Nem tudom hova megyünk de nem is érdekel. Nem gondolta,hogy ennyire pocsék lesz a 17. születésnapom. Lehet paranoiás vagyok vagy nem tudom,mert még ki sem derült,hogy tényleg megcsalt-e de én úgy érzem.-Mikor érünk oda?
-Mindjárt.
-Már félórája megyünk.Fáj a lábam.
-Mit mondtál?
-Fáj a lábam.-mint kimondtam ez a szót felkapott és úgy cipelt.
-Ne Harry tegyél le.Nehéz vagyok.
-Te nehéz?Inkább hülye.
-Meg hülye is.-nevettem.
-Félsz,hogy elejtelek?
-Igen.
-Az sosem történik meg.De viszont megérkeztünk.-mondta és letett.Egy ajtó előtt álltunk.Lassan benyitott én pedig mentem utána.Nagyon sötét volt,alig láttam valamit.
-Meglepetééééééés.-bújt elő körülbelül 20-30 ember.
Azt hittem,hogy ott rögtön elájulok.Nagyon meglepődtem,de örültem is.Rég nem látott arcokat fedeztem fel.
-Úristen.Köszönöm.-mosolyogtam.
-Na ki vagyok?-tette hátulról valaki a szemem elé a kezét.
-Nem tudom.Mondd meg.-levette a kezét a szememről és maga felé fordított.
-Vivi.-ugrottam a nyakába.
-Boldog születésnapot. Annyira hiányoztál.
-Köszönöm és Te is nekem.
-Bocsi,hogy nem hívtalak meg semmi de anyuék elváltak, rontottam a suliban és nem volt időm sem.Nagyon sajnálom.
-Nem baj.De Miért váltak el? Annyira megvoltak.
-Apa megcsalta anyut.
-Hoppá.
-De jobb így nekik.Amióta elmentél nagyon feszült volt a kapcsolatuk.
-Majd talál anyukád mást, ha akar.
-Igen,Én viszont most megyek.-mondta.
-Hova?Több mint nem tudom hány hónapja nem találkoztunk és már is itt hagysz?
-Tudod.Niall vár rám.-kacsintott.
-Na ne.Tényleg?-ugráltam.
-Igen, majd beszélünk.-mondta és Niall felé vette az irányt.
-Boldog születésnapot csaj.-jött oda Demi,majd 3 puszival köszöntöttük egymást.
-Jaj de jó,hogy te is itt vagy.-öleltem meg.-Köszönöm.
-Még jó,hogy eljöttem.-kortyolgatta a pohara tartalmát.
-Imádlak.-vigyorogtam.
-Én is, de azt hiszem valaki vár rád.-mutatott a bal irányba.
-Nem szeretnék vele beszélni.-hajtottam le a fejem.
-Miért nem?
-Megcsalt.
-Nem biztos.Beszéld meg vele.Már jön is.
-Rendben.-Demi elsétált és helyette Zayn jött oda.
-Szia.-nyomott egy puszit a számra.
-Szia.-toltam el magamtól.
-Mi a baj?
-Ezt most komolyan kérdezted?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Meg tudom magyarázni.
-Hallgatom.-tettem ölbe a kezem.
-Elmentem szervezni a bulid.. és találkoztam Perrie-vel. Rám mászott és alapból ittam már ezért nem tudtam mit csinálni és lefeküdtem vele.
-Örülök,hogy ilyen őszinte vagy, de itt vége.
-Micsoda?Én szeretlek.
-Én is.Nyugodtnak tűnök?Nem vagyok az.Legbelül most ordítok.-gördült le pár könnycsepp az arcomon.Legszívesebben üvöltöttem volna,de nem akartam,hogy mindenki rám figyeljen.
-Ne csináld ezt.Barbi.-fogta meg a kezem.
-Zayn, egyedül voltam a hotelban, nem voltál ott velem.2napja nem láttalak. Sajnálom, de vége.
-Boldog szülinapot.-jöttek oda a srácok.
-Köszönöm.-megöleltem mindegyiket egyesével és adtam puszit az arcukra.
-Hol van Harry?-kérdeztem.
-Ott beszélget Ed-el.-mutatott az egyik asztalhoz Liam.
-Oda megyek hozzá.-még egy utolsó pillantást vetettem Zayn-re.Láttam,hogy eleresztett ő is néhány könnycseppet de már nem bírok neki megbocsájtani.
-Nocsak, itt a szülinapos.Igaz,hogy még nem találkoztunk Ed Sheeran vagyok.-ölelt meg.
-Tudom ki vagy.Imádom a zenéidet és köszönöm.
-Akkor én.. nem is zavarok.-állt arrébb.
-Hazza.Csak szeretnék egy puszit adni.Megengeded?-mosolyogtam.
-Igen.-mondta,majd adtam az arcára 2 puszit.-De miért?Mi történt?
-Semmi, most elmegyek a mosdóba.-megöleltem és elindultam.
Lehet,hogy most hülyeséget fogok tenni, de úgy érzem ez így helyes.Talán néhány szempontból nem, de úgy érzem,hogy nekem ezt kell tennem.
*Harry szemszöge*
-Barbi hova ment?-kérdezte Vivi.
-Azt mondta,hogy a mosdóba.De már fél órája.Nem néznéd meg?
-De rögtön jövök.
Aggódom,hogy miért van ilyen sokáig a mosdóban.Remélem csak a ruhájával van valami vagy elkenődött a sminkje.De nem a mesékben vagyunk.
-Harry.Barbi nincs a mosdóban.
-Micsoda?Akkor hol van?-kérdeztem ijedten.
-Nem tudom.
-Zayn nem láttad Barbit?-mentem oda Zayn-hez.
-Nem.Miért?
-Azt mondta,hogy a mosdóba megy és nincs sehol.
-Mi az hogy sehol?
-Már félórája elment.
-Ezt nem hiszem el.Hívni próbáltad már?
-Még nem.Megpróbálom.
Megkerestem a telefonszámát,megnyomtam a zöld gombot de csak a postafiók jelentkezett.Miért?Miért csinálja ezt? Nem hiszem el.Hova tűntél?Minden Zayn hibája.Nem, nem hibáztathatok senkit.
-Kivan kapcsolva.-válaszolta eleresztve néhány könnycseppet amit Zayn is viszonzott.
-Minden az én hibám.
-Most mondanám,hogy igen, de nem akarok szemét lenni.
-Srácok!Mi van Barbival?-jöttek oda a többiek is.
-Eltűnt.
-Az nem lehet!-mondta Niall.
-Miért ácsorgunk még itt?-kérdezte Louis.
-Basszus igazad van.-mondtam és indultam ki az épületből.
-Menjünk.-jöttek utánam a fiúk is.
2órával később.
2 órája keressük és sehol sincs.Semmi nyoma.Akkor ezért kaptam a puszit?Búcsúzásként? Elmentünk a hotelba és a bőröndjei már nem voltak ott.A bulit lefújtuk. Vivi eljött velünk. Demi próbál kapcsolatba lépni vele de semmi.A szülei sem tudnak róla semmit. Minden totálkáosz. 10 perc múlva indulunk vissza Londonba.
-Harry,Louis,Liam,Niall,Zayn.-üvöltött egy rajongó. Na fantasztikus, imádom a rajongóinkat,de most pont nem erre van szükségem.
-Szia.-köszöntünk.
-Kapatnék egy aláírást és fényképet?-kérdezte.
-Persze.-válaszolta Liam. Egyenként adtunk neki autogramot és fényképet is csináltunk.Nagy nehezen erőltettünk mosolyt az arcunkra.
Szerencsére csak egy lány jött oda úgyhogy nem kellett 100 autogramot osztanunk.
Megérkezett a gép és felszálltunk.
*1 héttel később.*
Még mindig semmi hír felőle. Olyan dolgot csináltam amit nem lett volna szabad.Nagyon szeretem és én nem bírom nélküle. Elmentem a házukhoz de az anyukája nem akar semmit sem mondani róla.Többször hívtam de semmi visszajelzés.
"@Harry_Styles: Szeretlek!Kérlek, csak, csak egyszer vedd fel a telefont. @imbaarbii könyörgöm. :( "-írtam ki twitterre remélve,hogy válaszol.De nem.
"@zaynmalik: Kérlek bocsáss meg. I love you."- írta ki pont abban a pillanatban Zayn amikor én. Nem beszéltünk össze!
*Zayn szemszöge*
1 hete semmi hír felőle. Nagyon hiányzik. Annyira sajnálom,hogy ezt tettem. Tényleg ő életem első szerelme és minden elromlik Ő miatta. El sem hiszem,hogy megint ezt tette. Hogy lehet ilyen gonosz?Soha többé nem szeretnék vele találkozni.Csak kihasznál igaza van Liamnek is mindig is igaza volt.Akkora barom vagyok!Legszívesebben most kiugranék az ablakon. És most,hogy semmi turné és semmi még rosszabb,mert semmi nincs ami lefoglalna. Ha interjú van vagy valami, akkor is csak ő jár a fejemben. Mit tegyek? Ez a baj,hogy már semmit sem tudok tenni. Minden az én hibám.Miért csináltam ezt?
-Mi a baj Zayn?-jött be Liam.
-Hiányzik.
-Ne sírj.-ölelt meg.
-Nagyon hiányzik.Nem bírom nélküle. Megakarok halni.
-Ne mondj ilyet kérlek.
-Mit tegyek Liam?
-Már semmit nem tehetsz.Senki sem tud róla semmit.Viszont annyit tudok,hogy meghatározó része az életünknek.
-Szeretem.Nem..Imádom.-potyogtak a könnyek a szememből.
-Ne csináld ezt.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Nem bírom.
-Harry sem.Ma megláttam a kezét..
-Mi?Mi történt a kezével?
-Belevágott.Az egész keze.. áh, rossz ránézni.
-Ne..
-Nagyon maga alatt van, egész nap nem eszik és ki sem jön a szobájából.
-Sajnálom.-töröltem meg a szemem.
*Harry szemszöge*
Annyival könnyebb lenne, ha tudnék róla valamit, de semmit nem. Talán nem kellett volna bevallanom neki,hogy szerelmes vagyok belé. De nem bírtam már magamban tartani. 3 napja nem ettem semmit és nincs étvágyam. Miért teszi ezt velem?Egész nap sírok. Vele akarok lenni és leélni az életemet.Talán jobb lett volna,ha meghalok akkor,amikor eltörték az orromat. Talán nem szenvednék ennyit. Úgy érzem,hogy sosem lesz vége ennek.
Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Reméltem,hogy az ő neve fog szerepelni a képernyőn,de nem, viszont egy kicsit ennek is örültem.
-Szia Demi.-szóltam bele.
-Most rögtön állj fel, és indulj el a repülőtér felé. Kérlek siess.
-Mi?Micsoda?-ugrottam fel az ágyból és indultam ki az ajtón,majd gyorsan le a lépcsőn.
-Elutazik.-mondta.-Hova mész?-kérdezte Liam.Nem válaszoltam,gyorsan fogtam egy taxit.
-Hová?És honnan tudod?
-Lemont-ba megy a Timberline Knolls -ba. Felhívott és mondta,hogy oda megy.
-És engem miért nem hívott?-gördült le az arcomon pár könnycsepp.
-Azt mondta ne mondjam el senkinek, de kötelességemnek éreztem felhívni téged.
-Köszönöm Demi.Imádlak.-mondtam.
-Nincs mit. Remélem még utoléred.
-Most leteszem.Szia.-nyomtam ki a telefont.
Az út hátralévő perceiben néztem ki az ablakon, komolyan nagyon jót tesz ez az eső is még a hangulatomnak. Ahogy folytak le az esőcseppek az ablakon úgy az arcomon a könnycseppek. Nem sok kellett ahhoz,hogy hangos sírásba kezdjek, de nem akartam a sofőr előtt. Nem hiszem el,hogy ez történik.Miért megy el?
-Megérkeztünk.-szólalt meg a sofőr.
Kiszálltam a kocsiból és rohantam be. Körülnéztem, több száz ember jött-ment. Sehol sem láttam. Elindultam a tudakozóhoz.
-Hölgyem. Hány perc múlva indul a legközelebbi Lemont-ba induló gép?
-Várjon egy pillanatot.. 20perc múlva.
Idegesen fogtam a fejem. Nem tudtam mit csináljak.Hogy találjam meg?Forgolódtam,hátha megtalálom.
Láttam egy lányt, aki hátulról ugyanígy nézett ki. De az nem ő lehet.Ő nem volt ennyire vékony. Nem.De az ő, a lemonti repülőgép felé tart.
-Barbiiiii.-kiabáltam a utána.
Megfordult, és igen ő volt az.Laza öltözékbe volt, a haja kontyban.
-Barbi.-futottam oda.
-Harry.
-Mi-Miért teszed ezt?-kérdeztem.
-Harry. El kell mennem.
-Miért?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Ezért.-mutatta a kezét.
-De ezt már egyszer megtetted és nem mentél el.
-Étkezési zavaraim vannak.El kell mennem, nem bírom tovább. Ez az egy hét alatt majdnem 10 kilót fogytam. Megegyeztünk anyuékkal,hogy befekszem.-mondta sírva.
-Ne hagyj itt kérlek.
-Muszáj.-fogta meg a kezem.
-Ne.Ha egy kicsit is szeretsz ne.
-Tudod,hogy szeretlek,és kérlek mondd meg Liam-nek,hogy sose csalja meg Danielle-t. Louis-nak azt üzenem,hogy becsülje meg Eleanor-t mert szereti. Niall-nak üzenem,hogy,ha összejön Demi-vel,vagy mással törődjön úgy vele,mint senki mással a világon és figyeljen az érzéseire,bár tudom,hogy az meg lesz és mondd meg Zayn-nek,hogy remélem a következő barátnőjét becsülni fogja. És mondd meg nekik,hogy imádom őket.
-Meg mondom nekik.Esküszöm, de nem szükséges ez, ne menj el.
-De szükséges.
-Barbi.Kérlek.Kérlek ne.Nézd.-húztam fel a pólóm ujját.
-Ne Harry.Miért tetted ezt?
-Mert szeretlek.Nem bírom nélküled Barbi. Tudom, ha most elmész akkor mi nem fogunk már találkozni.
-Harry.Nem tudok mit tenni.Ezt neked is meg kell értened. Ha így folytatom nem fogom túlélni.
-Én segítek neked.Itt leszek veled.Esküszöm!Megígérem.Csak kérlek ne hagyj itt.-a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.
-Ne sírj.-ölelt meg szorosan.
-Legalább elmondod,hogy eddig hol voltál?
-Egész végig Londonban voltam. Amikor mondtam,hogy a mosdóba megyek akkor a hotelba mentem és felszálltam a legközelebbi gépre ami Londonba ment.
"A Lemonti gép 15perc múlva indul. Készüljenek a felszálláshoz."
-Neeee.-fúrtam bele a pulóverébe az arcomat. Nem akartam elengedni.
" Close the door Throw the key Don’t wanna be reminded
Don’t wanna be seen Don’t wanna be without you
My judgments clouded Like the night sky
Hands are silent Voice is numbDon’t wanna be seen Don’t wanna be without you
My judgments clouded Like the night sky
Try to scream out my lungs It makes this harder
And the tears stream down my face"-énekeltem el neki.
-Ne Harry.Miért nehezíted meg?Nem szabad.De ha megfogom hallgatni ezt a számot csak is te fogsz eszembe jutni.-fogta meg az arcom.
-Kérlek..-nem engedte,hogy befejezzem közbeszólt.
-Harold Edward Styles én is szerelmes vagyok beléd.-mikor meghallottam azt hittem,hogy csak képzelődöm. Még egy és még egy könnycsepp legördült az arcomon. Nem akartam elhinni.
-Ne csináld ezt velem Barbi. Nem élem ezt túl. Kérlek ne menj el szerelmem.
-Ígérem, visszajövök.-a keze az arcomon hevert, a homlokát az enyémnek támasztotta és forró ajkait az enyémre tapasztotta.Édes ajkait éreztem az enyémen.Eljött az a pillanat amire régóta várok.Megtörtént az első csókom vele. Ilyen finom csókot még sosem kaptam senkitől.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe és olyan szorosan öleltem,mint még soha.
-Én is.-mondta és lecsordult még egy könnycsepp a gyönyörű arcán.Búcsúzásként még egy apró csókot lehelt ajkamra,majd felvette a bőröndjét és elindult a kijárat felé.
Sírva estem össze a földön.Nem érdekelt ki néz,és hány kép készült rólam.Lábamat felhúztam és arcomat beletemetve sírtam. Emberek sürögtek-forogtak körülöttem.Eszembe jutott minden emlék róla. Amikor ő zongorázott én pedig énekeltem,az SMS-ezések. Minden, az hogy az elejétől kezdve szeretem, szerelmes vagyok belé.Csak bőgtem,mint egy kisgyerek aki elvesztette az egyik kedvenc játékát, csak én a szerelmemet vesztettem el. Azt hiszem számomra itt a vég.
