46.rész-I love you too.

Sziasztok! Nem szívesen, de bejelentettem,hogy el jött ez a pillanat is. Itt a vége. Remélem tetszik. Mindenkit megkérek,hogy aki olvasta az írja le a véleményét. Vagy aki olvasta az írjon valamit, nagyon fontos lenne számomra.Esetleg, de nagyon kis valószínűséggel ha úgy látom,hogy hiányzik nektek,vagy van kinek írjam lehet (mondom lehet!!!),hogy lesz 2.évad. Egyáltalán nem biztos, de a befejezés olyan,hogy lehetne folytatni.Nagyon szerettem ezt írni és írás közben végig bőgtem.Szerintem tűrhető,remélem nektek is tetszik.  Na nem húzom tovább az időt. Még egyszer: Kérem szépen aki olvasta és olvassa az írjon minimum egy komit. Köszi. :) x


Nem tudom hova megyünk de nem is érdekel. Nem gondolta,hogy ennyire pocsék lesz a 17. születésnapom. Lehet paranoiás vagyok vagy nem tudom,mert még ki sem derült,hogy tényleg megcsalt-e de én úgy érzem.

-Mikor érünk oda?
-Mindjárt.
-Már félórája megyünk.Fáj a lábam.
-Mit mondtál?
-Fáj a lábam.-mint kimondtam ez a szót felkapott és úgy cipelt.
-Ne Harry tegyél le.Nehéz vagyok.
-Te nehéz?Inkább hülye.
-Meg hülye is.-nevettem.
-Félsz,hogy elejtelek?
-Igen.
-Az sosem történik meg.De viszont megérkeztünk.-mondta és letett.Egy ajtó előtt álltunk.Lassan benyitott én pedig mentem utána.Nagyon sötét volt,alig láttam valamit.
 
-Meglepetééééééés.-bújt elő körülbelül 20-30 ember.
Azt hittem,hogy ott rögtön elájulok.Nagyon meglepődtem,de örültem is.Rég nem látott arcokat fedeztem fel.
-Úristen.Köszönöm.-mosolyogtam.
-Na ki vagyok?-tette hátulról valaki a szemem elé a kezét.
-Nem tudom.Mondd meg.-levette a kezét a szememről és maga felé fordított.
-Vivi.-ugrottam a nyakába.
-Boldog születésnapot. Annyira hiányoztál.
-Köszönöm és Te is nekem.
-Bocsi,hogy nem hívtalak meg semmi de anyuék elváltak, rontottam a suliban és nem volt időm sem.Nagyon sajnálom.
-Nem baj.De Miért váltak el? Annyira megvoltak.
-Apa megcsalta anyut.
-Hoppá.
-De jobb így nekik.Amióta elmentél nagyon feszült volt a kapcsolatuk.
-Majd talál anyukád mást, ha akar.
-Igen,Én viszont most megyek.-mondta.
-Hova?Több mint nem tudom hány hónapja nem találkoztunk és már is itt hagysz?
-Tudod.Niall vár rám.-kacsintott.
-Na ne.Tényleg?-ugráltam.
-Igen, majd beszélünk.-mondta és Niall felé vette az irányt.
-Boldog születésnapot csaj.-jött oda Demi,majd 3 puszival köszöntöttük egymást.
-Jaj de jó,hogy te is itt vagy.-öleltem meg.-Köszönöm.
-Még jó,hogy eljöttem.-kortyolgatta a pohara tartalmát.
-Imádlak.-vigyorogtam.
-Én is, de azt hiszem valaki vár rád.-mutatott a bal irányba.
-Nem szeretnék vele beszélni.-hajtottam le a fejem.
-Miért nem?
-Megcsalt.
-Nem biztos.Beszéld meg vele.Már jön is.
-Rendben.-Demi elsétált és helyette Zayn jött oda.
-Szia.-nyomott egy puszit a számra.
-Szia.-toltam el magamtól.
-Mi a baj?
-Ezt most komolyan kérdezted?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Meg tudom magyarázni.
-Hallgatom.-tettem ölbe a kezem.
-Elmentem szervezni a bulid.. és találkoztam Perrie-vel. Rám mászott és alapból ittam már ezért nem tudtam mit csinálni és lefeküdtem vele.
-Örülök,hogy ilyen őszinte vagy, de itt vége.
-Micsoda?Én szeretlek.
-Én is.Nyugodtnak tűnök?Nem vagyok az.Legbelül most ordítok.-gördült le pár könnycsepp az arcomon.Legszívesebben üvöltöttem volna,de nem akartam,hogy mindenki rám figyeljen.
-Ne csináld ezt.Barbi.-fogta meg a kezem.
-Zayn, egyedül voltam a hotelban, nem voltál ott velem.2napja nem láttalak. Sajnálom, de vége. 
-Boldog szülinapot.-jöttek oda a srácok.
-Köszönöm.-megöleltem mindegyiket egyesével és adtam puszit az arcukra.
-Hol van Harry?-kérdeztem.
-Ott beszélget Ed-el.-mutatott az egyik asztalhoz Liam.
-Oda megyek hozzá.-még egy utolsó pillantást vetettem Zayn-re.Láttam,hogy eleresztett ő is néhány könnycseppet de már nem bírok neki megbocsájtani.
-Nocsak, itt a szülinapos.Igaz,hogy még nem találkoztunk Ed Sheeran vagyok.-ölelt meg.
-Tudom ki vagy.Imádom a zenéidet és köszönöm.
-Akkor én.. nem is zavarok.-állt arrébb.
-Hazza.Csak szeretnék egy puszit adni.Megengeded?-mosolyogtam.
-Igen.-mondta,majd adtam az arcára 2 puszit.-De miért?Mi történt?
-Semmi, most elmegyek a mosdóba.-megöleltem és elindultam.
Lehet,hogy most hülyeséget fogok tenni, de úgy érzem ez így helyes.Talán néhány szempontból nem, de úgy érzem,hogy nekem ezt kell tennem.

*Harry szemszöge*

-Barbi hova ment?-kérdezte Vivi.
-Azt mondta,hogy a mosdóba.De már fél órája.Nem néznéd meg?
-De rögtön jövök.
Aggódom,hogy miért van ilyen sokáig a mosdóban.Remélem csak a ruhájával van valami vagy elkenődött a sminkje.De nem a mesékben vagyunk.
-Harry.Barbi nincs a mosdóban.
-Micsoda?Akkor hol van?-kérdeztem ijedten.
-Nem tudom.
-Zayn nem láttad Barbit?-mentem oda Zayn-hez.
-Nem.Miért?
-Azt mondta,hogy a mosdóba megy és nincs sehol.
-Mi az hogy sehol?
-Már félórája elment.
-Ezt nem hiszem el.Hívni próbáltad már?
-Még nem.Megpróbálom.
Megkerestem a telefonszámát,megnyomtam a zöld gombot de csak a postafiók jelentkezett.Miért?Miért csinálja ezt? Nem hiszem el.Hova tűntél?Minden Zayn hibája.Nem, nem hibáztathatok senkit. 
-Kivan kapcsolva.-válaszolta eleresztve néhány könnycseppet amit Zayn is viszonzott.
-Minden az én hibám.
-Most mondanám,hogy igen, de nem akarok szemét lenni.
-Srácok!Mi van Barbival?-jöttek oda a többiek is.
-Eltűnt.
-Az nem lehet!-mondta Niall.
-Miért ácsorgunk még itt?-kérdezte Louis.
-Basszus igazad van.-mondtam és indultam ki az épületből.
-Menjünk.-jöttek utánam a fiúk is.

2órával később.

2 órája keressük és sehol sincs.Semmi nyoma.Akkor ezért kaptam a puszit?Búcsúzásként? Elmentünk a hotelba és a bőröndjei már nem voltak ott.A bulit lefújtuk. Vivi eljött velünk. Demi próbál kapcsolatba lépni vele de semmi.A szülei sem tudnak róla semmit. Minden totálkáosz. 10 perc múlva indulunk vissza Londonba.

-Harry,Louis,Liam,Niall,Zayn.-üvöltött egy rajongó. Na fantasztikus, imádom a rajongóinkat,de most pont nem erre van szükségem.
-Szia.-köszöntünk.
-Kapatnék egy aláírást és fényképet?-kérdezte.
-Persze.-válaszolta Liam. Egyenként adtunk neki autogramot és fényképet is csináltunk.Nagy nehezen erőltettünk mosolyt az arcunkra.
Szerencsére csak egy lány jött oda úgyhogy nem kellett 100 autogramot osztanunk.
Megérkezett a gép és felszálltunk.

*1 héttel később.* 
Még mindig semmi hír felőle. Olyan dolgot csináltam amit nem lett volna szabad.Nagyon szeretem és én nem bírom nélküle. Elmentem a házukhoz de az anyukája nem akar semmit sem mondani róla.Többször hívtam de semmi visszajelzés.

"@Harry_Styles: Szeretlek!Kérlek, csak, csak egyszer vedd fel a telefont. @imbaarbii könyörgöm. :( "-írtam ki twitterre remélve,hogy válaszol.De nem.

"@zaynmalik: Kérlek bocsáss meg. I love you."- írta ki pont abban a pillanatban Zayn amikor én. Nem beszéltünk össze!

*Zayn szemszöge*

1 hete semmi hír felőle. Nagyon hiányzik. Annyira sajnálom,hogy ezt tettem. Tényleg ő életem első szerelme és minden elromlik Ő miatta. El sem hiszem,hogy megint ezt tette. Hogy lehet ilyen gonosz?Soha többé nem szeretnék vele találkozni.Csak kihasznál igaza van Liamnek is mindig is igaza volt.Akkora barom vagyok!Legszívesebben most kiugranék az ablakon. És most,hogy semmi turné és semmi még rosszabb,mert semmi nincs ami lefoglalna. Ha interjú van vagy valami, akkor is csak ő jár a fejemben. Mit tegyek? Ez a baj,hogy már semmit sem tudok tenni. Minden az én hibám.Miért csináltam ezt?

-Mi a baj Zayn?-jött be Liam.
-Hiányzik.
-Ne sírj.-ölelt meg.
-Nagyon hiányzik.Nem bírom nélküle. Megakarok halni.
-Ne mondj ilyet kérlek.
-Mit tegyek Liam?
-Már semmit nem tehetsz.Senki sem tud róla semmit.Viszont annyit tudok,hogy meghatározó része az életünknek.
-Szeretem.Nem..Imádom.-potyogtak a könnyek a szememből.
-Ne csináld ezt.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Nem bírom.
-Harry sem.Ma megláttam a kezét..
-Mi?Mi történt a kezével?
-Belevágott.Az egész keze.. áh, rossz ránézni.
-Ne..
-Nagyon maga alatt van, egész nap nem eszik és ki sem jön a szobájából.
-Sajnálom.-töröltem meg a szemem.

*Harry szemszöge*

Annyival könnyebb lenne, ha tudnék róla valamit, de semmit nem. Talán nem kellett volna bevallanom neki,hogy szerelmes vagyok belé. De nem bírtam már magamban tartani. 3 napja nem ettem semmit és nincs étvágyam. Miért teszi ezt velem?Egész nap sírok. Vele akarok lenni és leélni az életemet.Talán jobb lett volna,ha meghalok akkor,amikor eltörték az orromat. Talán nem szenvednék ennyit. Úgy érzem,hogy sosem lesz vége ennek. 

Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Reméltem,hogy az ő neve fog szerepelni a képernyőn,de nem, viszont egy kicsit ennek is örültem.

-Szia Demi.-szóltam bele.
-Most rögtön állj fel, és indulj el a repülőtér felé. Kérlek siess.
-Mi?Micsoda?-ugrottam fel az ágyból és indultam ki az ajtón,majd gyorsan le a lépcsőn.
-Elutazik.-mondta.-Hova mész?-kérdezte Liam.Nem válaszoltam,gyorsan fogtam egy taxit.
-Hová?És honnan tudod?
-Lemont-ba megy a Timberline Knolls -ba. Felhívott és mondta,hogy oda megy.
-És engem miért nem hívott?-gördült le az arcomon pár könnycsepp.
-Azt mondta ne mondjam el senkinek, de kötelességemnek éreztem felhívni téged.
-Köszönöm Demi.Imádlak.-mondtam.
-Nincs mit. Remélem még utoléred. 
-Most leteszem.Szia.-nyomtam ki a telefont.
Az út hátralévő perceiben néztem ki az ablakon, komolyan nagyon jót tesz ez az eső is még a hangulatomnak. Ahogy folytak le az esőcseppek az ablakon úgy az arcomon a könnycseppek. Nem sok kellett ahhoz,hogy hangos sírásba kezdjek, de nem akartam a sofőr előtt. Nem hiszem el,hogy ez történik.Miért megy el?
-Megérkeztünk.-szólalt meg a sofőr.
Kiszálltam a kocsiból és rohantam be. Körülnéztem, több száz ember jött-ment. Sehol sem láttam. Elindultam a tudakozóhoz.
-Hölgyem. Hány perc múlva indul a legközelebbi Lemont-ba induló gép?
-Várjon egy pillanatot.. 20perc múlva.
Idegesen fogtam a fejem. Nem tudtam mit csináljak.Hogy találjam meg?Forgolódtam,hátha megtalálom. 

Láttam egy lányt, aki hátulról ugyanígy nézett ki. De az nem ő lehet.Ő nem volt ennyire vékony. Nem.De az ő, a lemonti repülőgép felé tart.
-Barbiiiii.-kiabáltam a utána.
Megfordult, és igen ő volt az.Laza öltözékbe volt, a haja kontyban.
-Barbi.-futottam oda.
-Harry.
-Mi-Miért teszed ezt?-kérdeztem.
-Harry. El kell mennem.
-Miért?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Ezért.-mutatta a kezét.
-De ezt már egyszer megtetted és nem mentél el.
-Étkezési zavaraim vannak.El kell mennem, nem bírom tovább. Ez az egy hét alatt majdnem 10 kilót fogytam. Megegyeztünk anyuékkal,hogy befekszem.-mondta sírva.
-Ne hagyj itt kérlek.
-Muszáj.-fogta meg a kezem.
-Ne.Ha egy kicsit is szeretsz ne.
-Tudod,hogy szeretlek,és kérlek mondd meg Liam-nek,hogy sose csalja meg Danielle-t. Louis-nak azt üzenem,hogy becsülje meg Eleanor-t mert szereti. Niall-nak üzenem,hogy,ha összejön Demi-vel,vagy mással törődjön úgy vele,mint senki mással a világon és figyeljen az érzéseire,bár tudom,hogy az meg lesz és mondd meg Zayn-nek,hogy remélem a következő barátnőjét becsülni fogja. És mondd meg nekik,hogy imádom őket.
-Meg mondom nekik.Esküszöm, de nem szükséges ez, ne menj el.
-De szükséges.
-Barbi.Kérlek.Kérlek ne.Nézd.-húztam fel a pólóm ujját.
-Ne Harry.Miért tetted ezt?
-Mert szeretlek.Nem bírom nélküled Barbi. Tudom, ha most elmész akkor mi nem fogunk már találkozni.
-Harry.Nem tudok mit tenni.Ezt neked is meg kell értened. Ha így folytatom nem fogom túlélni. 
-Én segítek neked.Itt leszek veled.Esküszöm!Megígérem.Csak kérlek ne hagyj itt.-a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.
-Ne sírj.-ölelt meg szorosan.
-Legalább elmondod,hogy eddig hol voltál?
-Egész végig Londonban voltam. Amikor mondtam,hogy a mosdóba megyek akkor a hotelba mentem és felszálltam a legközelebbi gépre ami Londonba ment.
"A Lemonti gép 15perc múlva indul. Készüljenek a felszálláshoz."
-Neeee.-fúrtam bele a pulóverébe az arcomat. Nem akartam elengedni.

" Close the door Throw the key Don’t wanna be reminded
Don’t wanna be seen Don’t wanna be without you
My judgments clouded Like the night sky

Hands are silent Voice is numb
Try to scream out my lungs It makes this harder
And the tears stream down my face"-énekeltem el neki.

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

-Ne Harry.Miért nehezíted meg?Nem szabad.De ha megfogom hallgatni ezt a számot csak is te fogsz eszembe jutni.-fogta meg az arcom.
-Kérlek..-nem engedte,hogy befejezzem közbeszólt.
-Harold Edward Styles én is szerelmes vagyok beléd.-mikor meghallottam azt hittem,hogy csak képzelődöm. Még egy és még egy könnycsepp legördült az arcomon. Nem akartam elhinni. 
-Ne csináld ezt velem Barbi. Nem élem ezt túl. Kérlek ne menj el szerelmem.
-Ígérem, visszajövök.-a keze az arcomon hevert, a homlokát az enyémnek támasztotta és forró ajkait az enyémre tapasztotta.Édes ajkait éreztem az enyémen.Eljött az a pillanat amire régóta várok.Megtörtént az első csókom vele. Ilyen finom csókot még sosem kaptam senkitől.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe és olyan szorosan öleltem,mint még soha.
-Én is.-mondta és lecsordult még egy könnycsepp a gyönyörű arcán.Búcsúzásként még egy apró csókot lehelt ajkamra,majd felvette a bőröndjét és elindult a kijárat felé. 
Sírva estem össze a földön.Nem érdekelt ki néz,és hány kép készült rólam.Lábamat felhúztam és arcomat beletemetve sírtam. Emberek sürögtek-forogtak körülöttem.Eszembe jutott minden emlék róla. Amikor ő zongorázott én pedig énekeltem,az SMS-ezések. Minden, az hogy az elejétől kezdve szeretem, szerelmes vagyok belé.Csak bőgtem,mint egy kisgyerek aki elvesztette az egyik kedvenc  játékát, csak én a szerelmemet vesztettem el. Azt hiszem számomra itt a vég.

38.rész-"Most rögtön gyere haza"

Sziasztok! Ez nem lett olyan hosszú de azért remélem tetszik! :) Nagyon hálás vagyok,hogy ilyen sokan nézik meg egy nap a blogot és komikat is írtok! :) Na nem húzom az időt,tudjátok a dolgotokat, olvasás és komizás! :) x

Egy csomót énekeltem ő pedig zongorázott.Olyat is csináltunk,hogy ő egy dallamot elzongorázott én pedig halandzsáztam rá szöveget.Nagyon vicces volt, láthatólag ő is élvezte.Nagyon sokat nevettünk.Minden gondom elszáll mellette ezért is szeretem ennyire.
-Harry..-mondta.Olyan fehér volt,mint a fal.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Fáj..-fogta meg a kezét.
-Mutasd.-utasítottam.
-De hát ez vérzik.-mondtam a fejemet fogva.
-Nem tudom miért.-mondta ő is ijedten.
-El kell mennünk orvoshoz mielőtt elájulnál.-hadartam le gyorsan majd húztam magam után szinte szaladva.
-Harry én nem akarok orvoshoz menni!-mondta könnyes szemmel.
-De muszáj!-mondta.
-Jó..-mondta majd beült a kocsiba.-Miért vagy most ideges?-kérdezte árván.
-Mert buta vagy.-válaszoltam.
-Miért vagyok buta?-kérdezte értetlenül.
-Hogy ilyet csináltál Zayn miatt.
-Tudod,hogy mennyire szeretem nem?
-Igen.De ilyet egy fiú miatt se csinálj még ha annyira szereted akkor sem.Én is megtehettem volna akkor miattad de nem tettem,mert eszembe jutottak a srácok, a rajongók és te is,hogy mekkora csalódást okoztam volna nektek.
-Már mindegy nem tudom visszafordítani az időt..-mondta,majd az ablakhoz fordult..
Az idő többi részében hozzám se szólt. Én próbáltam beszélgetni és mindig felhozni valami témát de mindig egy szavas válaszokkal lerázott.Nem tudtam,hogy mi baja lehet.Talán megharagudott? Rám sem nézett addig amíg nem érkeztünk meg a kórházhoz.

10perc múlva.
-Maguk jönnek.-szólt ki az orvos.Felálltunk és bementünk a terembe.
-Mi a baj?-kérdezte az orvos mikor leült Barbi.
-Nagyon fáj a kezem.-mondta.
-Mutassa!-mondta az orvos, majd óvatosan felhúzta Barbi a pulóvere ujját.
-Úristen.-nézték meglepődve.
-Kómában feküdt miatta és nem sok esély volt,hogy felébred.-mondtam az orvosoknak.
-Igen..-hajtotta le a fejét.
-Miért tette ezt?Akármilyen baja van ne tegyen ilyet.Semmi miatt nem érdemes.-mondta a nővér.
-Már tudom..-mondta halkan.
-Egy krémet tudok rá írni amitől nem fog annyira fájni és hamarabb begyógyul de a helye örökre meg marad.-mondta az orvos kissé sajnálva.
-Rendben.-válaszolt Barbi.
-A fiatal ember majd kiváltja.-mosolygott az orvos.
-Illenek egymáshoz.Igazán szép pár.-mondta mosolyogva a nővér.
-Pont mondani akartam.-viszonozta az orvos úr.
-Hát ami azt illeti..-kezdte Barbi.
-Mi nem járunk.-fejeztem be.
-Igazán kár.-mondták szinte egyszerre.
-Van barátom.-mosolygott Barbi.
-És a fiatal embernek barátnője?-kérdezte az orvos.
-Sajnos nincs.-hajtottam le a fejem.
-Ideje mennünk sokan vannak kint.-mondta Barbi az ajtó fele indulva.
-Igen.Viszlát.-köszöntem.
-További szép napot.-köszöntek vissza.
Kicsit.. kicsit nagyon örültem,hogy azt mondták,hogy szép pár "vagyunk" ami azt jelenti,hogy összeillünk.De én már feladtam.Mi csak barátok lehetünk.Ezt dobta a gép.Én sosem fogok ilyen rendes lányt találni,mint Ő.
Egész úton nem szólalt meg.Tényleg nem tudtam mi baja lehet de már nem is érdekelt annyira.
-Haza értünk!-mondtam.
-Ja.-kapta föl a fejét.

*Barbi szemszöge*
Egész úton gondolkodtam.Visszagondoltam a régi dolgokra,hogy miken mentem keresztül. Nagyon bántott a dolog.Harry beszélt hozzám de én meg sem hallottam.Még az sem tűnt fel,hogy be ment a gyógyszertárba kiváltani a krémet.
-Haza értünk!-mondta Harry.
-Ja.-kaptam föl a fejem.
-Srácok!Hol voltatok?-kérdezte Niall amikor beértünk a lakásba.
-Barbiiiii!-kiáltott Zayn majd megcsókolt.
-Voltunk sétálni és orvosnál.-válaszolt Harry Niall kérdésére.
-Mi?Miért voltatok orvosnál?-csatlakozott a beszélgetésbe Liam.
-Barbinak fájt a keze meg nagyon rosszul nézett ki ezért elvittem.
-Már jobban vagy?-kérdezte Zayn.
-Igen már nem fáj annyira.-mosolyogtam.
-Na srácok mi lenne ha mozis estét tartanánk ma?-kiáltott a konyhából Louis.
-Oh jeeee.-mondta Harry. Majd mindenki átfáradt a nappaliba és leült a kanapéra.
-Akkor rendelek pizzát!-ugrált örömében Niall.
-Gyrosos pizzát!-mondtam a szőke srácnak.
-Oké.-válaszolt.
Amíg Niall leadta a rendelést Louis a filmek között keresgélt.
-Na mit nézzünk?-kérdezte.
-Hát milyen műfajok vannak attól függ.-mondta Zayn.
-Mindenféle.-válaszolta Louis.
-De én tudni akarom!-nyavalygott Zayn.
-Krimi,horror, vígjáték,romantikus,romantikus vígjáték,thriller és..-kezdett hangos nevetésbe Louis.
-És?-néztem az előttem röhögőgörcsöt kapó emberre.
-Nehogy kimond.-nevetett Liam.
-P-P-pornó.-majd mindenki nevetésbe kezdett. Aki a kanapén ült az mind leesett a földre aki meg állt összeesett a nevetésben.
-Ugye nem azt akartok nézni?-törölgettem a szemem.
-De.-mondta Zayn.
-Biztos hogy nem.-nevettem.
-Aj, ne már. Most miért nem?-kérdezte Louis majd ál bőgésbe kezdett.
-Mert én nem vagyok arra kíváncsi,hogy más emberek hogyan élvezkednek.-mondtam flegma mosollyal az arcomon.
-És arra,hogy hogyan csókolom meg Harry-t?-kérdezte Louis.
-Hát arra sem.-mondtam.
-Akkor most ha kíváncsi vagy ha nem meg kell nézned.-nevette el magát..Oda ment Harryhez és úgy tett,mintha megcsókolta volna.
-Larry Stylinson pillanatok.-nevetett Zayn.
-Milyen szexik voltatok.-nevettem el magam majd elterültem a földön a hasamat fogva.
-Tudjuk.-ugrott rám Louis.
-Kicsi a rakás.-kiáltott fel Liam majd ő is ránk ugrott végül mindannyian rajtam feküdtem én meg levegőt nem kaptam.
-Srácoooook.Szálljatok le rólam nem kapok levegőt.-fulladoztam.
-Aj,pedig olyan kényelmes volt.-panaszkodott Niall.
-Hülye.-mondtam majd megigazítottam a ruhám.
-Kinek csörög a telefonja?-kérdezte Liam.
-Szerintem nekem.-szólaltam meg.És úgy is volt.Az enyém csörgött.Anya volt az.
"Haló"-szóltam bele.
"Most rögtön gyere haza"-mondta.
"De hát miért?Tettem valami rosszat?"-kérdeztem.
"Majd megtudod.Gyerünk"
"De mondd már. Lécci"-mondtam.
"Nem!Gyere mert baj lesz!"-mondta idegesen.
"Jó,indulok is."-raktam le a telefont.
-VAS HAPPENIN?-kérdezte Zayn.
-Vigyél haza.-mondtam.
-Minek?
-Anya azt mondta menjek haza.
-De hát miért?-kérdezte Louis.
-Nem tudom.De muszáj mennem.Filmezzetek nélkülem.-mondtam miközben húztam fel a cipőmet.
Zayn is felhuzakodott majd elindultunk.Egész úton azon gondolkodtam,hogy mi történhetett vagy mi az a nagy baj amit elkövettem.De nem jutottam semmire.
       -Hallooo.-üvöltöttem amikor beértem a házba..

37.rész-Megnyílvánulás

Meghoztam az új részt!Remélem tetszeni fog. A következő megint csak 10komment után érkezik. Egyébként örülök,hogy olvassátok, és tetszik is!:) Az új kinézet csak úgy jött.Szerintem ez sokkal szebb és nyugtatóbb. Na nem húzom tovább az időt.Jó olvasást! x .. Tessék meghallgatni a dalt amit lent megtaláltok :) x

Elindultunk a Hyde Park felé. Elég sokat beszélgettünk.Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz,mint barát.Nagyon sok mindent megbeszéltünk,témaként fel sem jött hál isten Avril.De nem is szerettem volna mert nem szeretem szomorúnak látni Harry-t.
Sétáltunk a parkban amíg csak nem találtunk egy helyet ahol 1-2 ember van és nem nyüzsögnek a paparazzik.Igaz,hogy a park másik felén volt de ugyanolyan szép volt.
-Játszunk?-kérdezte mosolyogva.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Kérdezz-felelek.
-Rendben! Te kezded.-nevettem el magam.
-Mi a kedvenc színed?-kérdezte.
-Baba kék és fekete.-mosolyogtam.-Hm.-mosolyodott el.
-Most én jövök!Mit gondoltál rólam amikor először megláttál?
-Ezt: "Wow,de szép.Biztosan kedves is"-hajtotta le a fejét.
-De aranyos vagy.-húzódott egy kisebb mosoly az arcomra.
-Kivel volt az első csókod?-kérdezte.
-Adam.-mondtam.
-Az ki?-kérdezte.
-Az a srác akibe 5évig szerelmes voltam és nem kaptam meg,azt hiszem vele példáztam amikor mondtam,hogy értem ne legyél szomorú és lépj tovább.-mondtam kissé zavartan.
-De akkor hogyan történt vele az első csókod?-kérdezte kíváncsian.
-Úgy,hogy egy nap oda jött hozzám és dicsért,hogy milyen szép vagyok stb. utána elhívott vacsorázni.. majd az előtti nap mielőtt utaztunk ide megcsókolt.-válaszoltam,majd lehajtottam a fejem.
-Miért nem jártál vele akkor?-kérdezte.
-Amikor elhívott vacsorázni akkor már túl késő volt, én nem éreztem már iránta semmit.Túl későn vett észre.Nekem túl sok volt olyan fiú után vágyni akit nem kaphattam meg.
-Ezért féltél annyira vagy félsz,hogy Zayn elhagy?-kérdezte.
-Igen..nem akarom,hogy még több csalódás érjen.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Hülye az a fiú,hogy nem vett észre.Meg sem érdemelt volna téged hidd el nekem. És gondolom ő  a suli leghelyesebb fiúja aki mindenkit megkap ugye?
-Igen.-válaszoltam a kezemet nézve.
-És kitalálom,hogy pláza cicák voltak csak a barátnői.
-Pontosan..Gondoltam,hogy nekem semmi esélyem.Volt,hogy már majdnem feladtam a reménykedést de nem ment.Akármennyire is elakartam feledni nem sikerült.Fájt..borzalmasan fájt,hogy más lányokkal láttam csókolózni.
-Tudom milyen érzés.-csuklott el a hangja.
-Utálok visszagondolni minden egyes ilyen pillanatra ami fájdalmat okozott.-mondtam.
-Olyan sok volt?-kérdezte.
-Nagyon sok mindenen kellett keresztül mennem. Nem tudod elhinni.
-Elszeretnéd mondani?-eszembe jutott Amy. Már a sírás kerülgetett.De gondoltam ha elmondom neki akkor jobban fogom érezni magam valamennyivel.Ezért belekezdtem.
-Még általános iskolában volt egy legjobb barátnőm Amy a neve. Vagy is csak én tartottam őt a legjobb barátnőmnek.Én sosem szóltam neki semmit.Mindent elmondott nekem és én titokban tartottam.Ha a hajam nem úgy állt már akkor beszólt.Egyszer összevesztünk.Szó szerint megalázott!Minden egyes dolgomat elmondta amit elmondtam neki.Nem volt sok de ha valamit elmondtam neki az elég úgymond titkos volt és csak ő tudott róla.Az egész suli körénk gyűlt.Nekem nagyon kínos volt,sírásba ki is törtem.Mindenki bámult.Ő dumált én pedig arcomat kezembe temetve sírtam. Egy hangot nem bírtam kinyögni.Összetörtem!Ha akkor nincs Vivi és Netti akkor kitudja mi lett volna..-gördült le pár könnycsepp az arcomon.
-N-N-Nem lehet igaz.-mondta majd magához szorított.
-De sajnos az.-mondtam.
-De te nem ártottál neki semmit.
-Nem!Én soha nem ártottam senkinek semmit!Egy szóval sem sértettem meg senkit.Ha igen az meg nagyon néhai eset.Talán 1évben egyszer.De még akkor túlzásba estem.Még annyi sem.-kezdtem sírásba.
-Miért vannak a világon ilyen emberek?-kérdezte könnyes szemmel.
-Azért,hogy tönkretegyék a többi ember életét.
-Tudod..szerintem csak irigy volt rád.
-És még is miért?Sosem voltam olyan aki kitesz mindent ami van. Vagy esetleg teszem magam a fiúk előtt.Nem!Nekem alig 1-2 fiú haverom volt. És velük se nagyon tartottam a kapcsolatot.Sőt, még kényes sem vagyok.
-Talán szebbnek tartott téged mint magát.
-Szebbnek..Magát tartotta a suli legszebb csajának.-mondtam.
-Ne törődj vele. Meg sem érdemelte a barátságod.
-Nem..
-Szerintem induljunk haza.Kezd hideg lenni.-mondta és felhúzott a padról.
-Rendben van..-töröltem le a könnyeimet.
Sétáltunk elég lassú tempóba haza.Ahhoz képest,hogy április vége van eléggé hideg van még.Magyarországon ilyenkor már meglehet általában sülni.Igazából jobban is szeretem a hideget ezért nem vagyok ellenére. Útközben találkoztunk pár rajongóval.Elég aranyosak voltak.
-Sziasztok.Kaphatok egy aláírást Harry?-kérdezte egy lány.-Persze.-válaszolta Harold és aláírta a lapot amit a lány nyújtott neki.
-Te Zayn barátnője vagy Barbi?-kérdezte rám nézve.
-Öhm igen én lennék.-válaszoltam.
-Aranyosak vagytok együtt.Kaphatok tőled is egy aláírást?-kérdezte kutyaszemekkel nézve.
-Tőlem?-kérdeztem.-Igen.-mosolygott.-Rendben.-mosolyogtam és aláírtam a lapot.
-Legyetek boldogok.-mosolygott majd hátat fordított.
-Sztár lettél!-nevette el magát Hazza.
-Nagyobb sztár leszek,mint ti.-nevettem.
-Lehet.-mosolygott.
Sétálgattunk tovább.Volt pár lesifotós de nem törődve velük mentünk tovább.Beugrottunk a Starbucksba és vettünk forrócsokit ami meglehetősen elég finom volt.
-Van egy titkom.-mondtam halál komoly fejjel.
-És elmondod?-kérdezte.
-Ha szeretnéd.-közben kidobtam a forrócsokis poharat.
-És erről a titokról ki tud?-kérdezte.
-Csak én.Meg te fogsz ha akarsz.Mondjuk nem olyan nagy titok de anyáék sem tudják meg még Zayn sem.
-Szeretném tudni.-válaszolt.
-Én..Tudok zongorázni.-mondtam kicsit elpirulva.
-Ez szuper!-mosolyodott el.
-Magamtól tanultam meg.
-És hogyan?-kérdezte kíváncsian.
-Sokat sétálgattam Magyarországon egyedül és találtam egy eldugott helyet egy hatalmas zongorával.Sokat jártam oda és végül megtanultam zongorázni.Alig 1 évembe telt.Jó,persze nem vagyok profi de egy csomó dalt el tudok zongorázni.-mondtam félénken.
-És ezt még csak tényleg nekem mondtad el?-kérdezte.
-Igen.Még a legjobb barátnőm sem tudja.-hajtottam le a fejem.
-Akkor nekem miért mondtad el?
-Nem tudom.Úgy éreztem 2percel ezelőtt,hogy neked elmondhatom.És mintha megtudnék nyilvánulni előtted.-mosolyogtam.
-Ami azt illeti..nekem van egy zongorám csak nem tudok zongorázni ezért mit szólnál ha..?
-Ha?-kérdeztem.
-Ha neked adnám.
-Nem!Nem adhatod nekem.Biztosan nagyon sokba került és nem..nem fogadhatom el.-hadartam.
-Igen sokba került.De én nem használom.Kérlek!-nézett rám a nagy zöld szemeivel.
-Még meggondolom.-mosolyodtam el.-És hol van a zongora mert még a szobádban nem láttam az biztos.-mondtam.
-A stúdióban. Elmehetünk ha akarod.
-Milyen messze van?-kérdeztem.
-Sétálva 15 perc.-mondta.
-Akkor mehetünk.-válaszoltam.
Útközben a sírás kerülgetett.Szerettem volna egy hatalmasat sírni,de Harry jelenlétében nem ment.A kezem borzalmasan fájt.
-Mi a baj?Olyan sápadt vagy.-állt meg.
-Fáj...-de nem fejeztem be a mondandómat.-Mi fáj?-kérdezte.
-A kezem.-mutattam a testrészemre.
-Mutasd.-húzta föl a pulcsimat óvatosan.-Úristen ez..ez.. ez rettentő.Nem hittem hogy ennyire felvagdostad.Áh, ez nem normális.
-Tudom..De ha megpuszilod meggyógyul.-mosolyodtam el.
-Szeretnéd hogy megpusziljam?-nézett a kezemre.
-Igen.-nevettem el magam.
-Akkor megpuszilom.-nem kellett erőltetni meg is puszilta.
-Már gyógyul.Látod?-nevettem.
-Tényleg.Gyógyítóhatású a szám.
-Valószínűleg.-mondtam majd lehúztam a pólóm.

5percel később.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Harry.
-Ez a stúdió?-kérdeztem.
-Igen!Ez nem az a stúdió persze ahol a zenéket szoktuk felvenni.Csak néha idejövünk énekelgetni.Ezt senki sem használja rajtunk kívül.Mostanában nem nagyon jövünk ide.
-Miért?-kérdeztem.
-Sok a dolgunk..ha meg nem dolgozunk mindenki fáradt és lusta.Így hát már 1 hónapja biztos nem voltunk itt.
-Értem.És be is megyünk vagy csak kívülről fogjuk bámulni?
-Ja menjünk.-húzott maga után.
Belülről teljesen másabb volt. Rendezett volt és mindenhol hangszerek.Amennyire roncsnak nézett ki kívülről nem gondoltam volna,hogy ennyire ápolt belül.Mint beléptem egyből kiszúrtam a zongorát de vártam,hogy Harry vezessen oda hozzá ami meg is történt.
-Ez valami csodálatosan szép.-ültem le a zongora elé majd végigsimítottam.
-Szinte használva nem volt.-mosolygott Harold.
-Milyen szép fényes és..nagyon tetszik..

*Harry szemszöge* (dal)
Nagyon tetszett neki a zongora. Tudtam,hogy tetszeni fog neki. Nekem is borzalmasan megtetszett ezért is vettem meg.Pedig még zongorázni sem tudok.És akkor sem tudtam amikor megvettem ami kb fél éve volt. Éreztem,hogy szükségem lesz még rá.És valóban. Neki fogom adni annak az embernek akit imádok és csodálok.
-Milyen szép fényes és..nagyon tetszik..-nézett föl rám, a szeme úgy csillogott,mint egy darab gyémánt.
-Tudtam,hogy tetszeni fog.
-Te mindet tudsz.-nevette el magát.
-Ez csak természetes.-sétáltam oda a zongorához,majd rákönyököltem és néztem őt.
-Ego.-nevetett.
-És játszani is fogsz valami?-mosolyogtam rá.
-Ha szeretnéd.-mosolygott vissza.
Rám nézett,majd ujjait elhelyezte a zongorán.Egy nagy lélegzetet vett és elkezdte.El is csodálkoztam.Gyönyörűen játszott.Kicsit ismerős volt a dal. Majd a közepénél rá is jöttem,hogy a Bella's Lullaby-t játszotta. Annyira gyönyörű volt,hogy be vallom, bekönnyeztem. El is gondolkodtam egy percre. Amikor észhez kaptam láttam,hogy Barbinak potyognak a könnyei,mint egy vízesés úgy folyt le az arcán.Leültem mellé,majd megöleltem. Ő becsukta a szemét de folytatta. Egy pillanatra nem hagyta abba. Továbbra is játszotta a dalt.Tudtam,hogy gondol valamire,hogy ennyire beleéli magát.
Kinyitotta a szemét,majd megfogta a kezem és irányított.Próbálta megtanítani.Nem is volt olyan nehéz.Én engedtem,hogy irányítson. Mivel tanulékony vagyok a végén már magamtól játszottam.Igaz,hogy kicsit még kellett a segítség de magamhoz képest elég jó voltam.
-Ügyes vagy.-mosolygott.-Nem tudtam,hogy ennyire jó vagy.-töröltem le a könnyeit.
-Annyira azért nem vagyok jó.-mondta kicsit visszahúzódottan, mint aki elégedetlen magával.
-De nagyon is jó vagy!-mondtam.
-Még csak egy zenét játszottam el.Honnan tudnád?-kérdezte.
-Felismerem a tehetséget.-feleltem.
-És én tehetség vagyok mi?-nevette el magát.
-Pontosan!-mondtam és megöleltem jó szorosan.
-Nem érdemlem meg!-mondta és eltolt magától.
-Mit?-kérdeztem meglepődve.
-Azt,hogy ennyire törődj velem.
-És mégis miért nem?-kérdeztem.
-Mert nekem nem is kéne veletek lennem.Én csak egy egyszerű lány vagyok.Titeket meg a fél világ ismer. Nekem semmi keresni valóm köztetek.Nem is kellett volna Zaynnel összejönnöm.
-Ne mondj ilyen butaságokat. Mi is átlag emberek vagyunk.Csak mi zenélünk ezért többen ismernek.Ne legyél hülye.És ilyenekre ne is gondolj. Mi szeretünk téged!-mondtam.
-Igen, de..
-Semmi de!-vágtam közbe.
-Rendben.-válaszolt lehajtott fejjel.
-Mi lenne ha én énekelnék te pedig zongoráznál?-vetettem föl az ötletet.
-Nem is rossz ötlet. És mire gondolsz melyik számot?-kérdezte mosolyogva.
-Mondjuk a Adele-Some one like you?-kérdeztem.
-Rendben!Imádom azt a számot.Olyan érzelmes.-hajtotta le a fejét,majd a kezét kezdte bámulni.
-Mi a baj?-simogattam meg a hátát.
-Semmi.-mondta majd elkezdte a dalt.Csak hallgattam az elejét majd amikor elkezdődött a szövegrész elkezdtem énekelni. Eléggé beleéltem magam.Gyönyörűen játszik,nyugtató és lenyűgöző..

31.rész-I'm Sorry.

10 komment után jön a következő rész! :) x Jó olvasást:D

-Szerelmem.-csókoltam meg majd sírásba kezdtem.
-Mindent hallottam.-mondta halkan.Alig bírt beszélni, a szemét nem nyitotta ki,továbbra is csukva volt.A szája szinte lila volt az arca pedig hófehér.
-Amit mondtam mind egy szóig igaz.-mondtam.
-Remélem nem lesz több ilyen csók dolog.-mondta.
-Soha többé. De édesem én tényleg nem akartam megcsókolni.
-Azt hiszem hiszek neked.
-Bízz bennem. Én téged sosem csalnálak meg.
-Annyira jóérzés,hogy tényleg itt vagy velem.
-Tudod,hogy imádlak.-mondtam.
-Próbálom elhinni.
-Ne csak próbáld. Hidd is!Én valóban szeretlek. Tényleg. Az életemre esküszöm.Mindennél jobban.
-Én is szeretlek nagyon.Nem is tudom,hogyan sikerült életben maradnom.Egy időre csak a fényt láttam.Majd hallottam a hangod és küzdöttem.Küzdöttem valamivel,hogy életben maradjak.Talán ha most nem vagy velem tényleg meghalok.
-De itt vagyok.És mindig is itt leszek veled.-adtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm!-súgta.
-Én és Harry adtunk neked vért.-mondta.
-Harry most hol van?-kérdezte.
-Kint.
-Mit csinál?-kérdezte.
-Sír.Amióta megtudta,hogy mit csináltál magaddal azóta abba sem hagyja.
-Beküldenéd?Szeretnék vele beszélni.-mondta.
-Természetesen.Addig beszélek a szüleiddel.-mondtam majd indultam ki.

*Barbii szemszöge*
Újra itt volt velem végig.Mindig meggondolatlan vagyok és ilyen butaságokat teszek.De nem bántam meg.Most már tényleg tudom,hogy szeret és,hogy ő tényleg nem csalna meg. Ha nem szeretne akkor faképp hagyott volna.Más biztosan ezt tette volna.Nem is tudom.. nem tudom,hogy Harry most mit érez. Ő is szeret? Ő megtette volna ezt? Vagy talán nem?
-Szia.-jött be sírva.
-Szia Harry.-mondtam.
-Sikerült.-mondta.
-Mi?-kérdeztem.
-Felébredned.-mondta.
-Igen!Sikerült.-fogtam meg a kezét.
-Erős vagy. You are stronger.-mondta.
-Nem. Nem vagyok erős. Akkor lettem volna erős ha meg sem teszem ezt.
-De ha te nem vagy erős akkor most nem beszélgetnénk hanem valószínűleg te most a mennyországban lennél.
-Igazad van.Mindenben..
-Az amit írtál a levélben..
-Igen?
-Te járnál velem?-kérdezte.
-Igen!Borzasztóan közel állsz a szívemhez.Már majdnem annyira,mint Zayn. De én valahogy Zaynt jobban szeretem.
-Ohh...
-Bocsánat!-simítottam meg a kezét.
-Megértem!Én nem fogok közétek állni. De ha meggondolod magad tudod én mindig ott leszek.Ezt most nem csak úgy mondom.
-Tudom.Én bízom benned.-mondtam.
-Bennem bízhatsz is.Megígérem én sosem fogok neked csalódást okozni.-mondta.
-Tudom..tudom Harry.
-Talán Zayn-t nem fogom tudni sosem helyettesíteni de Harold Edward Styles mindig itt lesz.
-Olyan szép zöld szemeid vannak.-mosolyogtam.
-Oh, ez az első bók amit mondtál.-láttam,hogy belepirul.
-Piroska.-nevettem.
-Bepirultam?-kérdezte nevetve.
-Be.Fürti.-nevettem.
-Ne csináld már ezt. A végén már tiszta piros leszek.-nevetett.
-Az a célom.-mondtam.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is.-válaszoltam.
-De én sokkal jobban.
-Tudom..sajnálom.
-Mit sajnálsz?-kérdezte.
-Azt,hogy nem beléd lettem szerelmes.
-Miért sajnálod?
-Nem tudom..
-Már nem szereted Zayn-t?
-De!Imádom!
-Akkor?
-Olyan nehéz.Én téged is szeretlek, de őt jobban.Nem tudnék választani és kérlek ilyet soha ne is kérjetek.
-Nyugalom.Nem is fogunk.Én megértem,hogy te Zayn-t sokkal jobban szereted,úgyhogy nyugodj meg én ilyen nem fogok kérni, és Zayn sem fog.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.
-Tudom.-mondta,majd kihúzta magát.
-Ego majom.-nevettem.
-Hát még jó hogy.-nevetett.
-Nem akarok itt feküdni!-kezdtem sírásba.
-Reméljük hazaengednek.
-Hátha..
-Bár ma még biztos nem.Még szerintem holnap sem. Max holnapután. Olyan fehér vagy mint a fal.-mondta.
-A sok vérvesztés miatt gondolom.
-Hát bizonyára.
-Köszönöm,hogy adtál vért.-mondtam majd közelebb húztam magamhoz és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit. Akit szeretünk annak mindent megadunk.Vagy legalább is én mindent megadok annak akit szeretek.
-Imádlak Harry Styles!-mondtam.
-Én is.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj!-töröltem meg az arcát.
-Nem bírom nézni,hogy ilyen rosszul vagy.
-Nem vagyok rosszul csak a kezem fáj meg a fejem.
-De akkor is.-mondta.
-Mindent sajnálok..-mondtam.
Hirtelen csönd lett. Mindketten gondolkodtunk.Gőzöm sem volt róla,hogy vajon mire gondolhat.De ilyenkor amikor van lehetőségem gondolkodni mindig elkeseredem.Mert minden rossz eszembe jut. Nem tudom feledni.Valószínűleg ez a dolog is megfog bennem maradni.Semmi rosszat de jót sem nem tudok elfelejteni.Sajnos ez vagyok én. Akárhogy próbálni fogom elfelejteni mindig eszembe fog jutni,ahogy vágtam a kezem. Ha ránézek a kezemre biztosan egyből befog ugrani a kép.De az érzés akkor is megmarad bennem,hogy egy másik lánnyal csókolózott. Én megbocsájtottam neki, hisz ő nem akarta,de nem fog ez sem feledésbe merülni úgy érzem.
-Zayn nem hibás tudnod kell.-törte meg a csendet.
-Tudom,de..
-De?-kérdezte.
-De nem fogom elfelejteni ezt,hogy egy másik lánnyal csókolózott.
-De próbáld meg.
-Miért?
-Szeretitek egymást. Ilyen csicskák nem állhatnak közétek.
-Nem,de..
-Semmi de.-vágott közbe.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Felejtsd el a de szót.
-Miért?
-Mert az egy gonosz szó.
-Egy szó,hogy lehet gonosz?-kezdtem nevetésbe.
-Egyszerűen.
-Ha te mondod.-nevettem tovább.
-Nem vicces ám.-kezdett el ő is nevetni.
-Jobban vagy szerelmem?-jött be Zayn.
-Persze.-mondtam.
-Hallom elvagytok.-jött a másik oldalamhoz.
-Aha.-mondta Harry.
-Örülök.-csókolt meg.-közben láttam Harry-t,hogy azért kicsit féltékeny.
-Kimenjek?-kérdezte.
-Nem.-mondtam.
-De megyek.Kettesben hagylak titeket.-mondta.
-Rendben.-szóltam.
-Sajnálom,hogy a tv-ből kellett megtudnod.-mondta.
-Nem baj,már mindegy.-mondtam.
-Féltem elmondani a telefonba.
-Miért?
-Mert tudtam,hogy valamit tenni fogsz.
-Talán ha elmondtad volna akkor nem reagáltam volna rá ilyen rosszul.
-Személyesen akartam tisztázni. Nem gondoltam,hogy ennyire felfújja a sajtó.
-Pedig tudhatnád.
-Jó,igazad van.-mondta.
-Sajnálom,hogy ez történt.-mondtam.
-Én is.Hidd el én is.Nagyon..-mondta.
-Már nem hiszek semmiben.
-Miért?
-És még megkérdezed,hogy miért?
-*bólintott*
-2nap alatt szétesik az életem.
-I'm Sorry.-gördült le az arcán egy könnycsepp.
-Nem kell semmiért bocsánatot kérned.-mondtam.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte.
-Mivel mi lesz?
-Velünk.
-Hogy érted?
-Ugye nem akarsz szakítani velem?Ugye nem hagysz el?-kérdezte....

30.rész-Őrült érzés

-Mondja már.-mondtam idegesen.
-Barbara meghalt!-mondta szomorúan az orvos.
-Mi?Ugye nem?Nem lehet!-leültem a földre majd sírásba kezdtem.Harry is leült mellém és ő is elkezdett sírni.
-Ne.Ugye csak viccel?-kérdezte Louis kétségbeesetten.
-Sajnálom.Elvágta az ütőerét.Túlkésőn találtak rá.Még rajta marad az infúzió ameddig szeretnék.Infúzióval még életben tudjuk tartani,de amint levesszük róla egyből vége.
-Nem lehet igaz-mondta David és a fejét fogta.
-Az egyetlen gyerekünk és most elveszítettük.-sírt Nicole.
-Én ezt nem bírom.Megakarok halni!-mondtam.
-Imádkoznunk kell.Még hátha van esély.-mondta Louis.
Mindannyian ültünk a földön.Niall,Liam és Louis megpróbálták visszatartani a sírást kevesebb-több sikerrel.Én meg Harry már totálisan ki voltunk.David és Nicole csak ültek,vártak és sírtak.Reménykedtem,hogy még van esély.De ha ő nem tart ki akkor mindennek vége.
-Megölöm magam!-szóltam majd felálltam és indultam a kijárat felé.Csak annyit hallottam,hogy "Zayn ne, gyere vissza". Majd egy kéz visszahúzott.
-Ne csinálj semmi hülyeséget!-megfordultam és Harry arcával találtam magam szemben.
-Miért ne?Mindennek én vagyok a hibája.
-Ez nem igaz.Az sem igaz amit mondtam az előbb. Nem te csókoltad meg a csajt.
-Nem!De ha ő nem élhet akkor én sem.
-Kérlek Zayn ne!-mondta.
-Még várok pár napot. Ha nem ébred föl megölöm magam.
-Nem!Nem okozhatsz csalódást a rajongóknak Zayn te is tudod.-jött oda Liam.
-Most épp lesz*rom a rajongókat.Liam te mit csinálnál ha Danielle lenne ilyen állapotban?-kérdeztem.
-Valószínűleg én is ezen gondolkodnék de nem tenném meg!
-Én viszont annyira szeretem,hogy megölöm magam!
-Nekünk is nagyon rossz hidd el.Hisz mi is ugyanúgy szeretjük,mint te.Olyan mintha a húgunk lenne.De nem teheted ezt!-mondta Louis a sírás határán.
-De én nem bírom nélküle.Ő az életem szerelme. Senkit sem szerettem még ennyire,mint őt.-kezdtem sírásba.
-Haver.-öleltek meg a fiúk.
-Mitcsinálok ha meghal?Így is úgy is belepusztulnék.
-Valahogy meg kell oldanunk.Kettőnknek lenne a legrosszabb.-ölelt meg Harry.
-Tudom.De ugye nemfog meghalni?-kérdeztem.
-Már meghalt csak azaz izé tartja életben.-mondta Niall.
-Ha erős és élni akar akkor talán sikerül.De ha nem akkor sajnos..-mondta Liam.
-Nem akarom.-mondta Harry sírva.
-Nem teheti ezt velünk.-mondtam.
-Nem kellett volna ezt csinálnia.Ránk nem gondol?Ránk akik imádják?-mondta Harry.
-Megakart halni.-mondta Liam.
-Benne van a levélbe is.-szólt Liam.
-Miért?Miért teszi ezt?Én úgy imádom.-mondtam.
-Amit látott nem tükrözi a valóságot.-mondta Louis.
-Én mondtam neki.Azt mondta,hogy hagyjam békén és felejtsük el egymást.
-Nekem kellett volna vele beszélnem.-mondta Harry.
-Már késő.-válaszoltam.
-Nem lehet még bemenni hozzá?-kérdezte Niall.
-Megyek megkérdezem az orvostól.-mondtam.
Odaballagtam lassan az orvoshoz a földet bámulva.Életemben nem sírtam ennyit.Annyira hiányzik. Átakarom karolni és leélni vele az egész életemet.Én nem akarok neki ártani.Miért nem értette meg,hogy szeretem?Miért?Azt mondta csak akkor bocsájt meg ha nem én kezdem a csókot vagy a megcsalást. De akkor most miért nem kérdezte meg például Harryt,hogy ki tette? Miért?
-Ő, belehet már menni Barbihoz?-kérdeztem az orvostól.
-Persze, de lehetőleg csak egyetlen egy ember menjen be hozzá.
-Oké.-mondtam.
Bementem hozzá, és leültem mellé. Nem bírtam tovább újra sírásba kezdtem.Falfehér volt.Borzalmasan nézett ki.Vegyes gondolatok zajlottak bennem. Őrült érzés.Minden az én hibám.Minden az ég világon.Mindig csak a bajt csinálom.Nekem sem kéne élnem.Amúgy sem érdemelek meg egy ilyen lányt.Ő túl jó hozzám.Én csak a baj csináláshoz értek..Megfogtam a kezét majd ráhajtottam a fejemet.Érezni akartam az illatát.Én annyira szeretem.Tudnia kellett volna. Én mindent megtennék érte..mindent.Annyiszor próbáltam vele éreztetni,hogy én törődöm vele és szeretem.Én igazából szeretem.Tényleg nem szerettem senkit még ennyire.És senkinek nem mondtam el ennyiszer azt  a szót,hogy "Szeretlek".Én ha kimondom a szeretlek szót annak tényleg nagy jelentősége van.De sajnos ezt nem mondtam el neki elégszer. Ha felépül és ad nekem még egy lehetőséget akkor minden percben elmondom neki,hogy szeretem!

-Édesem.Kérlek ne hagyj itt.Én nem fogom nélküled kibírni.Kérlek szépen.Ha miattam nem is akkor legalább a szüleidért,Harryért. A srácokért.Kérlek.Ne hagyj itt minket, mi mind annyira szeretünk téged.Mi lesz velünk nélküled?Mi?De ha te meghalsz akkor én is.Én nem akartalak megcsalni.A csaj csókolt meg,kérlek higgy nekem.Imádlak.Annyira,hogyha meghalsz én megyek utánad.Senki sem fog érdekelni.A rajongók sem.Engem csak te érdekelsz fogd már fel kérlek.Nekem te vagy az első igazi szerelmem.Sosem voltam szerelmes,esküszöm most vagyok először.Ahogy megláttam a csodaszép barna szemeidet egyből beleszerettem. A gyönyörű mosolyod. Még ha te nem is vagy megelégedve magaddal.Én így szeretlek ahogy vagy.Minden egyes részedet.Tudod,én ott vagyok veled ha baj van.Tényleg sosem csalnálak meg.De sajnos ezt te nem érted meg. Te vagy az egyetlenem.Te vagy nekem a fény az éjben,Te világítod meg a sötét utakat,A hajnali napsugár belőled árad,A reggeli harmat könnyedből éled,A mosolyodtól leszek én is vidám.De ha nem láthatom mosolyod a lelkem eltipor.Ha egyszer átélhetném veled újra ezt a pár napot,újra én lennék a világ legboldogabb embere.Amíg veled voltam minden gondom elszállt.Sosem éreztem így.Jobban szeretlek,mint bárki mást a világon.Én veled akarom leélni az egész életem.Feleségül akarlak egyszer venni.Nem akartam elhinni azt amit a telefonban mondtál,hogy gyűlölsz.De megnyugtatott amit a levélben írtál.Még mindig jobb lenne,hogy gyűlölsz,mint,hogy ez a micsoda tart életben.Bárcsak én feküdnék itt helyetted.Nekem kellett volna felvágnom az ereimet. Akkor most semmi baj lenne.Én senkinek sem hiányoznék de te mindenkinek hiányzol.Bármit megteszek érted csak kérlek ne hagyj itt.Csak ne..Én belehalok.De kérlek.Ha nem is miattam hanem Harry miatt legalább legyél erős és győzz le mindent.Még fiatal vagy neked élned kell!El kell érned minden egyes célodat.Értem nem csinálhatod ezt.Nem érek ennyit.Sőt, semennyit nem érek nélküled. De esküszöm!Ha te meghalsz én is meghalok.Én beleőrülnék ha te meg halsz és én megélnék NÉLKÜLED.Ez sosem fog megtörténni,én megyek utánad.Talán egy helyre kerülünk és találkozunk.Tudom,hogy nem hallasz és nem is érdekellek már de azért ezt még eléneklem neked:

"At night when the stars
light up my room
I sit by myself

Talking to the Moon
Try to get to You
In hopes you're on
the other side
Talking to me too
Or am I a fool
who sits alone
Talking to the moon

I'm feeling like I'm famous
The talk of the town
They say
I've gone mad
Yeah
I've gone mad
But they don't know
what I know

Cause when the
sun goes down
someone's talking back
Yeah
They're talking back"-kezdtem el énekelni Bruno Marstól a Talking to the moon-t.

 -Szeretlek!-szólalt meg halkan és megszorította a kezem......

23.rész-Légy az enyém.

-Nem bírom.Akarlak.-szólalt meg ismét és az ágyra döntött és csókolt.Éreztem,hogy nem bír magával,csókolta a nyakam,markolta a combom. Minden porcikámmal éreztem,hogy tényleg akarja.De én nem akartam ennyire,mint ő. Igazából nem csak azért nem akartam mert féltem és az első lesz.Hanem azt sem akartam,hogy csak a szexre kelljek neki. És mi van ha megtesszük és elhagy?Én ezt sem szeretném.
-Nem,még nem Zayn.-mondtam.
-Miért nem?-kérdezte.
-Már mondtam.-alig bírtam megszólalni mivel továbbra is csak csókolt és csókolt.
Harapta a nyakam,a szám.Simogatott.Én is nagyon akartam,alig bírtam neki ellenállni de muszáj volt.Azok a szép szemei.
-Azt hiszem én most megyek.-toltam el magamtól.
-Miért?-kérdezte.
-Nem akarom,hogy ma megtörténjen és már én is alig bírom visszafogni magam.-mondtam és kezdtem felvenni a nadrágomat.
-Tudom,hogy nem csak azért nem akarod mert még várni akarsz. Van még valami.
-Mire gondolsz?-kérdeztem.
-Arra,hogy van valami a háttérben.
-Na jó tényleg van.-ültem le mellé.
-És mi az?-kérdezte kíváncsian.
-Azért nem akarom még, mert nem akarom,hogy csak azért legyél velem mert csak arra kellek.-válaszoltam.
-Dehogy.Miért gondolsz ilyen butaságokra?-kérdezte.
-Nem tudom.-válaszoltam.
-Eszembe sincs ilyen!Szeretlek.-ölelt meg.
-Bocsi,hogy ilyen hülye vagyok.-mondtam.
-Nem vagy hülye.-mosolygott.
-De hazamenni haza megyek.-válaszoltam.
-Miért?-kérdezte.
-Már 6óra.Anyu biztos otthon van.-mondtam.
-Oké, nem tartalak vissza.-mondta.
-Szeretlek édes.-adtam egy puszit az arcára és kimentem a szobájából.
-Hova mész?-kérdezte Harry.
-Haza.-válaszoltam.
-Minek?
-Mert otthon lakom.-mondtam.
-Bocsi,az előbbiért ami nem is annyira előbb volt.-mondta.
-Nem baj.
-Élvezted mi?-kérdezte nevetve.
-De vicces vagy Harold.-mondtam.
-Nem kell letagadni.-kacsintott.
-Nem tagadtam le semmit.-válaszoltam.
-Szóval élvezted.-mondta.
-Hát nem.-mondtam.
-Hazudsz!
-Nem hazudok, de most megyek szia.-integettem neki.
-Puszi.-kiabált utánam.
De utálom,hogy ilyen messze lakunk egymástól.Miért nem lehet 5 percre?Annyira lusta vagyok.Jobb lett volna inkább ott maradni Zaynel.Bár annak biztos nem lett volna jó vége..
Hazaértem végre.Anya már bőven otthon volt. Tökjót beszélgettem vele. Annyira szeretem még nem mondtam neki de elég sz*rul esett,hogy nem volt ott velem a kórházban végig.Jó, aput még megértem mivel neki azért sokkal többet kell dolgoznia de anya..Elmentem fürödni utána lefeküdtem aludni.Nagyon fáradt voltam és a torkom is eléggé elkezdett fájni.

-Jó reggelt.-jött be anya a kezében egy tányérral és egy pohárral.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Csináltam neked reggelit.-mosolygott.
-Köszönöm!-mondtam.
-Nincs mit kicsim.-adott egy puszit az arcomra és indult az ajtó felé.
-Hova mész?-kérdeztem.
-Dolgozni.-mondta.
-Ja,oké.Szia.
-Szia,jó legyél.-válaszolt.
Megettem a reggelimet,utána beraktam egy Bruno Mars CD-t mivel imádom és csodálom azért amit elért. És ugyebár nagyon helyes is..Felvettem egy barna csőnadrágot, egy lila alapú Love You Baby feliratos pólót és elkezdtem összetakarítani a szobámban. Ugyan még csak 10óra volt de valahogy elkellet telnie az időnek.Nem sokáig tartott a takarítás mivel nem sokat tartózkodom a szobámban.
Bekapcsoltam a laptopomat és felnéztem twitterre.Elég sokan írtak,hogy mivan velem meg minden. "@imbaarbii_: Már sokkal jobban vagyok! Köszönöm az aggódást, már aki aggódott és nem a halálomat akarta!:)"
"@zaynmalik: Azok az emberek irigyek. Ne foglalkozz velük szívem <3 x"
"@imbaarbii_: Nem is nagyon érdekelnek."
"@zaynmalik: Mikor találkozunk szerelmem?"
"@imbaarbii_: Hát nem tudom bébi :/"
"@zaynmalik: Elmehetnénk oda.."
"@imbaarbii_: Hova?"
"@zaynmalik: Tudod,oda ahol tegnap voltunk."
"@imbaarbii_: Mehetünk"
"@zaynmalik: Félóra és ott vagyok"
Mivel nekem nem kellett készülődnöm már ezért felkapcsoltam a tv-t addig és elkezdtem keresni valami filmet,de mivel nem találtam semmit ezért inkább lecsuktam a tv-t és kint leültem a lépcsőre gondolkodni. Vegyes gondolatok jártak a fejemben. Mindenre gondoltam amire már régen nem. Mindenen végigfutott az agyam. Rájöttem,hogy az élet csodás, csak tudni kell élni.Ha nekem nem lenne Zayn én nem tudom mit csinálnék,hol lennék, milyen életem lenne most..

-Szia szerelmem!-jött meg Zayn.
-Szia édes.-átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
-Már hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem.-közben elindultunk a park felé.
-Nem baj,hogy megint a parkba megyünk?-kérdezte.
-Dehogy baj, annyira jó volt ott lenni tegnap!-válaszoltam.
-Olyan nyugodt hely.-mosolygott.
-Igen,máris van egy hely ami hozzád kötődik és sosem fogom elfelejteni.-öleltem meg.
-Olyan szép vagy.-simogatta meg a fejem.
-Már nem mondom,hogy nem is,mert tudom,hogy nem szereted.-szorítottam meg a kezét.
-Jól tudod.-szorított vissza.
Közben megérkeztünk a parkba. Egyetlen egy ember nem volt most. Olyan nyugalmas volt ahogyan csiripeltek a madarak.A nap nem sütött de így még romantikusabb volt. Leültünk arra a padra ahova tegnap és csókolóztunk.
-Tudod mit szeretnék?-kérdeztem.
-Mit?-kérdezte.
-Van az a rész amikor a hajón áll Rose és Jack amikor fogja a kezét és olyan mintha szállnának.
-Igen,tudom.
-Átszeretném élni azt a jelenetet veled.-öleltem meg.
-De aranyos vagy.-ölelt vissza.
-Sokkal jobban szeretlek,mint gondolnád.-mondtam.
-Úgy imádlak.-súgta a fülembe.Hangja hallatán kirázott a hideg.
-Én vagyok Rose te meg Jack.-mondtam.
-Nem!Én sokkal jobban szeretlek téged,mint Jack Roset.-ölelt magához szorosan.
-Oh.-csókoltam meg.
"Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
And the tears stream down my face"-kezdte el énekelni.
-Gyönyörű.-mondtam.
-Pont,mint te.-éreztem,hogy belepirulok.
-Ez az első,hogy énekeltél nekem.-mondtam.
-Mindennek eljön az ideje.-kacsintott.
-Bizony bizony.-kacsintottam vissza.
Beleültem az ölébe és öleltem. Annyira szorosan amennyire csak tudtam, elakartam felejteni minden gondomat. És az ő közelében minden sikerült.Sosem szerettem senkit ennyire.
Megint elkezdett csókolni,simogatni,mint minden nap.Már hiányoltam is.
-Már megint kanos vagy?-kérdeztem.
-Most jobban,mint máskor.-mondta.
-Ahh.-élveztem ahogy csókolja,harapdálja a nyakamat.
-Élvezed?-kérdezte.
-Nagyon.-nyögtem ki.
-Még mindig nem akarod?-kérdezte.
-De,nagyon.-csókoltam meg.
-K*rva jó a szád.-harapott bele.
-Zayn Malik légy az enyém.
-A tiéd vagyok.-markolt bele a fenekembe..

22.rész-"Kanos vagy?"

-Most már elég.Hagyd abba a sírást.-töröltem le a könnyet az arcáról.
-Te is!-válaszolt.
-Abba hagyom,csak,hogy te is.-válaszoltam.
Kicsit ott voltunk még a parkban utána elindultunk haza.Útközben gondolkodtam,hogy jó lenne találkozni Harryvel mert már egy ideje nem láttam és nem is hallottam felőle.Azt mondta Zayn,hogy ezen a héten már nem lesz fellépésük. Akkor biztosan otthon van.
-Jó ötlet lenne találkozni Harryvel?-kérdeztem.
-Hát nem is tudom.Én is rég beszéltem már vele.-válaszolt.
-Nem lenne belőle megint baj szerinted?-tettem fel újabb kérdést.
-Nem tudom.Menjünk hozzánk?-kérdezte.
-Mehetünk.Majd meglátjuk mi lesz.-válaszoltam.
Sétáltunk,fogtuk egymás kezét,ölelkeztünk.Mint minden szerelmes pár aki nem veszekszik. Útközben találkoztunk pár paparazzival de nem nagyon törődtünk velük.Engem nem zavarnak túlzottan csak a cikkek amiket írnak főleg ha semmi nem igaz belőle.Azt nagyon utálom.

-Barbiiiiiii.-ugrott a nyakamba Louis.
-Szia.Minek örülsz ennyire?-kérdeztem.
-Hát annak,hogy már nem vagy annyira beteg.-ölelt szorosan.
-Ja, annak én is.-öleltem vissza.
-Végre jobban vagy.-mosolygott Nialler és zabálta a fánkot.
-Hát rólad ezt nem lehet elmondani,hogy végre nem eszel egész nap.-nevettem.
-Ezt tényleg nem lehet róla elmondani.-válaszolta Liam.
-Valahogy éreztem.-mondtam.
-De rég találkoztunk bro'-mondta Lou Zaynnek.
-Hát elég régen.Kb 2 napja.-válaszolt Zayn nevetve.
-Jó, nekem az 2hónap.-válaszolt Louis.
-Tudom haver,tudom.-fogta meg a vállát Zayn.
-Harry hol van?-kérdeztem.
-A szobájában.-válaszolt Liam.
-Mit csinál?-kérdeztem.
-Hát vagy alszik,vagy fekszik,vagy netezik,vagy zenét hallgat vagy énekel vagy ő tudja..-mondta Niall.
-Wow.Ebből aztán sok minden kiderült.-válaszoltam.
-Jól van na.Menj és nézd meg.
-Jó te zabagép.-nevettem.
-HaHa..
Indultam Harry szobája felé,elég lassúra vettem a tempót. Féltem,hogy hogyan fog reagálni.Igazából csak 3 lehetőség volt.Az első hogy kizavar,a második hogy beenged de nem szól hozzám a harmadik hogy örülni fog és beszélgetünk.Vagy egyik sem. Bekopogtam hozzá.
-Ki az?-hallottam a hangját.
-Én.Barbi.-válaszoltam.
-Gyere be!-szólt vissza.
-*bementem*Szia.-mondtam.
-Szia.Gyere ülj le.-mondta.
Feküdt az ágyon.Kivette a fülhallgatót a füléből és intett,hogy menjek oda.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Igen.És te?-kérdeztem.
-Én is.Már nem fáj annyira az orrom.-mondta.
-Sajnálom.-mondtam.
-Mit?-kérdezte.
-Hát,hogy miattam eltört az orrod.-feleltem.
-Nem neked kéne bocsánatot kérned..-mondta.
-De!
-Bocsánat.Bocsánat,hogy miattam kerültél kómába,bocsánat,hogy hülye voltam és nem hallgattam rád.Bocsánat,hogy elmentem. Bocsánat,hogy tönkre tettem mindent.És bocsánat,hogy szeretlek.-mondta könnyes szemmel.
-Szeretlek.-odahajoltam hozzá és megöleltem.
-Én is.
-Tudom.De ezt egyszer már megbeszéltük.
-Meg..
-Kérlek ígérd meg,hogy nem fogsz többé ilyet csinálni.-mondtam.
-Megpróbálom.-válaszolta.
-Legalább,csak legalább a rajongókért.Nem akarják ők sem,hogy bajod essen.-mondtam.
-Oké..-mondta halkan és a kezét bámulta.
-Én nem akarom,hogy valakinek baja essen miattam.Nem szeretném.
-Jó ember vagy.-válaszolt.
-Te is Harry.-mondtam.
-Én jó ember?Tönkre tettem te és Zayn életét is.-válaszolta.
-De nem szándékosan.
-Nem, de akkor is..
-Ne.Nem a te hibád.Nem tudunk mit kezdeni az érzéseinkkel.Tudom,hogy milyen érzés olyat szeretni aki nem lehet a tiéd.-mondtam és már a sírás határán voltam.
-Honnan tudod?-kérdezte.
-5éven keresztül vágytam olyanra aki nem lehetett az enyém.-mondtam.
-Úristen..-mondta és megölelt.
-Tudod hányszor akartam öngyilkos lenni?-kérdeztem már sírva.
-Ne sírj.-simogatta a hátam.
-Ne legyél olyan,mint én.Találj magadnak mást és ne vágyj rám.-mondtam.
-Nekem ez nem fog menni.-válaszolt.
-Próbáld meg.Koncerteken,dedikáláson.Sokkal szebb lányok vannak nálam.
-Ne...-be sem fejezte a mondatot de közbe vágtam.
-Nincs lehetetlen.Ne kövesd el azt a hibát amit én.
-Megpróbálom a te kedvedért.-mondta.
-Köszönöm Hazza!-mondtam.
-Mindent érted teszek.-válaszolt.
-Na jó.Fel a fejjel és gyere le.Ne legyél itt egyedül a szobádban.-mondtam neki.
Megfogtam a kezét,felhúztam az ágyból és elindultunk kifelé a szobából. Láttam,hogy a fiúk valamin sunyiskodnak.
-Van egy meglepetésünk.-mondta Niall.
-Igen?És mi az?-kérdeztem.
-1vip jegy a jövőhét keddi fellépésünkre.-húzta elő a háta mögül a kezét Zayn.
-Oh,milyen aranyosak vagytok.-nevettem.
-Örülsz neki?-kérdezte Louis.
-Hát persze.-mondtam.
-Látod.Mondtam,hogy örülni fog.-mondta Louis Liamnak és kinyújtotta a nyelvét.
-Aranyosak vagytok srácok.-mosolyogtam és mindegyiknek adtam egy puszit.
-Tudjuk.-mondták egyszerre.
-Kis egoisták.-válaszoltam.
Igazából nem is voltam annyira képben,hogy milyen nap van.Mikor ránéztem a telefonomra csak akkor döbbentem rá,hogy szombat. Úristen.Jövőhét szerdán suli.Biztos csak az első pár nap lesz rossz.Remélem nem lesz sok órám.Magyarországon is azzal nyugtattam magam,hogy hamar eltelik és ha haza megyek akkor pihenhetek meg minden. Most azzal fogom,hogy végre haza mehetek és a srácokkal lehetek. Persze mindet imádom.Ők a legjobbak.Már el se tudnám képzelni az életemet nélkülük valószínűleg.
-Srácok ti nem jártok suliba?-kérdeztem.
-Magán tanulók vagyunk.-mondták.
-De kár.-mondtam.
-Valószínű minden szünetben megtámadnának a rajongók ezért nem járunk suliba.-mondta Harry.
-Ja tényleg.Ti sztárok vagytok.-hangsúlyoztam a "sztár"szót.
-Hát igen.-mondta büszkén Zayn.
-Te ego bajnok ha nem hagyod abba..-mondtam.
-Akkor mi lesz?-húzott magához és megcsókolt.
-Majd megtudod.-csókoltam vissza.
-Bleee. Menjetek szobára.-mondta Niall.
-Jó, te csak egyél.-válaszolt Zayn.
-Pff.-duzzogott és tovább ment.
Egy ideig ismét csak csókolóztunk a nappaliban.A srácok csak lestek.
-Muszáj nézni?-kérdezte Zayn.
-Olyan izgi.-nevetett Louis.
-Menjetek már szobára emberek.-mondta Liam.
-Most nincs kedvünk.-válaszoltam.
-Itt kényelmesebb?-kérdezte Harry.-láttam a fején,hogy elég féltékeny.
-Sokkal.-mondta Zayn.
-Ja, az más.-mondta Harry.
-Herold!Ne féltékenykedj már.-mondta Louis.
-Én nem..
-Nézz rájuk.Olyan aranyosak együtt.-mondta Louis és megölelt minket.
-Köszi tesó.-mondta Zayn.
-Örülök,hogy egymásra találtatok.-mondta.
-Mi is.-mondtam.
-Mindenki örül.-mondta Liam.
-Ja..-mondta Harry.
-Kész a kaja.-ordította Niall.
-Most komolyan ő főzött?-kérdezte Zayn.
-Segítettem neki én is.-mondta Louis.
-Ja akkor jó.-könnyebbült meg Zayn.
-Mit főztél?-mentem oda Niallhez.
-Spagettit.-nyögte ki.
-Nyamm.-mondtam.
Meg kajáltunk meg minden.Elég jól sikerült a kaja.Nem is tudom miért aggódott annyira Zayn,hogy Niall főzte a kaját.Elég jó szakács.Vagy csak azért lett ilyen finom mert segített neki Louis?Kitudja bármi lehet..Kajáltunk,elmosogattam a fiúknak. Ők elmentek tvzni.Amikor végeztem a mosogatással Zaynnel elmentem a szobájába.Felültünk az ágyra és néztük a falat.
-Unatkozom.-mondtam.
-Ülj már az ölembe.-válaszolt.
-Oké.-beleültem az ölébe és szembe fordultam vele.
Közeledett az arcunk, pár milliméter választott el minket egymástól.Majd megcsókoltam.Egyre hevesebben csókolóztunk.Amikor vele vagyok minden gondomat elfeledem.
"Akarlak"-súgta a fülembe.
"Én is, de még nem lehet"-válaszoltam.
Csókolóztunk tovább.Csak csókolóztunk.Éreztem,hogy gyorsabban veszem a levegőt a kelleténél.Csókolta a nyakam, a szám,a vállamat,az arcomat.Lehúzta a nadrágomat majd elkezdett simogatni.
"Nee"-mondtam halkan.
Elkezdte simogatni a combomat, majd csókolt és csókolt.Nem akartuk abba hagyni.Felhúzta a pólómat. Majd simogatta a hasamat és a hátamat is. Egyre jobban élveztük a dolgot.
"Nyugi,mondtam már,hogy nem fogom meg tenni."-mondta.
És csinálta tovább a dolgot."Tudom."-válaszoltam.Megszűnt körülöttünk minden.Ültem az ölében és ő csak csókolgatott, simogatott.
-Z...-nyitott be Louis.
-Rohadj innen Louis.-dobtam felé egy párnát.
-Nem nézhetem végig?-kérdezte.
-Mindig ilyenkor nyitsz be?!-kérdezte Zayn.
-Nem tehetek róla,hogy ti mindig ezt csináljátok.-mondta.
-Menj már ki.-mondtam.
-De nemáár.-válaszolt.
-Menj már.-dobott hozzá Zayn is egy párnát.
-Jó megyek már.-mondta.
Kiment Louis és folytattuk azt amit elkezdtünk.Éreztem a nyakamon a leheletét, a csókját, minden részét imádom.
-Ki megyek inni.-mondta Zayn.
Kiment inni majd lassan utána lopakodtam és kihallgattam,hogy mit beszél Louissal.
-Mit csináltatok?-kérdezte tőle Louis.
-Semmi rosszat.-mondta Zayn.
-Nem volt még..?-kérdezte.
-Nem.Nem akarja elsietni, de bevallom én sem.-mondta.
-Már több mint 2 hete együtt vagytok.-válaszolt Lou.
-Annyira kívánom meg nem bírok neki ellenállni de ő még nem akarja.
-Ti tudjátok haver.-mondta.
-Majd eljön az a pillanat is, tisztelem a döntéseit.-mondta Zayn.
Kicsit hallgatóztam még de eléggé fáztam mivel egy bugyiba és egy pólóba mentem ki.
-De jó segged van.-markolt bele valaki.
-Harry.-fordultam meg.
-Mivan?-kérdezte.
-Ki engedte meg,hogy megfogd?-kérdeztem.
-Senki,csak nem bírtam ellenállni.-mondta.
-Hülye.-mondtam.
-Most megbántottál.-nevetett.
Kinyújtottam a nyelvem és vissza mentem a szobámba. Örülök neki,hogy tiszteletben tarja Zayn a döntésemet és nem kamuzza másoknak sem azt,hogy már lefeküdtünk meg ilyenek. Más fiú már biztos ezt tette volna. És annyira örülök annak is,hogy nem erőszakoskodik.De úgy érzem,hogy ez a csókolózás meg ilyesmi még belefér.
-Itt vagyok.-jöttbe Zayn.
-Elég sokáig ittál.-mondtam.
-Ja, csak beszélgettem közbe Louissal.-válaszolt.
-Hm, nem baj.-válaszoltam.
-Szeretlek.-fogta meg a combom és a falhoz döntött.
-Én is.-haraptam meg a száját.
-Mikor?-kérdezte.
Tudtam,hogy mire gondol ezért csak annyit válaszoltam,hogy:
-Ki kell érdemelned édes.-kacsintottam rá.
-Mivel érdemeljem ki?-kérdezte.
-Nem tudom, de nyugi majd eljön az ideje.
-Már nem bírom sokáig.-mondta.
-Zayn kanos vagy?-kérdeztem nevetve.
-El sem tudod képzelni mennyire.-mondta.
-Valahogy bírd ki.-mondtam.
-Ahhh.-ennyit nyögött ki és a falhoz nyomva csókolt..

17.rész-Mivan ha..?

-*kop kop* Bejöhetek?-kérdezte apa.
-Gyere.-köhögtem.
-Jobban vagy már?-kérdezte.
-Igen, valamennyivel.Már legalább 3 napja nem láttalak.-öleltem meg.
-Nagyon sok dolgom van sajnos.-mondta.
-Sajnos..
-Ez az élet kislányom.
-Igen, túl nehéz.-mondtam.
-Nem is mondtad,hogy van barátod.-mosolygott.
-Hiszen nem is volt rá alkalom.
-Igaz.-mondta.
-És jól elvagytok?-kérdezte.
-Igen, nagyon szeretem.
-És ő is szeret?
-Úgy érzem igen.-mondtam.
-Akkor legyetek boldogok.-mondta.
-Azt hittem rosszabbul fogsz reagálni.
-Helyes fiú, aranyos.-mondta.
-Igen az.-mosolyogtam.
-Mennem kell kicsim.
-1óra van és dolgozol?-kérdeztem.
-Igen, muszáj.-mondta.
-Oké szia.Szeretlek!-mondtam.
-Én is.-mondta és kiment.
Egyedül voltam. Mindenki kinn volt. A srácok már otthon anyu kinn és Zayn is kinn. Gondolkodtam.Amióta itt van nekem Zayn kevesebbet rágódom a múlton és a jelenen. Tényleg jót tesz velem. Imádom minden tökéletes lenne, ha Harry nem tenné ezt. Miért csinálja ezt velem? Annyira szeretem őt is barátként,erre meg akarta öletni magát. Mindent elrontok. Csak sírok és nem teszek semmit. Hiába mondják a fiúk,hogy nem vagyok hibás pedig de. Hülyeség az egész. Csak azért mondják,mert nem akarják,hogy megharagudjak.Senki sem mondd igazat. És ez az Ádám ügy is. Nem tudom elfelejteni. Pedig el kell. Ő is már elfelejtett engem. Ennyi voltam a számára.Csak tetette,hogy szeret de nem..Egyszer csak gondolkodásomban elaludtam..

-Jó reggelt.-hallottam Zayn hangját.
-Neked is.-csókoltam meg.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Nem.Fáj a hátam,a kezem, a fejem, mindenem.Sokkal rosszabb.-mondtam.
-Oooh.-fogta meg a kezem.
-Hány óra?-kérdeztem.
-9.
-Indulj innen kifelé.-mondtam.
-Itt maradok veled.-mondta.
-Nem kell. Tudok magamra vigyázni.Amúgy is itt vannak a nővérek meg az orvosok.
-Biztos?
-Igen.Menj!-válaszoltam.
-Oké.Hívj ha valami van. 4kor tudok jönni. Nem hiszem,hogy ma kiengednek.
-Jól van. Szia.
-Szia.-küldött egy puszit és kiment.
Mit csinálhat Harry? Biztosan pihen. Nekem is azt kéne és nem idegeskednem. De nem bírom.Muszáj látnom.De nem bírok felállni. Megpróbálok.
Fel álltam az ágyból,leszedtem azokat a tapaszokat,kiszedtem a tűket,ráírtam Zaynnek egy lapra,ha mégis valami bajom esne,hogy "Im sorry"..De a pulzusom egyre jobban emelkedett is az a kütyü egyre jobban sípolt.. Beszaladtak az orvosok, a nővérek. Egyszer csak sötétséget láttam magam előtt. Azt hiszem elájultam.Tulajdonképpen nem érdekelt semmi. Nem is akartam már életben maradni. Úgy is elcseszek mindent.Akkor meg? Kinek hiányoznék?
-Barbi,kérlek ébredj fel. Nem akarom,hogy meghalj.-hallottam Zayn hangját.
-Kómában van.Ezt nem hiszem el. Mi történhet még?-mondta Liam.
-Tök szarul van most Harry is.-mondta Louis.
-Elmondtátok neki,hogy mi van Barbival?-kérdezte Zayn.
-Nem. Még nem.-mondta Liam.
-Megyek elmondom neki.-mondta Zayn.
-Itt maradunk vele.-mondták a fiúk.

*Harry szemszöge*
Fú de sz*rul vagyok. Milyen kaját adnak itt? Nem érzem az orrom erre nem képesek valami ehető kaját adni? Milyen kórház ez? Undorítóak. Nem képesek normálisan ellátni az embert.
-Szia.-jött be Zayn az ajtón.
-Hello.Mi járatban?-kérdeztem.
-Be néztem hozzád. Meg..
-Meg? Mi van?Mi történt? Miért vágsz ilyen fejet?-ijedtem meg.
-Hát.. Ne viseld rosszul jó?
-De mit?Mondd már.-siettettem.
-Barbii...-nem fejezte be a mondatot ismét.
-Mi van vele?-kérdeztem.
-Kómában van.-mondta már szinte sírva.
-Mi? Neee. Most csak viccelsz?-kérdeztem.
-Ilyennel sosem viccelnék.-mondta.
-De hát hogyan történt?
-Jönni akart hozzád és elájult.
-Ennyire rosszul van?-kérdeztem.
-Nagyon. Még mindig nem tudják,hogy mi lehet a baja..-felelt.
-Minden miattam van. Hogy lehetek ilyen?
-Sajnos ez van.-mondta.
-És nem tudják,hogy meddig lesz kómában?
-Nem. De nem sokáig azt mondták.-válaszolt.
-Remélem ma már felkel.-mondtam.
-Én is.
-Mennem kell.-mondta.
-Hova mész?-kérdeztem.
-Barbihoz.
-Ha fel kel mondd meg neki,hogy szeretem és bocsánat.
-Jó, majd megmondom.
Minden miattam van. Hogy lehetek ilyen?Miért tettem?Agyalágyult kretén vagyok. Ha nem csinálom ezt akkor most nem itt vagyunk én sem meg ő sem és boldogan otthon lehet Zaynnel. De nekem muszáj mindent tönkre tennem ezért mindenkinek tönkre megy az élete miattam.Ha akkor hallgatok rá és haza megyek vagy elmondom neki,hogy hol vagyok és megkeresnek a fiúkkal akkor most minden rendben lenne de én..Á nem bírom tovább. Nem fogom kibírni ha meg hal. Megölöm magam.Zayn úgy is utálna, Barbi szülei is.Így hát szenvedni sem akarok. Megfogom ölni magam. De most még nem gondolok ilyen hülyeségekre. Felkell ébrednie és egészségesnek lennie! Küldenem kell neki a pozitív energiát.Nem halhat meg. Egy ilyen jó szívű,kedves,aranyos embernek élnie kell.Nekem kéne kómában lennem nem neki.

*Zayn szemszöge*
-Itt vagyok veled szerelmem. Sosem hagylak el. Veled akarom leélni az életem. Imádlak.Remélem hallasz és felfogsz épülni. Ha nem akkor én meghalok. Az lesz az első,hogy megölöm magam. Ha te nem élhetsz akkor én sem. Miért kellett neked Harry után menned?Nem volt rá semmi szükség.Úgy is hazajött volna. De te. Neked hiába beszéltem,nem hallgatsz rám.De miért?Ha hallgattál volna akkor most nem itt lennél és otthon lehetnénk boldogan. Annyira szeretlek.Én nem bírom nélküled.Esküszöm,hogy amíg fel nem kelsz itt leszek veled.Ha 1 hét,1hétig ha 1év,1 évig. Imádlak szerelmem.
-Zayn.-jött be Niall.
-Tessék?-kérdeztem.
-Írtak rólatok egy cikket.
-Olvasd föl.-mondtam.
-"Zayn barátnője kórházban van. Terhes? Még csak pár napja vannak együtt de már jön a kis baba a 19 éves sztárnak?Mi történhetett?"-olvasta fel Niall.
-Mi a franc?Ezt komolyan gondolták?-ideges lettem.
-Úgy látszik.-válaszolt.
-Kicsim, egy picit elkell mennem. Letisztázom az ügyet.Addig itt maradnak a srácok.-mondtam.
Elmentem, rendeztettem gyorsan a managgerrel egy 5perces interjút.
"Miért van a barátnőd kórházban?Terhes?"-kérdezte a hölgy.
"Nem tudom miért kell minden ügyet ennyire felfújni, nem lehet magán ügyem? Miért csinálják ezt?"-mondtam könnyes szemmel.
"Szóval terhes a barátnője?"-kérdezte továbbra is.
"Nem.Képzelje el kómában van."-gördült le egy könnycsepp az arcomon és ott hagytam.

-Itt vagyok már veled szerelmem.Mindent letisztáztam.
-Haver!-jött be Louis.
-Még egy cikk.
-Olvasod lécci.-kértem meg.
-"Zayn Malik nyilatkozott. A barátnője kómában fekszik. Interjú közben a fiatalember elsírta magát.Vajon nagyon komoly lehet a dolog?"-olvasta Louis.
-Azt hittem már ezt is átalakítják.-mondtam.
-Tuti lesz még egy pár cikk.-mondta Lou.
-Biztos.-mondtam.
-Meddig akarsz itt maradni?-kérdezte.
-Ameddig fel nem ébred.-mondtam.
-Holnap lesz egy fellépésünk haver.-mondta.
-Nem érdekel.Mondjátok le vagy menjetek el nélkülem. Én el nem mozdulok innen.-válaszoltam.
-Majd kitaláljuk mi lesz.-mondta.
-Köszi,hogy itt vagytok.És támogatjátok Barbit is.-mondtam.
-Alap dolog,szeretjük Barbit ő a barátunk mint ahogy te is meg Harry is.
-Köszi haver.-öleltem meg. Barbi is ezt tenné.
-Itt leszünk mi is amíg fel nem ébred.
-Imádlak titeket.-mondtam.
-Mi is téged.De pihenned kéne kicsit.-válaszolt.
-Nem fog menni.
-Próbáld meg.-mondta.
-Nem,Louis ez nekem nem megy annyira imádom,kómában van, azt sem tudjuk,hogy felébred-e. Mi van ha nem?Mi van ha nem ébred fel? Én meg fogok halni. Nekem ő a mindenem.-sírtam el magam.
-Ne csinált ezt haver. Állj hozzá pozitívan.
-De ehhez már nem tudok. Annyira szeretem,hogy ha elvesztem akkor én nem tudom,hogy mit csinálok esküszöm.
-Ne Zayn.Mindjárt én is elbőgöm magam.-mondta.
-Sajnálom. De nem bírom tovább.
-Itt leszünk mindannyian segítünk neked is és Barbinak is. Mi mindig itt leszünk.-nyugtatott.
-Szeretlek haver.-mondtam
-Tudom..

16.rész-Hol vagy? 2.

..Hirtelen minden olyan homályos lett. Mi történt? Hol vagyok?
-Hallasz?-hallottam egy női hangot.
-Igen,hol vagyok?-csak annyit éreztem,hogy nagyon fáj a fejem.
-Összeestél kinn az esőben és behoztalak.
-Ki maga?-kérdeztem bár alig bírtam megszólalni.
-Nem ismersz,de nem hagyhattalak kinn az esőben.-felelt.
Egy szőke kb 30év körüli nőt láttam homályosan magam előtt.Szétrobbant a fejem. Nagyon rosszul voltam.
-Meg kell találnom Harry-t.
-Ki az a Harry?-kérdezte.
-A barátom. Nem találjuk sehol. Maga nem látott egy zöld szemű barna,göndör hajú fiatal embert?-kérdeztem.
-De.Vérzett az orra.
-Úristen. Mennem kell!-mondtam.
-Nem! Nem mehetsz, még a végén megint összeesel.
-Nem érdekel. Meg kell találnom.-feleltem.
-Legalább egy kabátot hagy adjak, nagyon hideg van kinn és még a végén megfázik meg az eső is esik.
-Azt elfogadom.
-Tessék*adta ide a kabátot*
-Nagyon köszönöm, rendes magától. Nem sok ilyen kedves ember van.-mosolyt erőltettem az arcomra.
Elindultam, de továbbra is esett az eső. Én hülye meg sem kérdeztem,hogy milyen utcában vagyok. Még mindig homályosan láttam. A fejem továbbra is nagyon fájt. Mitől eshettem össze?..Már megint csörög a telefonom. Miért nem hagynak békén? Ezúttal most nem a fiúk voltak hanem anya. Neki sem vettem föl. Most nem akarok senkivel beszélni csak Harry-vel. De sajnos ő nem hívott és SMSt sem küldött.Muszáj megtalálnom. Azt mondta ez a kedves hölgy,hogy véres volt az orra. Vajon mitől? Verekedett vagy mi történhetett? Írta,hogy már késő. Valami történt vele biztosan. Nem akarom!Szeretem őt. De miért ilyen? Annyira magára vesz mindent. Nem is velem kéne foglalkoznia hanem találnia kéne egy barátnőt magának,hogy elfelejtsen engem. De nem teszi..
Megint éreztem,hogy egyre gyengébb vagyok. Túl sok nekem ez az egész dolog. Ismét nem tudok boldog lenni.Választani nem akarok,mert Zaynt is másképp szeretem meg Harry-t is. Miért nem tudja megérteni?Próbáltam erős maradni de nem sikerült. Megint elkezdtem sírni. Ez a fránya eső is miért esik? Miért nem talállak sehol Harry? Meg akarom találni és beszélni vele mielőtt még nagyobb kárt csinál magában. Nem érzem a lábam, gyenge vagyok. Szédülök, össze fogok ismét esni. Nem megy. Nem bírom tovább, valahova le kell ülnöm. De sehol egy pad, egy szék, sehol semmit nem találok. Minden olyan üres. Homályos. Hányinger kerülget. Valaki találjon rám. Az arcom tiszta víz és könny.Valakire találjak rá, vagy valaki rám. Lécci. Úgy éreztem,hogy vége az életemnek. Csak mentem előre és sehol senki. Nem kellett volna eljönnöm attól a nőtől. De nem ismerem. Ő is csak egy idegen.
Megint láttam kb 10méterre valakit előttem. Csak képzelem? Az Harry? Futnom kell. De nem bírok. Kiabálnék de azt sem tudok. Megpróbáltam gyorsabb tempóba menni alig sikerült. 2méterre voltam.
-Harry.-próbáltam meg kiabálni.*Hátra fordult, igen ő volt az az egész arca tiszta vér volt.*
-Barbii.Mi történt veled?
Ekkor már megszólalni nem tudtam újra összeestem de már csak Harry hangját hallottam.
-Barbi, kelj föl. Még lélegzik, nem halt meg. Bekell vinnem a kórházba. Hívnom kell a mentőket.

*Zayn szemszöge*
-Ébren van?-kérdezte Liam.
-Szerelmem,nyugodj meg. Minden rendben lesz, tudom,hogy nem hallasz.-mondtam.
-Mindenhol tűk,infúzió.Én ezt nem bírom tovább nézni ki kell mennem.-mondta Niall.
-Jobb lenne ha csak 1 ember lenne benn.-mondta a nővér.
-Megyek felhívom az anyukáját.-mondta Louis.
-Hol vagyok?-nyitotta ki félig a szemét Barbii.
-Kórházban szerelmem.-szorítottam a kezét.
-Miért?-kérdezte.
-Összeestél.
-Már megint?-alig bírt beszélni.
-Igen,miért mikor estél össze még?-kérdeztem.
-Kerestem Harry-t és összeestem az úton, egy nő vitt be magához.
-Istenem.Miért nem vetted fel a telefont?
-Nem érdekelt senki. Meg akartam találni Harry-t.
-Meg is találtad.-feleltem.
-Most hol van?-kérdezte.
-Eltört az orra.Meg verettette magát. Vagy is meg akarta öletni magát.Nagyon rossz állapotban van ő is.
-Miért ilyen?-kezdett el sírni.
-Tudod,hogy szeret téged.-töröltem le a könnyet az arcáról.
-Tudom,de akkor se kéne ilyennek lennie.
-Most miatta vagytok mind2en kórházban.-mondtam.
Ekkor megérkezett Barbi anyukája.
-Kislányom. Mi történt?-sírt az anyukája.
-Semmi anya.Csak összeestem.
-Jaj kicsim.-ölelte meg.
-Magukra hagyjam?-kérdeztem.
-Nem muszáj.-felet az anyukája.
-Te vagy a Zayn?-kérdezte.
-Igen én. Még nem találkoztunk.-fogtunk kezet.
-Nagyon rendes vagy,hogy itt vagy vele.-mosolygott.
-Ez csak természetes. Nagyon szeretem a lányát.
-Remélem is.-mondta.
-Most megyek egy kicsit. Megnézem Harry-t.-mondtam.
Szegény Barbii. Mennyi mindenen kell keresztül mennie.Úgy sajnálom. Mellette leszek. Harryt sem tartom hibásnak, tudom,hogy szereti. De,ha nem megy el akkor ő sem meg Barbi sem lenne itt.

-Hogy van?-kérdeztem az orvostól.
-Nagyon rosszul.-felelt az orvos.
-Rendbe jönnek?Barbi és Harry.-kérdeztem.
-Igen,Barbi rosszabb állapotban van.
-Nem tudja még,hogy mi a baja?-kérdeztem félve.
-Nem.Sajnos.-mondta.
-Beszélhetek Harry-vel?-kérdeztem.
-Persze.
-Oké.-bementem hozzá.
-Szia tesó. Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen. Ahhoz képest,hogy el van törve az orrom.-mondta.
-Holnap,hogy lesz akkor fellépés és interjú?-kérdeztem.
-Elintézitek nélkülem. Az én részemet majd énekli Liam a többihez meg nem igazán kellek.
-Mindenhez kellesz. Veled együtt teljes a csapat.-mondtam.
-Ja..
-Mire volt ez jó?-kérdeztem.
-Nem bírom Zayn.Meg halok ha nem lehet az enyém de nem akarom elvenni tőled.-mondta.
-Próbáld meg túltenni rajta magad.Különben nem fogod tényleg túl élni, ha így folytatod.
-Nem megy.
-Keress barátnőt.-mondtam.
-Nekem ő kell.
-Sajnálom..-sétáltam ki.
*Barbii szemszöge*-Itt vagyok.-jött be Zayn.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Rossz állapotban.-mondta.
-Beszéltél vele?-Igen.El van törve az orra.
-Úristen.-mondtam.
-Azt mondta az orvos,hogy te rosszabb állapotban vagy.
-Nem tudja még,hogy mi a bajom?
-Nem.-mondta.
-Hány óra?-kérdeztem.
-Éjfél.-válaszolta.
-Menj haza!Holnap fellépésetek lesz.
-Nem érdekel!Itt maradok veled ameddig csak kell.-mondta.
-Nem kell szerelmem.-válaszoltam.
-Ne hidd,hogy itt hagylak!-válaszolt.
-Anya itt lesz velem.-mondtam.
-Meg én is.
*bejött anya.*
-Kicsim apa nemsoká jön de csak 15perce tud maradni.
-Nem baj.-mondtam.
-Zayn menj haza!Lécci.-könyörögtem.
-Nem kicsim. Itt maradok.És ne könyörögj.-mondta határozottan.
-Akkor menj anya te.-mondtam.
-Nem.Én is itt maradok.
-Jó oké,akkor kicsit magamra hagynátok?-kérdeztem.
-Igen. Gyere Zayn.-mondta anya.
-Köszönöm.-mondtam *sétáltak ki*
Sírni akartam. Nem bírtam tovább magamba fojtani.Egyedül szerettem volna maradni. Borzalmasan éreztem magam. Ismét azt mondogattam magamban,hogy hinni kell és minden rendeződik. De most valahogy elérhetetlennek láttam az egészet. Nem fog rendeződni. Harry nem fogja bírni. De akkor mit tegyek? Nagyon helyes meg minden de én Zayn-t szeretem. Meg kell értenie. Nem dedós már. Beraktam a fülhallgatómat és sírtam. Nem volt erőm semmihez. Nekem ez nem megy..

15.rész-Hol vagy?

-Most már mennem kell, anyu biztos otthon van már.-mondtam.
-Ne menj!
-Muszáj édes.
-Ma még találkozunk?-kérdezte.
-Hát nem hiszem.
-Oooh.Hiányozni fogsz.
-Holnap úgy is találkozunk.-mosolyogtam.
-Csak holnap sok lesz a dolgunk.-mondta szomorúan.
-Mettől-meddig?-kérdeztem.
-Hát..Az hiszem 9kor próba, 11kor fellépés délig,utána interjú 1től 2-ig. És utána meg egy megbeszélés 4ig.-mondta.
-O, de akkor 4től szabad vagy nem?-kacsintottam.
-Igen.
-Akkor majd átjössz vagy átjövök én oksi?-kérdeztem.
-Jó drágám.Haza kísérjelek?
-Ha gondolod.
-Akkor megyek.-ugrott föl az ágyból.
-Hova mentek?-kérdezte Liam.
-Haza kísérem Barbit.
-Már megy is?Még csak 5órahosszája van itt.-nevetett.
-Haha de vicces valaki.-mondtam.
Útközben beszélgettünk,fogtuk egymás kezét. Mindig is ilyen párkapcsolatot szerettem volna.Most vagyok igazán boldog,de egyben szomorú is legbelül mert fáj,hogy Harry-nek rosszul esik,hogy én meg Zayn járunk és,hogy 'szerelmes' belém de én másé vagyok. Sajnos ismerem az érzést. Ugyan ez volt Ádámmal is. Sajnos.
Útközben észre vett minket egy rajongó.
-Szia Zayn kaphatok egy aláírást és egy fényképet?-kérdezte.
-Igen.-mosolygott Zayn. *lefotóztam őket,kapott a kis csaj autogramot*
-Ti jártok?-kérdezte.
-Igen.-ölelt meg Zayn.
-Akkor sok boldogságot nektek.-mondta és ment tovább.
-Miért nem ilyen aranyos minden rajongótok?-kérdeztem.
-Nem tudom.De jó lenne.-mosolygott.
-Sokkal könnyebb lenne az élet ha kevesebb gonosz ember lenne.-mondtam.
-Igen,de sajnos ez van.
-Ja.
*Megérkeztünk a házunkhoz*
-Nem mehetek be?-kérdezte Zayn.
-Hááát..
-Na lécci.-könyörgött.
-Jó,gyere.-mondtam.*bementünk a házba*
-Hmm.Nincs még itthon anya.
-Akkor még jó,hogy bejöttem.-kacsintott.
-Na ja.-nevettem.
-Legalább nem kell egyedül lenned.-nevetett.
-Kérsz valamit enni inni?-kérdeztem.
-Nem. Inkább téged kérlek.-mondta.
-HaHaHa.-nevettem.*bementünk a szobámba, lefeküdtünk az ágyra és néztük a plafont*
-Mikor fogod azt mondani,hogy Zayn légy az enyém?-kérdezte nevetve.
-Várod már mi?-kacsintottam.
-Már nagyon.-mondta izgatottan.
-Kanos vagy ZAYN MALIK?-nevettem.
-Kicsit..
-Akkor fogd vissza magad még egy ideig.-mondtam.
-Jó,jó.-nevetett.
-Addig ott van segítségül a 2 kezed.-nevettem.
-Te kis szemét.-mondta.
*megcsörrent a telefonja*
-Zayn azonnal gyere haza,baj van.-mondta idegesen Lou.
-Milyen baj?Ne szívass már.
-Nem szívatlak ez halál komoly tesó, nem találjuk sehol Harry-t.
-Basszus.Indulok.-mondta idegesen.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem találják sehol Harry-t haza kell mennem.
-Megyek veled.-mondtam.
Útközben egész végig azon járt az agyam,hogy nehogy valami rosszat tegyen magával.És,hogy ez megint az én hibám. Minden az én hibám.

-Na mi van haver meg találtátok már?-kérdezte Zayn idegesen.
-Nem, a telefonját sem veszi fel.-mondta Niall.
-Minden az én hibám.-mondtam.
-Nem, ez nem a te hibád.-mondta Liam megértően.
-Te sem tudsz semmi helyet vagy valamit ahova elmehetett volna?Te vagy a legjobb barátja..-kérdezte Zayn Louis-tól.
-Nem, nem tudok semmit.Azt mesélte,hogy mit érez Barbi iránt..-mondta.
-Felhívom,hátha felveszi nekem.
-Oké.-mondta Zayn.
*csörög,csörög,csörög*
-Nem veszi fel de kicsöng.-mondtam.
-Nem akarjuk,hogy valami bajt csináljon magában.-mondta Louis.
-Írok neki SMS-t hátha visszaír.
"Hol vagy?Miért nem veszed fel a telefont?"
-Hé srácok! Visszaírt.-mondtam.
-Mit írt?-kérdezték.
-Azt írta,hogy lényegtelen.
-Írj vissza neki,szerintem most csak te tudod vagy tudnád megnyugtatni.-mondta Zayn meg Lou.
-Oké.
Visszaírtam neki.:
"Nem lényegtelen. Hol vagy?"
"Nem mindegy az neked?"
"Nem mert a barátom vagy és ha valamit teszel magaddal én abba belehalok."
"Te csak foglalkozz Zaynnel"
"Azt hittem,hogy ezt a témát már megbeszéltük.Mi van veled?"
"Mi lenne? Semmi. Mondtam,hogy belehalok ha nem vagy az enyém."
"Kérlek ne tegyél semmi hülyeséget magaddal és mondd meg,hogy hol vagy."
"Már késő"
"Csináltál magaddal valamit Harry?"
"Ne érdekeljen az téged, minek? úgy sem szeretsz"
"De szeretlek!Csak nem úgy,mint Zayn-t hanem,mint egy barátot"
"Nekem az nem elég."
"Ne tedd ezt kérlek Harry. Kérlek.Ne tedd tönkre"
"Mit ne tegyek tönkre?"
"Az életed, az én életemet,Zayn életét"
"Én mindent tönkre teszek"
"Mondd el,hogy hol vagy."
"Nem mondom.Egyedül szeretnék maradni"
"Engem sem akarsz látni?"
"Nem,mert akkor még rosszabb lesz."
"Akkor legalább Louis hagy mennyen oda."
"NEM! Senki sem."
"Akkor mikor akarsz hazajönni"
"Majd egyszer."

Kimentem a fiúkhoz..:
-Harry nagyon rossz állapotban van.-mondtam sírva.
-Mi a baj?-kérdezte Zayn.
-Nem akar hazajönni és el sem akarja mondani,hogy hol van.Senkit sem akar látni.-mondtam.
-Még téged sem?-kérdezte Louis.
-Engem sem.Félek,hogy valami kárt csinál magában.
-Nem..Nem lehet igaz.Miért csinálja ezt?-fogta a fejét Louis.
-Miattam van.-mondtam még mindig sírva.
-Szeret téged.-mondta Zayn.
-Tudom, de nekem itt vagy te, én meg őt csak úgy szeretem,mint egy barátot.
-Mit tegyünk?-kérdezte Niall.
-Meg kell várnunk amíg lenyugszik.-mondtam.
-Holnap egész nap szükségünk lesz rá,fellépés,interjú,megbeszélés.-mondta Liam.
-Érzem,hogy nem fog hazajönni holnap sem.-mondta Zayn.
-Ha nem jön haza le kell mondanunk a fellépést és az interjút is.-mondta Louis.
-Muszáj megkeresnem.-mondtam.
-Zuhog az eső, itt maradsz.-mondta Zayn.
-Nem!Megyek!-ordítottam sírva.

Egész úton sírtam. Néztek az emberek.Nem érdekelt, lesz*rtam. Futottam,rohantam. Csak az járt a fejemben,hogy meg kell találnom.Az sem érdekelt,hogy mi van ha eltévedek,ki talál meg? Semmi nem érdekelt csak mentem előre a zuhogó esőben.Szeretem őt barátilag de ő ezt nem érti meg. Nem akar közénk állni, de szeret.Megértem.De ez így nem mehet.
Elérkeztem egy idegen utcába. "Hol vagyok?"-gondoltam magamban. 8óra volt.Nagyon sötét. Most mitcsináljak?Hova menjek?Megyek csak előre és kész. Úgy is volt.Rohantam előre mint a hülyék. Alig volt ember az úton. Nem volt,kitől megkérdezzem,hogy most hol vagyok.Istenem, eltévedtem. Legalább egy embert látnék,de senki. Mindenhol vér. Álmodok?Biztosan csak alszom. *Megcsíptem magam* Nem, nem alszom.Olyan érzésem volt,hogy sosem lesz vége.*Csörgött a telefonom* Nem érdekelt. Nem vettem fel. Ugyanúgy csak mentem előre. Továbbra is csak sírtam.Miért teszed ezt velem Harry?Miért?Miért kell mindent megnehezítened?Az egyik pillanatban boldog vagyok a másikban már nem. Nem akarom,hogy baja essen.Mi van ha valaki leütötte?Hol lehet? Meg kell őt találnom..Ránéztem a telefonomra. 40nem fogadott hívás. Mind a srácoktól jött. 20SMS. Nem érdekelt.Engem most csak Harry érdekel.
A messziből láttam egy alakot.Vajon ő az? Nem nem lehet ő.Vérzik az orra. Nem ez nem Harry.De mi van ha még is? Oda kell mennem. Minden olyan homályos volt,mi történt?..