4.rész-A vacsora

Eljött a vacsi ideje. Felvettem egy falmer gatyát egy pulcsit mivel nem volt meleg meg egy Converse tornacipőt. A hajamat felkötöttem,raktam fel egy kis szemhéj tust és egy kis szájfényt.
-Barbii. Itt van Ádám.-szólt anya.
-Megyek már!-ordítottam.

-Szia!Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-közben éreztem,hogy bepirultam.
-Na menjünk.
-Oké. ANYA megyünk! majd jövök Sziiaa!
Elindultunk..Fél órás volt az út közben alig beszéltünk pár szót.
-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Meglepetés.
-Hát jó, de mikor érünk oda?
-Most.
-Ez gyönyörű hely!
-Igen ezért hoztalak ide.
-Hát nem csodálom,hogy félórás az út.
-Gyere!Foglaltam bent egy asztalt!
-Hát gondoltam,hogy nem földön fogunk ülni.-nevettem.
-Milyen vicces vagy.-mosolygott.
-Tudom.Nem fognak hülyének nézni,hogy ilyen lazán jöttem vacsizni?
-Miért néznének?Szard le.
-Hát jó.
Oda vitt az asztalhoz.. Igen nagyon szép helyen, igaz,hogy nem nagyon sokan voltak arra felé de nem baj.
-Na, hogy tetszik?
-Szép.
-De direkt nincsenek erre sokan vagy véletlen?
-Direkt.-mosolygott.
-És miért?
-Mert itt nyugisabb és nem néznek 80an miközben eszel.
-Én sem szeretem ha néznek miközben eszek.
Eltelt 1óra, beszélgettünk ettünk, ittunk..
-Gyönyörű vagy!
-Köszönöm.
-Miért érzem úgy, hogy nem érdekellek?
-Figyelj! Most elmondok valamit.
-Figyelek.
-5 éven át voltam szerelmes beléd. Elmúlt a lángolás.Csak te kelettél nekem, csak te!
-5év?
-Igen! 5.
-De..Nem vettem észre.
-Figyelembe se vettél engem.
-Éjszakákat sírtam,mert tudtam,hogy nem lehetsz az enyém.
-De itt vagyok!
-Itt de már engem nem érdekelsz!
-Még 1 esély?
-Nem, légyszives vigyél haza!Most!
Felálltam az asztaltól és oda mentem a kocsihoz.Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Mikor hazamentem megköszöntem a vacsit kiszálltam a kocsiból és becsaptam az ajtót."Rohadj meg."-gondoltam magamban.
-Itthon vagyok anya, megyek lefekszem!
-Jól van kicsim, majd holnap beszélünk.
Bementem a szobámba,elővettem a laptopomat és felmentem twitterre.Elég sokan írtak. Válaszolgattam,körül néztem. Ki írtam,hogy "@imbaarbii_: érdekes este,soha többé ilyet!:(". Amire észre vettem elrepült az idő. már 10óra volt. Holnap pedig Péntek. Végre!Nem tudom,hogyan fogom túlélni a jelenlétét. Együtt járunk bioszra,fizikára és még angolra is. Mondhatom Fantasztikus.Ahogy végig gondoltam éreztem,hogy jobb,sokkal jobb lesz nélküle az életem.. Miközben twittereztem megrezzent a telefonom. Jött egy üzenet.: "Szerelmes vagyok beléd. ui: Ádám voltam" Nem tudom hogy honnan tudta meg a telefon számom, de nem is érdekel.Talál nálam jobbat is, sőt sokkal jobbat. Megcsörrent a telefonom Vivi volt az.
-Szia.
-Na szia, mi van,mi volt?-kérdezte.
-Semmi! 1órát voltunk, hazahozattam vele magam. Felidegesített.
-De hát mivel?
-Hát,hogy nem vette észre,hogy én szerelmes vagyok belé meg minden és akkor még kért egy esélyt.
-Úristen! 5éven keresztül nem vette észre. Halandzsa az egész, ne is foglalkozz vele.
-Nem is.-ekkor elkezdtem sírni.
-Sírsz?
-Nem.
-Hallom,hogy sírsz.
-Jó,igen sírok. Már nem bírom, egyszerűen nem.
-Tudom,de majd holnap megbeszéljük, most leteszem. Ne sírj!
-Oké,szia.-köszöntem el.
Átgondoltam még a dolgokat telefonálás után és mindig ugyan arra jutottam. Már nem szeretem! Ami else kezdődött közöttünk vége is lett. Végig gondoltam,hogy tényleg mennyit sírtam miatta 5 év alatt,és ahogy szerelmes voltam belé,már annyira utálom!..