.Gyorsan mentem a szobámba, elővettem a laptopomat és felnéztem Twitterre.Zajlott ott is az élet. Volt vita is. De nem ütöm bele ilyenekbe az orromat,amúgy sem érint úgyhogy nem akartam belefolyni. "@imbaarbii_: Na mizújs veletek? hogy telik a pénteketek?Jövőhétből csak 3 nap és szünet."-írtam ki. Jött pár válassz, válaszoltam meg minden. Még ebédelni sem ebédeltem, úgy eltelt az idő.-Kicsiim! Gyere enni,kész a vacsi!-kiabált anyu.
-Megyek már.-kiabáltam vissza.lecsuktam a laptopom és mentem.
-Mi a vacsi?-mosolyogtam.
-Rántotthús,sültkrumplival és amit kérsz hozzá.
-Hú, az jó. Imádom a sültkrumplit. Ketchupot kérek hozzá.-mondtam.
-Oké.-mosolygott.
-Kislányom, valamit elkell mondanunk neked.-szólt apu idegesen.
-Mi az?jó vagy rossz hír?
-Hát nem tudom,hogy örülni fogsz-e neki vagy sem.
-Úristen. Na mondd. "Mi jöhet még?"gondoltam magamban.
-Hát az a helyzet,hogy előléptettek.
-Na ez nagyon jó apa.-örültem.
-De igen.Mondhatnám úgy is,hogy ez a jó hír.
-Van rossz is. -mondta anya és leült az asztalhoz.
-Ne. "Könyörgöm neeee."-gondoltam.
-Az a helyzet,hogy elkell költöznünk.-mondta apa.
-Mi? Nem!Hova? legalább közel van Magyarországhoz? Legalább Magyaro.-n van?Ne csináld ezt apa.
-Azvan,hogy Európában van. Kicsim.Bármikor el látogathatsz a barátaidhoz. 2óra az út.
-És elárulod végre,hogy hol?
-London.-mondta anyu.Csodás hely kicsim,meglátod.Csak az első 2 hét lesz rossz.
-Angolul meg úgy is tudsz elég jól, ahogy elnéztem a jegyeidet.-mondta apu.
-Igen tudok, de mi lesz a barátaimmal?-berohantam a szobámba, leültem a földre és elkezdtem sírni.
-Barbii!.-kiabált anya.
-Engedj be kislányom.-kopogott apa.
-Nem!most hagyjatok magamra.
-De még else mondtam,hogy mikor megyünk.
-Eltudod mondani csukott ajtón keresztül is.
-Hát oké!
-Na mondd.-sírtam tovább.
-Az a nagy harci helyzet,hogy jövőhéten.
-Mi?1 hetem sincs elbúcsúzni?
-2napod van drágám.Hétfőn megyünk.
-Ez nem lehet igaz, mi jöhet még?-ordítottam.
-Bocsáss meg kicsim, de ha nem megyünk ki Londonba tönkre megy a cég és engem kirúgnak.
-De apa!Én nem maradhatok itt anyával?
-Nem. Sajnos nem.
-Mennyi idő?
-5év.Sőt...Lehet örökké.
-Mi? Ez nem lehet igaz, álmodok?
-Sajnos nem kicsim. Bocsánat!Most feküdj le, holnap hosszú napunk lesz.
-Hagyjatok békén!
-Oké..
Egész este csak sírtam.. Mi jöhet még?Komolyan mondom. Az életem kész pokollá vált ez a 3nap alatt.Ahányszor próbáltam annyiszor nem sikerült abba hagynom a sírást. Felhívtam Vivit.
-Vivi!
-Mi a baj? Hallom,hogy sírsz.
-Igen,sírok.
-Na mond már.
-Elköltözünk.
-Ne,hova?-ekkor ő is elkezdett sírni.
-Londonba.
-Neeeeeeeee! És miért?Itt hagysz?
-Igen, sajnálom. Apát előléptették és ha most nem megyünk el Londonba akkor kirúgják.
-Ezt nem hiszem el.
-Sajnos ez van. Holnap találkoznunk kell. 2nap és megyünk.
-Nem lehet igaz, 2nap. Úristen.
-Most mennem kell. Szia,szeretlek.
-Szia.-hallottam a hangján,hogy egyre jobban sír.
Az életem csodásból pokoli lett. Arra nem is gondoltam,hogy talán jó lesz Londonban.Eszembe sem volt. Talán megfogom szokni. De nem biztos.Majd meglátjuk, London szép de a barátaim itt vannak. Sajnos. Igen,biztos ott is lesznek barátaim, de Vivi már 5.óta az és minden rosszban ott van/volt velem..Felnéztem twitterre. Egyből ki is twitteltem: "@imbaarbii_: Hétfőn költözünk Londonba:(" Jöttek is a válaszok. "@Krisztikevagyoook: na az tökjó,de mért vagy szomorú? London csodás, és nagyon helyes fiúk vannak:D" egyik után jött a másik. "@espérajongó: De jó neked én is menni akarok:):$" Én nem így éreztem sajnos. Amire az órára néztem meg is lepődtem. már 11óra volt és én még nem alszom. Apu azt monda,hogy aludjak mert holnap hosszú napom lesz. Gondolkodtam,mint mindig az életemen, és elnyomott az álom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése