2.évad 3. rész-Nothing like us

 Sziasztok! Hú nagyon rég írtam, de most összeszedtem magam és hoztam egy új részt ami már egy kicsit izgalmasabb!:) Remélem tetszeni fog és azért a kommenteket még mindig várom ha tetszik nektek, ha nem akkor is. Nem baj ha negatív vagy pozitív, én is ember vagyok én is hibázhatok ugyebár :) Na jó olvasást remélem tetszik! x

 

Nem, egyáltalán nem is tudom,hogy miért, amikor még alig ismerem ezt a srácot de valahogy annyira jószívűnek és másnak tűnt. Egyértelmű,hogy csak egy hirtelen fellángolás volt. Előbb Eleanor és most Ő is.
-Na milyen volt?-jött oda Eastwood.
-Nagyon ügyesek voltatok!-mosolyogtam.
-Chachi, Barbi. Barbi, Chachi. Ti még ne találkoztatok.. gondolom.-vigyorgott.
-Azt hiszem még nem.-mosolyogtam.
-Te is táncolsz?-kérdezte Chachi.
-Táncoltam.
-Akkor ideje újra elkezdeni.-kacsintott.
-Még gondolkodom rajta.
-Nincs kedved meginni egy kávét egy süti mellett?-kérdezte Ian.
-Hát most ittam pont, és sietnem kell haza úgyhogy most nem bocsi. Meddig maradtok?-kérdeztem mosolyogva.
-Még lesz egy workshopunk holnap és holnapután úgyhogy még 3 nap.
-Oké, értem akkor majd összefutunk még gondolom.-mosolyogtam és elköszöntem tőlük.
Elindultam haza és folyton csak azon járt az eszem hogy soha többé nem veszek fel magassarkút. Na jó igazából nem ezen járt de mindig megszakította a gondolataimat. Veszedelmes egy cipő az biztos. Én ehhez még nem vagyok hozzászokva.
Amikor hazaértem egyből levettem a cipőmet és megszabadulva a tehertől megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Ez egy csoda.
-Vivii! Itthon vagy?-kiáltottam.
-Igen.-válaszolt de hallottam a hangján hogy valami nem oké.
Felszaladtam a lépcsőn egyenesen a vendégszobába mert tudtam hogy ott lesz. Amikor beléptem teljesen meghökkentett hogy sírni látom.
-Mi a baj?-kérdeztem majd odamentem és megöleltem.
-Anyu meggondolta magát és azt mondta hogy ezen a héten még itt maradhatok de mennem kell haza.
-De de de miért?
-Nem tudom. Mindig ezt csinálják és teljesen elegem van már.
-Nyugodj meg kérlek!-mondtam.
-Hogyan nyugodhatnék meg?
Erre nem válaszoltam csak öleltem. Tudom hogy önző vagyok de csak Niallre tudtam gondolni és a többiekre. Tönkretettem az életüket és a sajátomét is. Ez az amiért legszívesebben eltűnnék innen és elmennék jó messzire, el innen. Valahova ahol senki sem ismer, bár az lehetetlen mivel én voltam a drágalátos Zayn Malik barátnője, akit megcsalt a szívtipró egy szőke kék szemű tökéletes babával. És amikor eszembe jut az a nap ami örökre megmarad a szívemben.. amikor Harry eljött a repülőtérre és bevallotta,hogy szeret és én is ugyanezt tettem.. amiben ez volt a legjobb és a legrosszabb,hogy Harry-t megtörve kellett látnom. Még mindig szégyenlem magam.
-Figyelj hozok neked egy teát. Takarózz be, letöltök gyorsan egy filmet és megnézzük együtt rendben?-mosolyogtam.
-Oké.
Elsőnek bekapcsoltam a laptopomat és kerestem gyorsan valami vidám filmet, de mivel láttam,hogy pont most adták ki a Spring Breakers-t Ashley Benson szereplésével muszáj volt azt letöltenem. Imádom azt a nőt főleg a Pretty Little Liars-ban.

(innentől zene)

Amikor kinéztem az ablakon azt láttam hogy zuhog az eső. Hát igen, ez London. Az egyik pillanatban még süt a nap a másikban pedig már zuhog az eső. Nem baj,én így szeretem. Amíg töltött a film addig gyorsan csináltam 2 pohár teát,majd eszembe jutott, hogy kéne valami nasi is.
-Vivi, itt van 10 percre egy édességbolt veszek gyorsan Oreo-t mindjárt jövök,sietek!-kiáltottam.
-Jó! Siess. -csak ennyit hallottam. Már sokkal jobban van úgy tűnik.
Eszembe jutott,hogy ilyen ruhában mégsem mehetek ki az utcára főleg hogy esik az eső ezért gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Megláttam a fehér Conversemet és egyből elöntöttek az emlékek. De miért? Istenem.. annyira hiányoznak. Ez már lehetetlen. Felvettem és el is indultam.
Ez a rohadt eső. Megnehezítette a dolgomat. bementem a boltba gyorsan vettem 2 csomag oreot majd amikor kijöttem próbáltam kinyitni az esernyőmet de nem sikerült és még sapkát sem vettem fel. Kész szerencse.
Próbáltam sietni de akármennyire siettem az eső egyre jobban esett. Egy kocsi haladt el mellettem. Amikor megláttam a szívem szó szerint a torkomban dobogott. Ez nem lehet.. ezt csak álmodom. Megállt előttem 5 méterre én pedig amennyire lassan csak tudtam úgy mentem. Lehúzta az ablakot és ameddig odaértem várt. Megálltam a kocsi mellett és benéztem az ablakon. Igen, Ő volt az. Akármennyire megbántott nem bírtam. Újra éreztem a pillangókat a gyomromban.
-Barbi?-kérdezte.
Nem válaszoltam elindultam tovább Ő pedig jött utánam tovább.
-Ülj be!-mondta.
Tanakodtam hogy mit tegyek, hiszen nem láttam ezt igazán jó ötletnek.
-Kérlek.
Kinyitotta a kocsiajtót és várta hogy beüljek. A tudatalattim helyettem is cselekedett. Beültem a kocsiba.
Nem szólt semmit és én sem. Úgy éreztem magam mint egy elázott kiskutya aki csak szeretetre vágyik.
-Figyelj, Barbi.. tudom.. annyiszor kérhetek bocsánatot ahányszor csak akarok, de..
Én csak néztem őt. Egyszer a szemét aztán a száját. Annyira megakartam csókolni, de egyszerre a könnyeimmel is küszködtem. -Annyira gyönyörű vagy.-simította meg az arcomat és már alig bírtam.
Magához húzott és megcsókolt. Nem bírtam tovább tartani a könnyeim csak úgy hullottak közben. Csókcsatát vívtunk. Akármennyire is elakartam magamtól tolni nem sikerült. Sokkal jobban szeretem annál,hogy ezt tegyem.