29.rész-Mindennek vége?

A könnyeim továbbra is hullottak.Úgy éreztem,mintha zuhannék.Minden egyes porcikám fájt,lüktetett.Mintha üvegszilánkok között járkálnék.Csak a zenét hallottam,ami éppen ment a fülhallgatómba.

"Somewhere we went wrong.Our love is  like a song.But you won't sing along.You've forgotten About us.So now I guess.This is where we have to stand.Did you regret Ever holding my hand?Never again Please don't forget, don't forget.."Demi Lovato-Don't forget.

Bántott az érzés.Nem értettem,hogy ha szeret, ha még is szeretne akkor miért csalt volna meg?Miért?Aki szereti a másikat az nem okoz neki csalódást.Én tudtam,hogy nem jó ötlet. Mindig a szívemre hallgatok és nem az eszemre.Baromság. Meg kellett volna mondanom neki,hogy nem. És nem igent mondani.De most már mindegy.Éreztem,hogy pár perc és vége az életemnek. Elfogok vérezni.A kezemből továbbra is csak folyt a vér.A szememet már kinyitni nem bírtam. Semmihez nem volt erőm. Nem ez volt az álmom,hogy egy padon fogok meghalni, de ezt dobta a sors.Nekem ez jutott.Egy kamu szerelem és egy 15 év. Annyit éreztem,hogy bele nyílalt a szívembe és már nem éreztem semmit. Csak a fényt láttam...

*Zayn szemszöge*


Úristen, mi lehet vele?Nem veszi fel a telefonját, sehol sem találom,mindenki keresi.Én barom! Bár nem is én voltam a hibás.Ő csókolt meg engem.Én ellöktem magamtól,de a sajtó persze azt már nem mutatta.Mi van ha kárt tett magában?Nem akarom. Én imádom őt.Megkell keresnem!
Elindultam megkeresni,volt egy ötletem,hogy hol lehet. Elkezdtem futni a park felé ahol együtt voltunk.Reméltem,hogy ott van. Már mindenhol kerestük.Ott kell lennie. Nem lehet máshol, csak is ott lehet. Nem olyan nagy London,hogy eltűnik.Remélem semmi kárt nem tett magában.Mindenről én tehetek.Mindenről!De olyan makacs. Nem hisz nekem. Pedig én szeretem.Én nem akartam megcsókolni azt a r*bancot.
Megérkeztem a parkhoz, annyira sötét volt. Alig volt pár lámpa.Mentem előre, mentem ahhoz a pad felé amin mindig ültünk. Láttam egy lányt feküdni a padon,nem voltam benne biztos,hogy az ő. Elég homályosan láttam.Majd közeledtem.Ez Barbi! Ne, istenem, minden tiszta vér. A keze, a ruhája,az arca.Nem!Nem halhat meg.Ekkor már nem bírtam visszatartani a sírást. Folytak a könnyeim,mint egy vízesés."Barbi, kellj föl, lécci ne hagyj itt!"-ordibáltam.Tennem kell valamit,hogy elálljon a vérzés!Letéptem a pólómból egy darabot és bekötöttem a kezét,majd hívtam a mentőket..Leültem mellé és kivettem a füléből a fülhallgatót,beraktam a fülembe,hogy meghallgassam,hogy mi szól. Demi Lovato Here we go again szólt.Miért vagyok ilyen hülye?Fogtam a fejem és sírtam tovább. Megígértem neki,hogy nem fogom soha megcsalni.De én nem is akartam.Ő az első szerelmem. Miért csaltam volna meg?Sosem éreztem senki iránt ilyen szeretetet.Ő az én életem értelme.Nem lehet igaz. ez nem....
Sírásomban elaludtam, majd szirénát hallottam.Megérkeztek a mentősök.Mire kinyitottam a szemem Barbi már a mentős ágyon volt. A kezéről levették a ruhadarabot majd rákötöttek valami mást.Mindenki sürgött,forgott.Majd gyorsan beszálltam én is a mentős kocsiba és elindultunk a kórház felé. Nagyon gyorsan ment a kocsi.
-Nagyon vészes?-kérdeztem az ápolótól.
-Nagyon!Lehet,hogy már csak percei,órái vannak hátra és vége.-válaszolt.
-Na ne! Pár darab vágástól?-kérdeztem idegesen.
-Csak pár vágásnak látszik, de nagyon mély. És kitudja milyen régóta feküdt ott vérezve, ha sok vére folyt ki akkor már nincs sok ideje.
-Én nem fogom kibírni.
-Sajnálom.-mondta.
Megérkeztünk a kórházhoz, gyorsan nyitották az ajtót és húzták ki a hordágyat. Mindenki rohant be. Én is futottam. Ott akartam lenni vele.Minden egyes pillanatban.Sosem akarom elhagyni.És nem akarom,hogy meghaljon. Nem halhat meg!..Futottak be a fiúk.Kiküldtek minket a szobából.Legalább 5ápolónő,2 orvos szaladt be.Nem tudtam elhinni,hogy mindez megtörténik. Reménykedtem,hogy csak álmodom. De sajnos nem így volt.Megérkezett Barbi apukája és anyukája is.Gondolom értesítették őket az orvosok,vagy valaki mert nem én hívtam föl őket.
-Minden a te hibád!-mondta Barbi apja.
-Miért?-kérdeztem.
-Miért csaltad meg?-kérdezte az anyja.
-Nem én csaltam meg.A csaj odajött és megcsókolt.-válaszoltam.
-Persze,nem is kellett volna összejönnöd a lányommal.-mondta az apja.
-Tényleg nem akarta megcsókolni a csajt, el is lökte magától.Zayn semmiről sem tehet.-jött oda Louis.
-Jó,mind1 már megtörtént.-mondta az anyukája.
-Hagyjuk..-mondta az apja.
Mindenki idegeskedett.Talán én meg Harry voltunk a legidegesebbek. Leültem a földre,fogtam a fejem és csak sírtam.Mindenki beszélt hozzám de én semmit nem hallottam meg.Nálam volt Barbi ipodja. Gondoltam belerakom a fülembe és hallgatok zenét.Mindig is jobban segített a gondolkodásban.Mindenféle zene volt rajta de leginkább rap és lassú számok.Olyan zenék voltak rajta amiket még nem hallottam.De azoknak nem angol szövegük volt hanem valami más. Fogalmam sem volt.Lehet,hogy magyar.De sosem beszélt nekem magyarul így hát nem tudhattam.
Láttam,hogy jön az orvos,így hát kikapcsoltam a zenét.
-Maguk Barbi hozzátartozói?-kérdezte.
-Igen,én vagyok az anyukája Nicole.-fogtak kezet.
-Én meg az apukája,David.
-Ezt a levelet találtam Barbi zsebében.Bár egy kicsit véres de ellehet olvasni.-mondta majd nyújtotta felénk.
Harry elvette tőle majd elkezdte olvasni.A szülei elkezdtek sírni. Szinte mindenki bekönnyezett. Megakart halni! De nem teheti ezt velünk.
-Minden a te hibád!-mondta Harry majd arrébb ment.
-Tudom.-leültem a falhoz majd tovább sírtam.
Most már mindenki engem okol.De nem érdekel. Igazuk van csakis én vagyok a hibás senki más. Nem kellett volna elmennem a koncertre sem nélküle. Idióta vagyok. Mindenkit eltaszítok magamtól.De nem lehet igaz. Miért nem hitt nekem?Én sosem hazudnék neki.Ő az életem szerelme.Vele akarom leélni az egész életem.Senki mással.Még azt is megígértem neki,hogy leszokok a cigiről.De ha ő meghal akkor én is. Én nem fogok nélküle élni. Úgyse bírnám nélküle.Mindent megteszek érte.De mi tart ilyen sokáig? Már 1 órája csinálnak bent valamit.Senkit sem engednek be.Senkit az ég világon. Csak az orvosok vannak bent és a nővérkék.
Újra láttam az orvost kijönni, elég fura volt. Mintha rossz hírt akarna közölni.
-Van egy rossz hírem meg egy jó is talán.-mondta az orvos.
-Mi lenne az?-kérdezte Nicole.
-Melyikkel kezdjem?
-A rossz hírrel.-mondta Niall.
-Hát a rossz hír az,hogy max 10 perc és Barbara meghal.
-MI?NEM LEHET IGAZ.-fogtam a fejem majd üvöltöttem.
-És mi a jó hír?-kérdezte Liam.
-Az,hogy 2ember kéne aki ad vért és talán nem hal meg.
-Adok én.-mondta az David.
-Nem!Megyek én.-mondtam.
-Meg én.-mondta Harry.
-Oké,jöjjenek.Sietnünk kell,mert már nincs sok időnk.-siettetett az orvos.
Jött 2 nővér. Az egyik az én kezembe szúrta bele azt a kütyüt amivel vért vesznek ki a másik pedig Harry kezébe szúrta.
-Most pedig kérem menjenek kicsit pihenni.Előfordulhat ájulás,szédülés.-mondta az orvos.
-Ugye rendbe hozzák?-kérdeztem.
-Mi mindent megpróbálunk!-válaszolt.
Kimentem és leültem a fotelágyba.Eléggé szédültem.A fejem annyira fájt mintha most ittam volna meg 2üveg pálinkát.De nem érdekelt. Ahhoz,hogy Barbi életben maradjon mindent megtettem volna.Akármit amit kérnek.De sajnos csak ennyit tudtam tenni.Csak kár,hogy mindent elrontok.Megakarom ölni magam.Ha nem ébred föl akkor meg is fogom.
-Sosem fogom neked megbocsájtani ha meghal!-jött oda Harry.
-Nyugi.Én sem magamnak.-válaszoltam.
-Minden miattad van.-mondta.
-Tudom.Nem fog kelleni elviselnetek ha meghal.De tudod,hogy én nem akartam megcsalni.
-Tudom...
-Rendben.-kezdtem sírásba.
Eltelt 10perc majd újra jött az orvos.Ezúttal semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.Nem tudtam,hogy sikerült-e vagy sem.Semmit nem tudtam.De remélem minden rendben van..
-Na?kérem mondja,hogy életben van.-mondtam.
-Hát az a helyzet,hogy...
-Hogy?-kérdezte Harry.
-Hogy........