8.rész-Ki ez a srác?

Reggel felébredtem. 10óra volt. Nagyon jól aludtam, rég volt már ilyen.Igyekeztem rendbe szedni magam.Ittam egy kávé-t,hogy azért mégse legyek 4-5órával később álmos. Általában így szokott lenni,ha jót alszok,ha nem akkor is álmos leszek később.Nem tudom miért.Gyorsan felöltöztem,felvettem egy kék farmert, egy rózsaszín szörny mintás pólót meg egy torna cipőt és kontyba kötöttem a hajamat.
-Jó reggelt!-köszöntem anyáéknak.
-Jó reggelt kicsim! Na jót aludtál?-kérdezte apa.
-Meglepően nagyon jól.-mosolyogtam.
-Itt a reggelid.-mondta anya.
-Jee köszi anya imádom.-nem mást,mint bundás kenyeret csinált kakaóval.
-Nem jössz el velünk reggeli után?-kérdezte apa.
-Hova?-kérdeztem meglepődve.
-Megnézzük a várost.-mondta anya.
-Á, nem hiszem,most nincs kedvem majd kicsit később elmegyek egyedül.
Jó, mielőtt azt hinnétek,hogy szégyenlem anyáékat nem úgy van.Csak nem szeretek velük menni sehova,csak vásárolni,akkor még elég normálisak.De most az is közbe játszik,hogy hagy legyenek kettesben.Úgy is régen mentek már el együtt akárhova is.Vagy amikor megtörtént akkor én is ott voltam.
-Biztos?
-Tuti.-válaszoltam halál komolyan.
-Hát akkor oké,de nem fogsz unatkozni?
-Dehogyis! Miért unatkoznék ott van a laptopom meg tv is van.
-Jól van kicsim.-mondta anya és adott egy puszit a homlokomra,majd felvették a kabátjukat,mert elég hűvös volt odakinn és elmentek.
Bementem a szobámba.Felnéztem Facebookra meg Twitterre. Mindenki elvolt magának."@imbaarbii_: Anyáék elmentek várost nézni,egyedül vagyok itthon.Chill van. :)"
Hamar meguntam a netezést.Bementem a fürdőbe, megmosdottam,rendbe szedtem magam.Feltettem egy kis szemhéjtust,kihúztam alul a szemem és kész. Átnéztem az angol szavakat és csináltam gyorsan ebédet amíg anyáék hazanem jöttek.Csináltam sült krumplit meg sütöttem hozzá sajtos fasírtot.Pont kész lett mire anyáék hazajöttek.
-Nyami mit főztél?-kérdezte éhesen apa.
-Sütöttem. Sült krumpli és sajtos fasírt.
-Az finom.-mondta anya.
-De jó, együnk! -szólt apa.
Megebédeltünk,elpakoltam,elmosogattam.

-Tessék!-nyújtott apu egy kis pénzt.
-Mi tcsináljak vele?
-Azt mondtad,hogy majd mész később valamerre.
-Ja igen, és?
-Vegyél magadnak majd valamit,fagyi,nyaklánc,karkötő..Amit akarsz.
-Köszönöm.-és elvettem a pénzt.
-Szerintem megyek is. Puszi majd jövök.
Felvettem a kabátomat és elindultam. Próbáltam nem eltévedni. Nagyon nagy köd volt. De szerencsére még nem volt sötét.Ugye lehet tudni,hogy Londonba mindig köd van..
Bementem a Starbucksba inni egy Frappuccinot.Az a kedvencem.Imádom rajta a sok tejszínhabot. Nyami.Leültem egy asztalhoz. Egyedül.Képzeljétek el milyen borzalmas társaság nélkül.Csak nyomkodtam a telefonomat.
Egyszer csak látok egy fiút napszemüvegbe,kabát, és sálba. "Úristen, miez már? napszemüveg? mikor így is alig lehet látni?"-gondoltam magamban.

Épp menni akartam ki. Még fél pohárral  volt a Frappuccinomból amikor nekem jött valaki és az "poharam" tartalma mind rám borult.
-Hát köszönöm szépen.Amikor felnéztem az a srác volt aki épp "napszemüvegbe" van.
-Ó,bocsánat.
-Hát nem csodálom,hogy nekem jössz.Minek az a fránya napszemüveg.Legalább akkor levehetnéd amikor egy helységbe bemész.-mérgelődtem.
-Igazad van.
-Tudom.-mondtam büszkén.
-Szerencséd,hogy fekete a kabátom és bőr különben nem tudom mit csináltam volna.
-Ne haragudj!-levette a szemüveget.
-Ezt már mondtad.-ekkor megláttam a szép szemeit és csak azt tudtam nézni.
-Tudom de..
-Jó.Nincs harag.Menj ha menned kell.nem akarlak feltartani ilyen baromságokkal.
-Nem,semmi dolgom..Nem iszunk meg valamit?
-Most ittam.De ha meghívsz akkor oké.-nevettem.
-Akkor ülj le oda az asztalhoz.Várj meg mindjárt megyek. Neked mit vegyek?-mosolygott.
-Mind1. Jó lesz az amit magadnak.-kedveskedtem..

-Na megjöttem.-hozott mind2őnknek epres frappuccinot.
-Köszönöm.Ez a kedvencem.-mosolyogtam.
-Nekem is!-nevetett.-és felvette a napszemüvegét.
-Elmondod,hogy miért veszed fel a napszemüveget?
-Á,mind1 hosszú..
-Megtudom érteni. Nem vagyok annyira hülye.-húztam fel a szemöldököm.
-Nem arról van szó..
-Jó,majd elmondod ha akarod.Egyébként mi a neved. Még be se mutatkoztunk egymásnak.-mosolyogtam.
-Tényleg,el is felejtettem.Zayn vagyok.
-Milyen egyedi név.-mosolyogtam.
-És téged,hogy hívnak?
-Barbi vagyok.-mosolyogtam
-Széép.-mosolygott.
-Kiskoromban nem szerettem a nevem.
-De kinőtted?
-Ki.-mosolyogtam.
Ekkor visítást hallottam.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Gyere,mennünk kell.-húzott magával és futottunk.
-Hova megyünk?-kérdeztem idegesen.
-Oda ahol nem találnak meg.
-Kik?
-Nézz hátra.-Hátra néztem, kb.20 csaj futott utánunk.
*Megérkeztünk egy elhagyatott erdőhöz*
-Mi volt ez?-kérdeztem.
-Most nem akartam képeket csinálni.
-Mi van?Nem akarsz elmondani valamit?
-Én vagyok Zayn Malik.
-Már mondtad.-mondtam unott fejjel.
-Most komolyan nem ismersz?-nevetett.
-Nem!
-Azt hittem,hogy csak nem ismersz fel.
-Kellene?Találkoztunk már valaha?-kérdeztem halál komolyan.
-Nem.
-Most költöztünk ide Magyarországról. Nem ismerek itt senkit.
-Nem ismered a One Direction-t?
-Tegnap hallottam rólatok először.
-Ne máár!-nevetett. Magyarországon senki sem ismer minket?
-De! Egy csomóan csak én épp nem.
-Hoppá.
-Nem szeretnél haza vinni?-kérdeztem flegmán.
-Most mi bajod lett,előbb még tök normális voltál.
-Nyilván valóan te is kis beképzelt sztárocska vagy,mint a többi.-hátat fordítottam és indultam előre.
-Miből veszed?-fordított maga felé.
-Gondolom.Mert,hogy értetek több millió csaj rajong és ordít,hogy ONEE DIRECTIOON,ZAAYN légy az enyééém.
-Légy az enyém?!-nevetett.
-Igen,miért nem?
-Hát ezt még egy rajongótól sem hallottam.
-Hát akkor bocs.-flegmáztam.
-Még nem is ismersz és ilyen véleményt alkotsz?
-Szeretek alkotni.-mosolyogtam flegmán.. Csak jó ember ismerő vagyok tudod?
-Akkor engem nem jól ismersz.
-Nyilván elfogod híresztelni a többi kis csapat tagoddal,hogy találkoztál egy csajjal aki flegma volt veled.
-Miért tenném?
-Mindenki ezt tenné.
-Mi nem vagyunk ilyenek.
-Ja,persze-persze.
-Mi lenne ha találkoznál a többiekkel?
-Nem fogok.Nyilván hazamegyünk,haza mész elmeséled a többiekkel és lefogsz sz*rni.
-Most miért mondod ezt?
-Nem tudom.Valóság.
-Nem!Add meg a telefonszámod és majd felhívlak.
-Dehogy adom!Még a végén kiírnád twitterre,hogy: "Itt van egy csaj telefon száma, zaklassátok nyugodtan"
-Te bolond vagy.-nevetett.
-Nem vagyok az.
-Na légyszi add már meg.-már szinte könyörgött.
-Na jó.Add ide a telefonod beleírom a számom.
*bepötyögtem*
-Köszi,majd hívlak.-mosolygott.
-Oké,de minek akarsz engem te felhívni?
-Hát mert szimpi vagy.
-Én? Egy sztárnak?Ja,persze.
-Tényleg.
-Oké,na hívj egy taxit és vitess haza.
-Akkor várj egy percet.
*Felhívta*
-5perc és itt van.
-Jól van!
-Ne legyél már ilyen.
-Milyen?
-Ilyen savanyú.
-Minden okom megvan rá.
-Nincs,nem ismersz.
-Te sem engem.
-De szimpatikus vagy.
-Miért?
-Mert nem ugrálsz,meg nem kiabálsz,hogy:"ZAYN légy az enyém"-nevetett.
-Ahj.-elkezdtem röhögni.
-Na.Béke?
-Na jó.
*Megérkezett a taxi,beszálltunk,egész úton nem szóltunk egymáshoz,vagy is ő szólt volna,de én az ablak felé fordulva néztem Londont*
-Szia
-Szia majd hívlak.-mondta.
-Oké.Csá

Bementem a házba..
-Itthon vagyok anya.
-Oké. Hol voltál drágám?-mosolygott..