Közérdekű

Sziasztok! Szóval van egy új blogom :) Gondolom aki ezt olvasta az azt is ugyanúgy fogja. Ez egészen eltérő ettől nem lesz depis meg semmi ilyesmi hanem azért elég durva mármint perverz ha értitek mire gondolok, mindegy. Nézzetek be és meglátjátok  ;))

http://1dfriendswithbenefits.blogspot.hu/

2.évad 3. rész-Nothing like us

 Sziasztok! Hú nagyon rég írtam, de most összeszedtem magam és hoztam egy új részt ami már egy kicsit izgalmasabb!:) Remélem tetszeni fog és azért a kommenteket még mindig várom ha tetszik nektek, ha nem akkor is. Nem baj ha negatív vagy pozitív, én is ember vagyok én is hibázhatok ugyebár :) Na jó olvasást remélem tetszik! x

 

Nem, egyáltalán nem is tudom,hogy miért, amikor még alig ismerem ezt a srácot de valahogy annyira jószívűnek és másnak tűnt. Egyértelmű,hogy csak egy hirtelen fellángolás volt. Előbb Eleanor és most Ő is.
-Na milyen volt?-jött oda Eastwood.
-Nagyon ügyesek voltatok!-mosolyogtam.
-Chachi, Barbi. Barbi, Chachi. Ti még ne találkoztatok.. gondolom.-vigyorgott.
-Azt hiszem még nem.-mosolyogtam.
-Te is táncolsz?-kérdezte Chachi.
-Táncoltam.
-Akkor ideje újra elkezdeni.-kacsintott.
-Még gondolkodom rajta.
-Nincs kedved meginni egy kávét egy süti mellett?-kérdezte Ian.
-Hát most ittam pont, és sietnem kell haza úgyhogy most nem bocsi. Meddig maradtok?-kérdeztem mosolyogva.
-Még lesz egy workshopunk holnap és holnapután úgyhogy még 3 nap.
-Oké, értem akkor majd összefutunk még gondolom.-mosolyogtam és elköszöntem tőlük.
Elindultam haza és folyton csak azon járt az eszem hogy soha többé nem veszek fel magassarkút. Na jó igazából nem ezen járt de mindig megszakította a gondolataimat. Veszedelmes egy cipő az biztos. Én ehhez még nem vagyok hozzászokva.
Amikor hazaértem egyből levettem a cipőmet és megszabadulva a tehertől megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Ez egy csoda.
-Vivii! Itthon vagy?-kiáltottam.
-Igen.-válaszolt de hallottam a hangján hogy valami nem oké.
Felszaladtam a lépcsőn egyenesen a vendégszobába mert tudtam hogy ott lesz. Amikor beléptem teljesen meghökkentett hogy sírni látom.
-Mi a baj?-kérdeztem majd odamentem és megöleltem.
-Anyu meggondolta magát és azt mondta hogy ezen a héten még itt maradhatok de mennem kell haza.
-De de de miért?
-Nem tudom. Mindig ezt csinálják és teljesen elegem van már.
-Nyugodj meg kérlek!-mondtam.
-Hogyan nyugodhatnék meg?
Erre nem válaszoltam csak öleltem. Tudom hogy önző vagyok de csak Niallre tudtam gondolni és a többiekre. Tönkretettem az életüket és a sajátomét is. Ez az amiért legszívesebben eltűnnék innen és elmennék jó messzire, el innen. Valahova ahol senki sem ismer, bár az lehetetlen mivel én voltam a drágalátos Zayn Malik barátnője, akit megcsalt a szívtipró egy szőke kék szemű tökéletes babával. És amikor eszembe jut az a nap ami örökre megmarad a szívemben.. amikor Harry eljött a repülőtérre és bevallotta,hogy szeret és én is ugyanezt tettem.. amiben ez volt a legjobb és a legrosszabb,hogy Harry-t megtörve kellett látnom. Még mindig szégyenlem magam.
-Figyelj hozok neked egy teát. Takarózz be, letöltök gyorsan egy filmet és megnézzük együtt rendben?-mosolyogtam.
-Oké.
Elsőnek bekapcsoltam a laptopomat és kerestem gyorsan valami vidám filmet, de mivel láttam,hogy pont most adták ki a Spring Breakers-t Ashley Benson szereplésével muszáj volt azt letöltenem. Imádom azt a nőt főleg a Pretty Little Liars-ban.

(innentől zene)

Amikor kinéztem az ablakon azt láttam hogy zuhog az eső. Hát igen, ez London. Az egyik pillanatban még süt a nap a másikban pedig már zuhog az eső. Nem baj,én így szeretem. Amíg töltött a film addig gyorsan csináltam 2 pohár teát,majd eszembe jutott, hogy kéne valami nasi is.
-Vivi, itt van 10 percre egy édességbolt veszek gyorsan Oreo-t mindjárt jövök,sietek!-kiáltottam.
-Jó! Siess. -csak ennyit hallottam. Már sokkal jobban van úgy tűnik.
Eszembe jutott,hogy ilyen ruhában mégsem mehetek ki az utcára főleg hogy esik az eső ezért gyorsan felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Megláttam a fehér Conversemet és egyből elöntöttek az emlékek. De miért? Istenem.. annyira hiányoznak. Ez már lehetetlen. Felvettem és el is indultam.
Ez a rohadt eső. Megnehezítette a dolgomat. bementem a boltba gyorsan vettem 2 csomag oreot majd amikor kijöttem próbáltam kinyitni az esernyőmet de nem sikerült és még sapkát sem vettem fel. Kész szerencse.
Próbáltam sietni de akármennyire siettem az eső egyre jobban esett. Egy kocsi haladt el mellettem. Amikor megláttam a szívem szó szerint a torkomban dobogott. Ez nem lehet.. ezt csak álmodom. Megállt előttem 5 méterre én pedig amennyire lassan csak tudtam úgy mentem. Lehúzta az ablakot és ameddig odaértem várt. Megálltam a kocsi mellett és benéztem az ablakon. Igen, Ő volt az. Akármennyire megbántott nem bírtam. Újra éreztem a pillangókat a gyomromban.
-Barbi?-kérdezte.
Nem válaszoltam elindultam tovább Ő pedig jött utánam tovább.
-Ülj be!-mondta.
Tanakodtam hogy mit tegyek, hiszen nem láttam ezt igazán jó ötletnek.
-Kérlek.
Kinyitotta a kocsiajtót és várta hogy beüljek. A tudatalattim helyettem is cselekedett. Beültem a kocsiba.
Nem szólt semmit és én sem. Úgy éreztem magam mint egy elázott kiskutya aki csak szeretetre vágyik.
-Figyelj, Barbi.. tudom.. annyiszor kérhetek bocsánatot ahányszor csak akarok, de..
Én csak néztem őt. Egyszer a szemét aztán a száját. Annyira megakartam csókolni, de egyszerre a könnyeimmel is küszködtem. -Annyira gyönyörű vagy.-simította meg az arcomat és már alig bírtam.
Magához húzott és megcsókolt. Nem bírtam tovább tartani a könnyeim csak úgy hullottak közben. Csókcsatát vívtunk. Akármennyire is elakartam magamtól tolni nem sikerült. Sokkal jobban szeretem annál,hogy ezt tegyem.

2.évad 2. rész-Barbi!?

 Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Nem akarom megszabni h mennyi komi után hozom az új részt, de azért ha tetszik jó lenne ha írnátok, mert akkor nem fogom folytatni! Jó olvasást! x

Ajtó csapódásra keltem fel. Nem nyitottam ki a szemem, tetettem,hogy alszok.
-De béna vagy.-suttogott valaki, szerintem Vivi volt.
-Jól van na.-nevette el magát egy másik személy, aki nyilván valóan Niall volt. Kinyitottam a szemem és vele találtam szemben magam, ahogy egy tálcát fog.
-Jó reggeeelt.-mosolygott a szőke ír srác.
-Ezt nekem?
-Igen.-kacsintott és lerakta a tálcát amin csupa csupa édesség volt, narancslé és bundás kenyér.
-Nem kellett volna,tudod,hogy...
-Igen tudom,de én is eszek veled.-kacsintott.
-Így már is jobb. Vivi?-kérdeztem.
-Elment.-kezdett evésbe.
-Értem.
Bevallom, próbáltam húzni az időt, de nem ment, mert Niall beletömte szó szerint a számba az ételt.
-Niall!-nevettem,-Nem bírok ilyen gyorsan enni.-mondtam teli szájjal.
-Hát akkor muszáj lesz megtanulnod.
-Igen is mester.-nevettem.
-Annyira szeretem a nevetésed, olyan cuki.-vigyorgott.
-Köszi.-vigyorogtam.
 -Én a helyedben gyorsabban ennék, mert ez még mind rád vár.-mutatott a csokikra.
-Micsoda?-néztem kikerekedett szemekkel.
-Jól hallottad. Amíg nem eszel magadtól minden reggel, mert nem eszel addig én foglak etetni!
-Ne máár!
-De máár!
-Szemét vagy Niall Horan!-csaptam a vállára.
-Tudod,hogy csak jót akarok!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Tudom.-mosolyogtam.

Együtt sikeresen megettük a reggelit,majd egy kicsit még az ágyban tartózkodtunk és néztük a tévét.
-Ideje lenne már felöltözni.-mondtam.
-Ma én keresek neked ruhát!-fölpattant és a szekrényemhez ment majd a ruhákat kezdett összeválogatni.
-Oké, de jó legyen!
-Meg is van!-kacsintott és lerakta mellém a szettet. (ruha)
Bementem a fürdőbe és felvettem.
-Wow, de csinos valaki.-mondta tátott szájjal.
-Azért ne túlozzunk.-nevettem.
-Amúgy olyan fura vagy...de miért?-gondolkodott.
-Naaaa?-vigyorogtam. Tényleg valami más rajtam,csak kíváncsi vagyok,hogy rájön-e.
-A szemeeeedd!Kéééék!
-Gratula.-tapsoltam.
-Wow, nagyon gyönyörű vagy, jézusom, úristen, szexistennő.
-Ide ne élvezz.-nevetett Vivi az ajtóban állva.
-Haha.-nevetett Niall és én is csak nevetni tudtam.
-De csinos valaki.-kacsintott Vivi.
-Köszi.
-Hol voltál?-kérdezte Niall Vivitől.
-Megnézni a sulit,hogy itt milyen.-mosolygott.
-Barbi, tényleg, te suli?-mondta Niall.
-Nem, én nem vagyok suli.
-Nem úgy gondoltam.-nevetett-Nem mész?
-Hát de,majd.Illetve magántanuló leszek, vagy is még nem biztos.
-Ja,értem.
-Na én megyek srácok!-mondtam.
-Hová mész?-kérdezte Vivi.
-Csak elnézek anyuhoz a munkahelyére.-mosolyogtam.
-Ne menjek veled?
-Nem kell, egyedül is boldogulok.
-Akkor én meg mindjárt indulok haza szerintem, a srácok azt se tudják,hogy hol vagyok.

Elindultam anyuhoz, bár nincs messze, de már félek,hogy hogyan fogom bírni ebben a magassarkúban. Bár nagyon imádom, még nem nagyon volt rajtam és a sarka sem valami kicsi. Mondjuk nem is nagyon járok magassarkúban,de szerintem rá fogok szokni, 17 vagyok, ideje felnőni.
Csöngött a telefonom, kivettem a táskámból, de addigra letette az illető. Annyira elmerültem a telefonom nézésében,mármint az SMS írásban,hogy neki mentem a fának és beütöttem a fejem. Egy kicsit nagyon fájt,bár biztos sokan nevettek rajtam, de én is magamon.
-Jól vagy?-hallottam egy férfi hangot.
-Öm, igen.-ránéztem. Egy kicsit ismerős volt.
-Biztos?Ne vigyelek orvoshoz?
-Tuti, de honnan vagy nekem ennyire ismerős?
-Nem tudom.-mosolygott.
-Egyébként Barbi vagyok.-nyújtottam a kezem és el is fogadta illetve kezet fogtunk.
-Ian Eastwood.-mosolygott.
-Most már tudom honnan vagy ismerős-vigyorogtam-Te egy táncos vagy, de mit keresel Londonban?-húztam föl a szemöldökömet.
-Hát csak kíváncsi vagyok,hogy milyen az itteni élet, és fellépésem lesz 2 óra múlva.-mosolygott.
-Oh, értem. Egyébként k*rva jól táncolsz!Imádom!-mosolyogtam.
-Köszi, te is táncolsz?-kérdezte.
-Ééééááá, háááttt, táncoltam.
-És miért hagytad abba?
-Az, hosszú.
-Van idő.
-Jó lenne ha leülnénk valahova, mert nagyon szédülök.
-Add a kezed.-mosolygott és húzott maga után.
Ez megint emlékeket vonzott maga után,ez nem valami kellemes. Már majdnem minden dologról van valami emlékem.
Egy padnál kötöttünk ki.
-Egyébként rajtam magassarkú van, rajtad pedig Vans.
-Igen, és?
-Hát van különbség, te abban tudsz gyorsan menni, én pedig ebben nem.-mutogattam.
-Ja, bocsi.-nevetett zavartan.Istenem milyen cuki.
-Már mindegy.
-Na akkor, hallgatlak.
-Az úgy történt,hogy...most mit is kéne mondanom?Te ki vagy?Hol vagyunk?
-Barbi, jól vagy?-kérdezte ijedten.
-Ne érjen hozzám! Hagyjon békén, én magát nem ismerem!
-Úristen! Amnéziás lettél.-kapta a szája elé a kezét.
Nem bírtam tovább, elnevettem magam.
-Neee, csak színészkedtél?-nevetett.
-Láttad volna a fejed.-a hasamat fogva nevettem.
-Te szemét!-duzzogott.
-Akkor is vicces volt.-nevettem-Na komolyra véve a szót, én Magyarországon éltem és ide költöztünk ezért abbahagytam a táncot.
-És hogy tudsz ilyen jól angolul?
-Ja, már első óta angolt tanultam, és középsuliban pedig heti 12 órában angolt tanultam.-mosolyogtam.
-Hány éves vagy?
-17.
-Miért nem kezded el újra a táncot?
-Nem tudom, szerintem hülyeség lenne.
-Miért? A tánc a világ egyik legjobb dolga.
-Persze, de akinek nincs hozzá tehetsége minek csinálja?
-Nem hiszem,hogy nincs hozzá tehetséged. Már a járásodból látom,hogy van. És mivel mondtad,hogy táncoltál ezért tudtam,hogy nem fogsz elesni a magassarkúba.-kacsintott.
-Te sunyi.-nevettem-Amúgy, nem tudom, nem gondolkodtam még rajta,hogy el kéne kezdenem újra.
-Szerintem lehetne belőled sztár, sőt..
-Nem hiszem..
-Miért nem?
-Nekem úgy sem sikerül semmi.-mosolyogtam.
-Le legyél ennyire pesszimista.
-Ezt már sokan mondták.-mosolyogtam.
-Hallgass rám. Oké?
-Miért? Nem is ismerlek.
-És nem is akarsz megismerni?
-Ezt nem mondtam.-mosolyogtam.
-Akkor?
-Nem tudom.
-Na, gyere ide.-mosolygott és megölelt.
-Nem is ismerlek még is úgy érzem,hogy sokkal közelebb állsz hozzám,mint pár barátom. Ez normális?
-Nem tudom.-mosolygott.
Ránéztem az órámra és felpattantam.
-Oh, nekem mennem kell, sajnálom.-mondtam.
-Figyelj, nem jössz el megnézni a fellépésemet?-mosolygott.
-De, hol lesz?
-Westfield!
-Oké!Szia.-mosolyogtam és elindultam.

*1 óra múlva*

Anyu munkahelyén iszonyatosan unalmas volt. Nem is maradtam sokáig, inkább elindultam a Westfieldbe. Gondoltam,hogy nem baj,hogyha hamarabb elindulok. Kicsit idegesített,hogy minden második férfi megfordult utána és megjegyzéseket is tettek. Megpróbáltam tetetni,hogy csak elmegy a fülem mellett,de igazából jól is esett. Valamilyen szinten ez egy nőnek önbizalmat ad, mondjuk nekem nem, de egy kicsit azért jól esett.
Amikor megérkeztem a plázába egyből a Starbucks felé indultam. Olyan rég nem ittam már ott kávét. Már függő vagyok esküszöm.
-Jó napot! Egy közepes adag vaníliás frappuccinot kérek.-mosolyogtam.
-Név?-kérdezte a hölgy.
-Barbi.
-Oké, egy pillanat és máris készen lesz.-mosolygott.
Félre álltam és vártam,hogy hozzák a frappuccinomat.
-Barbi, kész a frappuccinod!-mondta egy férfi.
Odamentem érte és leültem egy asztalhoz. Még bőven volt időm a fellépésig ezért szép lassan elszürcsölgettem. Ha gyorsan iszom akkor megfájdul a hasam.
Amikor megittam kidobtam a poharamat és elindultam keresni a helyet, mert fogalmam se volt,hogy hol lesz.
-Barbi!?
Megfordultam.
-Igen?!
Eleanorral találtam magam szemben. Legszívesebben elfutottam volna, de nem tehettem.
-Kérlek, ne mondd el a srácoknak!
-Mit keresel te itt?
-Hát itt élek.-mondtam.
-Tudom, de..-mondta és megölelt.
-Igen, kiengedtek. Tegnap előtt.
-Értem, és most?
-Itt vagyok Barbi!-hallottam egy férfi hangot, a hátam mögül. Ian volt az. Megmentette az életem.
-Most mennem kell, szia!-köszöntem el Eleanortól.
Milyen jól tud időzíteni, egyre jobban csipázom ezt a gyereket.
-Megmentetted az életem.-súgtam neki oda.
-Miért?
-Az hosszú.-nevettem.
Elkezdődött a fellépés, egy lány is ott volt. Őt is láttam már a youtube-on. Azt hiszem valami Chachi. Mindketten nagyon jók voltak. Amikor vége lett talán én tapsoltam a legjobban.
Megcsókolták egymást. Örülnöm kellett volna, de akkora csalódás ért,hogy lefagyott az arcomról a mosoly.

2.évad 1. rész-Az élet szar.

 Sziasztok! Hát, nem vagyok elégedett.Szomorú vagyok,lehet az oldalcím változtatás miatt van.. vagy nem tudom,de mintha nem érdekelne titeket ez az egész,pedig annyian írtatok. Még meglátom,hogy mi lesz. Ha nem akkor nem. Én attól még itthon írhatom magamnak,csak azt ti nem fogjátok látni :))))

Az élet szar. Whut?Az élet nem szar csak nem mindenkinek kedvez. Minden, mindenhol a megcsalásról szól és a csalódásokról. De egy 10 éves kislány mit tud a csalódásokról?Hova fajul még ez a világ? Igen,semmi közöm hozzá, csak kicsit meglepő. Én ennyi idősen Joe Jonasba és Zac Efronba voltam 'szerelmes' és a posztereimet csókolgattam, nem pedig az volt a legnagyobb gondom,hogy megcsaltak. Hülyeség is ezen agyalnom.Talán nem kellett volna facebookot csinálnom,csak kikészítenek ezek az emberek. Azt hiszem törlöm is. És hogy kell?Oké, ez röhejes. Felhívom Vivit vagy is Juan Carlito Miguel Alejandro-t. Ez az új neve, nekem pedig Maricsuj,de ez mellékes.
-Szia Juan Miguelito Alejandro Fernando Bieber.-elnevettem magam.
-Héj! A Fernando Bieber a végén mi a f*szt keres?-nevetett.
-Nem tudom,de te azt tudod,hogy-hogyan kell a facebookot kitörölni?
-Csak felfüggeszteni lehet Maricsuj.
-Ja,tényleg.-csaptam a fejemre.
-Öhm,van egy meglepetésem.
-És mi az?-felcsillant a szemem. Szeretem a meglepetéseket.
-Nyisd ki az ajtót.
Egy pillanatra lefagytam.Utoljára akkor volt ilyen eset amikor ezt Harry mondta.
-Egy pillanat.-mondtam.
Ki ikszeltem a kis facebook ablakot és felálltam a géptől. Már félek. Amilyen lassan csak lehet oda slattyogtam az ajtóhoz és kinyitottam,de közben a telefont a fülemnél tartottam.
-OMG.-mondtam és a szám tátva maradt.-Ez komoly?
Vivi állt a túloldalon 2 bőrönddel és úgy vigyorgott,mint a tejbe tök.
-Igen.
-Úristeeeeeeeeeeen. Viviii.-ugrottam a nyakába/Nem szó szerint./
 -Ha nem baj,akkor lehet,hogy ideköltöznék ameddig nem találok házat.-mosolygott.
-Úristen, minek ház?Itt is lakhatsz.-mondtam és odavezettem a kanapéhoz.
Ledobta a cuccait és egyből a konyhába vezette az út.
-Van valami kaja?-kutakodott a hűtőben.
-Úgy imádlak.Idejössz,hogy beköltöznél,de semmi mesélés, semmi, egyből kaja.-nevettem és megöleltem.
-Már nem ettem 2 órája.-nevetett és leült az asztalhoz.
-Na és hogy-hogy idejöttél? Vagyis, hogy-hogy kiköltözöl?
-Elegem lett Magyarországból, tudod, hogy sosem szerettem ahogy te sem,és ugye apuék elváltak én pedig kértem aputól pénzt és tátá.
-Annyira jó.-vigyorogtam-És anyukád ilyen könnyen belement?
-Pár hónap múlva betöltöm a tizennyolcat,mondhatni,hogy már 'nagy' vagyok,és az álmaimat is itt tudom csak beteljesíteni.
-Igeeeen, éés..?
-Na jó,csak párhónapra engedtek ki, ha nem jön össze amit akarok vissza kell mennem.
-Tudtam,hogy van még valami. A szüleid nem mennének így bele.
-Na igen és térjünk át most rád. Hogy vagy?
-Nem tudom, nem jól. Lelkiismeret furdalásom  van.
-Miért?
-Rosszul érzem magam,hogy nem tudják,hogy hazajöttem.
-Tudom,hogy ez most nehéz neked,de én tudom,hogy nagyon rosszul viselik vagy viselték.Mindenki tudja,rengeteg koncertet lemondtak,rengetek fesztivált.Harry rendszeresen elsírta magát amikor a Momentset énekelte és néha még Zayn is,pedig tudjuk,hogy Zayn mindig a kemény oldalát mutatja.
Eszembe jutott.Az a nap,Az a perc, Az a pillanat.

"A Lemonti gép 15perc múlva indul. Készüljenek a felszálláshoz."
-Neeee.-fúrta bele az arcát a pulóverembe.

" Close the door Throw the key Don’t wanna be reminded
Don’t wanna be seen Don’t wanna be without you
My judgments clouded Like the night sky

Hands are silent Voice is numb
Try to scream out my lungs It makes this harder
And the tears stream down my face"-énekelte.

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

-Ne Harry.Miért nehezíted meg?Nem szabad.De ha megfogom hallgatni ezt a számot csak is te fogsz eszembe jutni.-fogtam meg az arcát.
-Kérlek..-nem engedtem,hogy befejezze. Közbeszóltam.
-Harold Edward Styles én is szerelmes vagyok beléd.-tudtam,hogy ez az a pillanat amikor ezt el kell neki mondanom. Talán későn döbbentem rá.
-Ne csináld ezt velem Barbi. Nem élem ezt túl. Kérlek ne menj el szerelmem.
-Ígérem, visszajövök.-a kezem az arcán hevert, a homlokomat az övének támasztottam és ajkaimat az övéire tapasztottam.Édes ajkait éreztem az enyémen.
-Szeretlek.-súgta a fülembe és olyan szorosan ölelt,mit még soha.
-Én is.-mondtam és legördült egy könnycsepp az arcomon.Búcsúzásként még egy apró csókot leheltem a szájára és elindultam. A bőröndjeim már a gépen voltak,így csak a táskámat vittem. Még egyszer visszanéztem. A földön hevert és sírt. Összeszakadt a szívem ahogyan láttam őt, összetörve. Én tettem ezt, ez az én hibám. Sosem fogom ezt megbocsájtani magamnak.

-Ó,ist-enem.-dadogtam könnyes szemmel.
-Ne sírj.-ölelt meg szorosan. Erre volt szükségem,egy őszinte baráti ölelésre.
-Mit tegyek?-szipogtam.
-Én nem tudom, de mindenképp azt,ami neked jó.
-Már nem tudom,hogy nekem mi a jó és mi nem.
-Hallgass a szívedre.
-Most hol vannak?-kérdeztem.
-Nem tudom.
-Neked megvan Niall telefonszáma nem?
-De igen és a többieké is..
-Nem hívnád fel,
-És minek?Mit mondjak neki?
-Nem tudom, kérdezgess róluk.
-Miért nem beszélsz vele te?-felhúzta a szemöldökét.
-Mert nem.Na csináld már.
-Jóóóó.
Elővette a telefonját és tárcsázta Niall-t. Kihangosította és vártuk,hogy felvegye a telefont. Nagyon elfoglalt ember lehet,mert a 3. csörgésre fel is vette.
 -Halo.-szólt bele.
-Szia Niall.-mondta Vivi.
-Hú de rég beszéltünk.Mizu?
-Semmi. Hogy vagytok?
-Hát.. Harry még mindig,hogy is mondjam..szenved ahogy Zayn is. Nagyon sokat beszélgetek kettőjükkel és nem tudom..Zayn..lehet,hogy.. erről nehéz beszélni, Zayn kiakart ugrani az ablakból.Szerencsére időben bement a szobába Liam.
Számelé kaptam a kezem és összeestem. Összekuporodtam és sírtam.
-H-Harry még mindig..?-kérdezte Vivi.
-Igen, még mindig. Elakartuk vinni pszichológushoz,de ő nem akarta ezt,úgyhogy nem tehettük.
-Értem.Ez borzalmas.
-Barbi?
-Mi van vele?
-Ő hogy van?Mikor jön haza?
-Hát ööö..-rámnézett. Felnéztem rá, nem tudtam mi a helyes. Megtudják vagy ne?Bólintottam.-Barbi,ő tegnap jött haza,de a srácoknak ne szólj kérlek.Érzelmileg össze kell szednie magát még.
-Te most hol vagy?
-Én..Londonban.
-Ott van?
-I-Igen.
-Átadod neki a telefont?
Vivi tekintete rám szegeződött. Ismét bólintottam.
-Igen.-mondta és ideadta a telefont.
-Szia.-szóltam bele rekedtes hangon.
-Istenem.Szia.-mondta.Újra könnyek szöktek a szemembe.Alig bírtam megszólalni,de sikerült kinyögnöm.
-Szia.-mondtam újra, nem tudtam mit mondani,istentelenül szégyenlem magam.-Sajnálom.-mondtam.Arcomon patakokban folytak le a könnyek.
-Mit sajnálsz?Neked semmit nem kel sajnálnod.
-Dehogynem, miattam szenvedtek, miattam! Én ennyit nem érek meg,érted?-üvöltöttem.
Vivi leült mellém és nyugtatott. Nem túl sok sikerrel járt.
-Ez nem igaz!Figyelj, itt senki sem hibás, emberek vagyunk. Zayn félrelépett,te pedig lelkileg nem bírtad már, Harry pedig nagyon szeret téged,és nem bírja nélküled.
-Ez mind oké, de akkor is miattam van.
-Makacs vagy. Ne hibáztasd magad kérlek.
-Kérlek szépen, gyere át.
-Rendben. 10 perc és ott vagyok.
Kinyomtam a telefont. Megöleltem Vivit és elindultam a szobámba. Befeküdtem az ágyba és zokogtam. Csak úgy potyogtak a könnyeim. Lehunytam a szemem és próbáltam nyugtatni magam, ami azért elég nehéz dolog,és nem is ment. Legszívesebben torkom szakadtából ordítottam volna. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?Hogy hogyan? Nem tudom, de azt hiszem,én vagyok az,aki kijelentheti,hogy Az élet szar. Egy nagy rakás szar. De hogy ennyire?

Elaludtam, arra keltem föl,hogy valaki befekszik mellém az ágyba és hátulról átölel. Tudtam,hogy Niall az. Megsimítottam az arcát és csak egy 'Köszönöm' szavacskát súgtam neki. Nem válaszolt,csak egy puszit nyomott az arcomra. Fáztam, nem is kicsit.
-Közelebb jössz?-kérdeztem. Elég fura lehetett mert körülbelül már 1 cm sem volt köztünk.
-Fázol?-suttogta a fülembe, összerezzentem.
-Igen.-susogtam.
Közelebb jött és szorosabban ölelt. Rátettem a fejem a kezére, és nagyon kényelmes volt,bár lehet,hogy neki nem.
-Fáj?-kérdeztem.
-Mi?
-A kezed..csak mert rajta van a fejem ami jó nagy.-elnevettem magam.
-Hülye, nem fáj. -simította meg az arcom.
-Nem baj ha elalszom?-ásítottam egyet. Igen, ha sötét van akkor nem tudok mit tenni, halálosan álmos leszek.
-Nem baj kicsi bogár.-mondta.

2.évad-Porológus

 Na most mit mondjak?:) Szerintem elég ha ránéztek a címre.A feliratkozókon múlik csak,hogy lesz-e ennek folytatása. Nem tudom mikor, de nem gyakran tudok majd hozni részeket, de amint tudok felrakom i promise! Na hát nem tudom,hogy mennyire bejövős nektek de nem fosztom tovább ezt, eldöntitek,hogy okés-e vagy nem. Jó olvasást <3

A jéghideg levegő megcsapta az arcomat,fázok.Átfordultam a másik oldalamra.Hideg van,de miért?

Kinyitottam a szemem.Az ablak nyitva van,pedig este bezártam.Hogyan?

Kiszálltam a puha,meleg ágyamból és belebújtam a papucsomba.A köntösömet magamra kaptam és bezártam az ablakot.

Belenéztem az ágy melletti fehér,nagy,kerek tükörbe,amiben az egész alakomat láttam.Még mindig nem tudok mosolyogni.

Az első napom itthon.Anyáék felújították a szobámat,szép,de nekem szokatlan.Talán hiányzik a klinika?Nem,talán nem.Ez a szoba csodaszép,minden hófehér,mint egy tündérmesében,ahol én lehetek a tündérkirálynő, talán annak kéne éreznem magam?Nem hiszem.

Leültem az ágyamra.Még csak 7:30.Nem vagyok álmos.Lelkiismeret furdalásom van.Eddig nem kellett azzal foglalkoznom,hogy el mondjam el nekik vagy se.

Levánszorogtam a lépcsőn.Semmi sem változott. Minden ugyan olyan.Nincsenek itthon, egy árva lélek sincs ebben a rohadt házban,csak én.Van értelme még itt laknom?

Kivettem a hűtőből egy flakon tejet és a szekrényből a müzlit. Öntöttem egy tányérba egy kevés tejet és müzlit is.Leültem az asztalhoz.Még mindig nehezen megy az evés,de nagy nehezen megpróbálkozom vele.

Bekapcsoltam a tévét.Semmi film nem megy.Hírek:One Direction,One Direction,One Direction,One Direction,One Direction.. nem érdekel.Kikapcsoltam a tévét.2 falatot ettem.Beraktam a tányért a mosogatóba és visszamentem a szobámba.

Befeküdtem az ágyamba és elvettem a szekrényemről a telefonomat.3 hónap után erőt vettem magamon. Felmegyek twitterre. Értesítések. Megnézzem? Nem kéne megnéznem. Ráléptem a gombra. Nem tekertem feljebb elég volt az amit láttam. Kövér vagy;Ronda vagy;Dögölj meg;Remélem ott maradsz a klinikán örökre és nem jössz ki onnan te undorító picsa;Remélem elgázol egy kamion;Vágd fel megint az ereidet te szuicid hajlamú ribanc;Van értelme élned?Nincs hahaha;Felejtsd el őket örökre! Az enyém mind!; Még Perrie is jobb nálad;Téged mindenki leszar te malac.

Teljes erővel a földhöz vágtam a telefonomat. Nem érdekel senki. Új életet akarok kezdeni és minden célom az,hogy megvalósítsam az álmaimat,bármennyibe is kerül és SENKI sem állhat az utamba, még az utálkozók sem.

46.rész-I love you too.

Sziasztok! Nem szívesen, de bejelentettem,hogy el jött ez a pillanat is. Itt a vége. Remélem tetszik. Mindenkit megkérek,hogy aki olvasta az írja le a véleményét. Vagy aki olvasta az írjon valamit, nagyon fontos lenne számomra.Esetleg, de nagyon kis valószínűséggel ha úgy látom,hogy hiányzik nektek,vagy van kinek írjam lehet (mondom lehet!!!),hogy lesz 2.évad. Egyáltalán nem biztos, de a befejezés olyan,hogy lehetne folytatni.Nagyon szerettem ezt írni és írás közben végig bőgtem.Szerintem tűrhető,remélem nektek is tetszik.  Na nem húzom tovább az időt. Még egyszer: Kérem szépen aki olvasta és olvassa az írjon minimum egy komit. Köszi. :) x


Nem tudom hova megyünk de nem is érdekel. Nem gondolta,hogy ennyire pocsék lesz a 17. születésnapom. Lehet paranoiás vagyok vagy nem tudom,mert még ki sem derült,hogy tényleg megcsalt-e de én úgy érzem.

-Mikor érünk oda?
-Mindjárt.
-Már félórája megyünk.Fáj a lábam.
-Mit mondtál?
-Fáj a lábam.-mint kimondtam ez a szót felkapott és úgy cipelt.
-Ne Harry tegyél le.Nehéz vagyok.
-Te nehéz?Inkább hülye.
-Meg hülye is.-nevettem.
-Félsz,hogy elejtelek?
-Igen.
-Az sosem történik meg.De viszont megérkeztünk.-mondta és letett.Egy ajtó előtt álltunk.Lassan benyitott én pedig mentem utána.Nagyon sötét volt,alig láttam valamit.
 
-Meglepetééééééés.-bújt elő körülbelül 20-30 ember.
Azt hittem,hogy ott rögtön elájulok.Nagyon meglepődtem,de örültem is.Rég nem látott arcokat fedeztem fel.
-Úristen.Köszönöm.-mosolyogtam.
-Na ki vagyok?-tette hátulról valaki a szemem elé a kezét.
-Nem tudom.Mondd meg.-levette a kezét a szememről és maga felé fordított.
-Vivi.-ugrottam a nyakába.
-Boldog születésnapot. Annyira hiányoztál.
-Köszönöm és Te is nekem.
-Bocsi,hogy nem hívtalak meg semmi de anyuék elváltak, rontottam a suliban és nem volt időm sem.Nagyon sajnálom.
-Nem baj.De Miért váltak el? Annyira megvoltak.
-Apa megcsalta anyut.
-Hoppá.
-De jobb így nekik.Amióta elmentél nagyon feszült volt a kapcsolatuk.
-Majd talál anyukád mást, ha akar.
-Igen,Én viszont most megyek.-mondta.
-Hova?Több mint nem tudom hány hónapja nem találkoztunk és már is itt hagysz?
-Tudod.Niall vár rám.-kacsintott.
-Na ne.Tényleg?-ugráltam.
-Igen, majd beszélünk.-mondta és Niall felé vette az irányt.
-Boldog születésnapot csaj.-jött oda Demi,majd 3 puszival köszöntöttük egymást.
-Jaj de jó,hogy te is itt vagy.-öleltem meg.-Köszönöm.
-Még jó,hogy eljöttem.-kortyolgatta a pohara tartalmát.
-Imádlak.-vigyorogtam.
-Én is, de azt hiszem valaki vár rád.-mutatott a bal irányba.
-Nem szeretnék vele beszélni.-hajtottam le a fejem.
-Miért nem?
-Megcsalt.
-Nem biztos.Beszéld meg vele.Már jön is.
-Rendben.-Demi elsétált és helyette Zayn jött oda.
-Szia.-nyomott egy puszit a számra.
-Szia.-toltam el magamtól.
-Mi a baj?
-Ezt most komolyan kérdezted?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Meg tudom magyarázni.
-Hallgatom.-tettem ölbe a kezem.
-Elmentem szervezni a bulid.. és találkoztam Perrie-vel. Rám mászott és alapból ittam már ezért nem tudtam mit csinálni és lefeküdtem vele.
-Örülök,hogy ilyen őszinte vagy, de itt vége.
-Micsoda?Én szeretlek.
-Én is.Nyugodtnak tűnök?Nem vagyok az.Legbelül most ordítok.-gördült le pár könnycsepp az arcomon.Legszívesebben üvöltöttem volna,de nem akartam,hogy mindenki rám figyeljen.
-Ne csináld ezt.Barbi.-fogta meg a kezem.
-Zayn, egyedül voltam a hotelban, nem voltál ott velem.2napja nem láttalak. Sajnálom, de vége. 
-Boldog szülinapot.-jöttek oda a srácok.
-Köszönöm.-megöleltem mindegyiket egyesével és adtam puszit az arcukra.
-Hol van Harry?-kérdeztem.
-Ott beszélget Ed-el.-mutatott az egyik asztalhoz Liam.
-Oda megyek hozzá.-még egy utolsó pillantást vetettem Zayn-re.Láttam,hogy eleresztett ő is néhány könnycseppet de már nem bírok neki megbocsájtani.
-Nocsak, itt a szülinapos.Igaz,hogy még nem találkoztunk Ed Sheeran vagyok.-ölelt meg.
-Tudom ki vagy.Imádom a zenéidet és köszönöm.
-Akkor én.. nem is zavarok.-állt arrébb.
-Hazza.Csak szeretnék egy puszit adni.Megengeded?-mosolyogtam.
-Igen.-mondta,majd adtam az arcára 2 puszit.-De miért?Mi történt?
-Semmi, most elmegyek a mosdóba.-megöleltem és elindultam.
Lehet,hogy most hülyeséget fogok tenni, de úgy érzem ez így helyes.Talán néhány szempontból nem, de úgy érzem,hogy nekem ezt kell tennem.

*Harry szemszöge*

-Barbi hova ment?-kérdezte Vivi.
-Azt mondta,hogy a mosdóba.De már fél órája.Nem néznéd meg?
-De rögtön jövök.
Aggódom,hogy miért van ilyen sokáig a mosdóban.Remélem csak a ruhájával van valami vagy elkenődött a sminkje.De nem a mesékben vagyunk.
-Harry.Barbi nincs a mosdóban.
-Micsoda?Akkor hol van?-kérdeztem ijedten.
-Nem tudom.
-Zayn nem láttad Barbit?-mentem oda Zayn-hez.
-Nem.Miért?
-Azt mondta,hogy a mosdóba megy és nincs sehol.
-Mi az hogy sehol?
-Már félórája elment.
-Ezt nem hiszem el.Hívni próbáltad már?
-Még nem.Megpróbálom.
Megkerestem a telefonszámát,megnyomtam a zöld gombot de csak a postafiók jelentkezett.Miért?Miért csinálja ezt? Nem hiszem el.Hova tűntél?Minden Zayn hibája.Nem, nem hibáztathatok senkit. 
-Kivan kapcsolva.-válaszolta eleresztve néhány könnycseppet amit Zayn is viszonzott.
-Minden az én hibám.
-Most mondanám,hogy igen, de nem akarok szemét lenni.
-Srácok!Mi van Barbival?-jöttek oda a többiek is.
-Eltűnt.
-Az nem lehet!-mondta Niall.
-Miért ácsorgunk még itt?-kérdezte Louis.
-Basszus igazad van.-mondtam és indultam ki az épületből.
-Menjünk.-jöttek utánam a fiúk is.

2órával később.

2 órája keressük és sehol sincs.Semmi nyoma.Akkor ezért kaptam a puszit?Búcsúzásként? Elmentünk a hotelba és a bőröndjei már nem voltak ott.A bulit lefújtuk. Vivi eljött velünk. Demi próbál kapcsolatba lépni vele de semmi.A szülei sem tudnak róla semmit. Minden totálkáosz. 10 perc múlva indulunk vissza Londonba.

-Harry,Louis,Liam,Niall,Zayn.-üvöltött egy rajongó. Na fantasztikus, imádom a rajongóinkat,de most pont nem erre van szükségem.
-Szia.-köszöntünk.
-Kapatnék egy aláírást és fényképet?-kérdezte.
-Persze.-válaszolta Liam. Egyenként adtunk neki autogramot és fényképet is csináltunk.Nagy nehezen erőltettünk mosolyt az arcunkra.
Szerencsére csak egy lány jött oda úgyhogy nem kellett 100 autogramot osztanunk.
Megérkezett a gép és felszálltunk.

*1 héttel később.* 
Még mindig semmi hír felőle. Olyan dolgot csináltam amit nem lett volna szabad.Nagyon szeretem és én nem bírom nélküle. Elmentem a házukhoz de az anyukája nem akar semmit sem mondani róla.Többször hívtam de semmi visszajelzés.

"@Harry_Styles: Szeretlek!Kérlek, csak, csak egyszer vedd fel a telefont. @imbaarbii könyörgöm. :( "-írtam ki twitterre remélve,hogy válaszol.De nem.

"@zaynmalik: Kérlek bocsáss meg. I love you."- írta ki pont abban a pillanatban Zayn amikor én. Nem beszéltünk össze!

*Zayn szemszöge*

1 hete semmi hír felőle. Nagyon hiányzik. Annyira sajnálom,hogy ezt tettem. Tényleg ő életem első szerelme és minden elromlik Ő miatta. El sem hiszem,hogy megint ezt tette. Hogy lehet ilyen gonosz?Soha többé nem szeretnék vele találkozni.Csak kihasznál igaza van Liamnek is mindig is igaza volt.Akkora barom vagyok!Legszívesebben most kiugranék az ablakon. És most,hogy semmi turné és semmi még rosszabb,mert semmi nincs ami lefoglalna. Ha interjú van vagy valami, akkor is csak ő jár a fejemben. Mit tegyek? Ez a baj,hogy már semmit sem tudok tenni. Minden az én hibám.Miért csináltam ezt?

-Mi a baj Zayn?-jött be Liam.
-Hiányzik.
-Ne sírj.-ölelt meg.
-Nagyon hiányzik.Nem bírom nélküle. Megakarok halni.
-Ne mondj ilyet kérlek.
-Mit tegyek Liam?
-Már semmit nem tehetsz.Senki sem tud róla semmit.Viszont annyit tudok,hogy meghatározó része az életünknek.
-Szeretem.Nem..Imádom.-potyogtak a könnyek a szememből.
-Ne csináld ezt.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Nem bírom.
-Harry sem.Ma megláttam a kezét..
-Mi?Mi történt a kezével?
-Belevágott.Az egész keze.. áh, rossz ránézni.
-Ne..
-Nagyon maga alatt van, egész nap nem eszik és ki sem jön a szobájából.
-Sajnálom.-töröltem meg a szemem.

*Harry szemszöge*

Annyival könnyebb lenne, ha tudnék róla valamit, de semmit nem. Talán nem kellett volna bevallanom neki,hogy szerelmes vagyok belé. De nem bírtam már magamban tartani. 3 napja nem ettem semmit és nincs étvágyam. Miért teszi ezt velem?Egész nap sírok. Vele akarok lenni és leélni az életemet.Talán jobb lett volna,ha meghalok akkor,amikor eltörték az orromat. Talán nem szenvednék ennyit. Úgy érzem,hogy sosem lesz vége ennek. 

Gondolat menetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Reméltem,hogy az ő neve fog szerepelni a képernyőn,de nem, viszont egy kicsit ennek is örültem.

-Szia Demi.-szóltam bele.
-Most rögtön állj fel, és indulj el a repülőtér felé. Kérlek siess.
-Mi?Micsoda?-ugrottam fel az ágyból és indultam ki az ajtón,majd gyorsan le a lépcsőn.
-Elutazik.-mondta.-Hova mész?-kérdezte Liam.Nem válaszoltam,gyorsan fogtam egy taxit.
-Hová?És honnan tudod?
-Lemont-ba megy a Timberline Knolls -ba. Felhívott és mondta,hogy oda megy.
-És engem miért nem hívott?-gördült le az arcomon pár könnycsepp.
-Azt mondta ne mondjam el senkinek, de kötelességemnek éreztem felhívni téged.
-Köszönöm Demi.Imádlak.-mondtam.
-Nincs mit. Remélem még utoléred. 
-Most leteszem.Szia.-nyomtam ki a telefont.
Az út hátralévő perceiben néztem ki az ablakon, komolyan nagyon jót tesz ez az eső is még a hangulatomnak. Ahogy folytak le az esőcseppek az ablakon úgy az arcomon a könnycseppek. Nem sok kellett ahhoz,hogy hangos sírásba kezdjek, de nem akartam a sofőr előtt. Nem hiszem el,hogy ez történik.Miért megy el?
-Megérkeztünk.-szólalt meg a sofőr.
Kiszálltam a kocsiból és rohantam be. Körülnéztem, több száz ember jött-ment. Sehol sem láttam. Elindultam a tudakozóhoz.
-Hölgyem. Hány perc múlva indul a legközelebbi Lemont-ba induló gép?
-Várjon egy pillanatot.. 20perc múlva.
Idegesen fogtam a fejem. Nem tudtam mit csináljak.Hogy találjam meg?Forgolódtam,hátha megtalálom. 

Láttam egy lányt, aki hátulról ugyanígy nézett ki. De az nem ő lehet.Ő nem volt ennyire vékony. Nem.De az ő, a lemonti repülőgép felé tart.
-Barbiiiii.-kiabáltam a utána.
Megfordult, és igen ő volt az.Laza öltözékbe volt, a haja kontyban.
-Barbi.-futottam oda.
-Harry.
-Mi-Miért teszed ezt?-kérdeztem.
-Harry. El kell mennem.
-Miért?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Ezért.-mutatta a kezét.
-De ezt már egyszer megtetted és nem mentél el.
-Étkezési zavaraim vannak.El kell mennem, nem bírom tovább. Ez az egy hét alatt majdnem 10 kilót fogytam. Megegyeztünk anyuékkal,hogy befekszem.-mondta sírva.
-Ne hagyj itt kérlek.
-Muszáj.-fogta meg a kezem.
-Ne.Ha egy kicsit is szeretsz ne.
-Tudod,hogy szeretlek,és kérlek mondd meg Liam-nek,hogy sose csalja meg Danielle-t. Louis-nak azt üzenem,hogy becsülje meg Eleanor-t mert szereti. Niall-nak üzenem,hogy,ha összejön Demi-vel,vagy mással törődjön úgy vele,mint senki mással a világon és figyeljen az érzéseire,bár tudom,hogy az meg lesz és mondd meg Zayn-nek,hogy remélem a következő barátnőjét becsülni fogja. És mondd meg nekik,hogy imádom őket.
-Meg mondom nekik.Esküszöm, de nem szükséges ez, ne menj el.
-De szükséges.
-Barbi.Kérlek.Kérlek ne.Nézd.-húztam fel a pólóm ujját.
-Ne Harry.Miért tetted ezt?
-Mert szeretlek.Nem bírom nélküled Barbi. Tudom, ha most elmész akkor mi nem fogunk már találkozni.
-Harry.Nem tudok mit tenni.Ezt neked is meg kell értened. Ha így folytatom nem fogom túlélni. 
-Én segítek neked.Itt leszek veled.Esküszöm!Megígérem.Csak kérlek ne hagyj itt.-a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.
-Ne sírj.-ölelt meg szorosan.
-Legalább elmondod,hogy eddig hol voltál?
-Egész végig Londonban voltam. Amikor mondtam,hogy a mosdóba megyek akkor a hotelba mentem és felszálltam a legközelebbi gépre ami Londonba ment.
"A Lemonti gép 15perc múlva indul. Készüljenek a felszálláshoz."
-Neeee.-fúrtam bele a pulóverébe az arcomat. Nem akartam elengedni.

" Close the door Throw the key Don’t wanna be reminded
Don’t wanna be seen Don’t wanna be without you
My judgments clouded Like the night sky

Hands are silent Voice is numb
Try to scream out my lungs It makes this harder
And the tears stream down my face"-énekeltem el neki.

http://lyricstranslate.com

http://lyricstranslate.com

-Ne Harry.Miért nehezíted meg?Nem szabad.De ha megfogom hallgatni ezt a számot csak is te fogsz eszembe jutni.-fogta meg az arcom.
-Kérlek..-nem engedte,hogy befejezzem közbeszólt.
-Harold Edward Styles én is szerelmes vagyok beléd.-mikor meghallottam azt hittem,hogy csak képzelődöm. Még egy és még egy könnycsepp legördült az arcomon. Nem akartam elhinni. 
-Ne csináld ezt velem Barbi. Nem élem ezt túl. Kérlek ne menj el szerelmem.
-Ígérem, visszajövök.-a keze az arcomon hevert, a homlokát az enyémnek támasztotta és forró ajkait az enyémre tapasztotta.Édes ajkait éreztem az enyémen.Eljött az a pillanat amire régóta várok.Megtörtént az első csókom vele. Ilyen finom csókot még sosem kaptam senkitől.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe és olyan szorosan öleltem,mint még soha.
-Én is.-mondta és lecsordult még egy könnycsepp a gyönyörű arcán.Búcsúzásként még egy apró csókot lehelt ajkamra,majd felvette a bőröndjét és elindult a kijárat felé. 
Sírva estem össze a földön.Nem érdekelt ki néz,és hány kép készült rólam.Lábamat felhúztam és arcomat beletemetve sírtam. Emberek sürögtek-forogtak körülöttem.Eszembe jutott minden emlék róla. Amikor ő zongorázott én pedig énekeltem,az SMS-ezések. Minden, az hogy az elejétől kezdve szeretem, szerelmes vagyok belé.Csak bőgtem,mint egy kisgyerek aki elvesztette az egyik kedvenc  játékát, csak én a szerelmemet vesztettem el. Azt hiszem számomra itt a vég.

45.rész-Szerelmes vagyok beléd

Hi! Nos, meghoztam az utolsó előtti részt. Az egyik ok,hogy befejezem,hogy alig olvassátok.10 komi összegyűléséhez legalább 1 hét kell vagy több. De miért? Én nem értem. Nem tudom,hogy ennyire szar-e vagy mi de mindegy. 8 komi és felteszem a befejező részt. x

 -Uram.Megérkeztünk.-hallottam egy mély férfi hangot.Ezek szerint bealudtam amit nem csodálok 7és fél órás úton.
-Rendben.-felvettem a táskámat amiben pár ruha pihent csupán, nem hiszem,hogy tovább kell maradnom 2 napnál.Hajnal 6 óra van.Azt hiszem el megyek egyet kávézni a Starbucks-ba mielőtt elmennék hozzá,mert gondolom még alszik.

*

*

*

-Nem érek rá.Mondja már hányas szoba.
-Nem adhatok ki ilyen információt.
-Nem érdekel!Szüksége van a barátomnak rám.
-Na jó.H16os szoba. 3. emelet.
Nagy nehezen odataláltam.Megálltam az ajtó előtt és gondolkodtam,hogy csak lazán bemenjek vagy kopogjak vagy felhívjam?Maradok azt hiszem az utolsónál.
-Szia.Felkeltettelek?
-Nem.Pont most keltem.
-Zayn?
-Még mindig semmi.
-Nyisd ki az ajtót.
-Miért?
-Csak nyisd ki.
-Oké, mindjárt.-2 percig egyikőnk sem szólt bele. Gondolom felöltözhetett vagy valamit csinált.
-HARRY!-ugrott a nyakamba.
-Szia.-pusziltam meg az arcát.
-Gyere be.-tessékelt be.
-De szép.
-Aha.-mosolygott.
-Miért jöttél?-ült le az ágyra és én is csatlakoztam hozzá.
-Mert szükséged van rám.És nem akarom,hogy kárt tegyél magadban.
-Igazi barát.-húzott magához.
Kicsit rosszul esett ez a 2 szó.Hogy miért?Én sokkal többet érzek iránta.Még sosem mondtam neki,hogy szerelmes vagyok belé, csak azt,hogy szeretem.
-Ohm, ja.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Biztos?
-Nem.
-Akkor?
-Semmi.Nem akarlak még jobban összezavarni.
-Ennél jobban már úgy sem tudnál.
-Barbi, én..Szerelmes vagyok beléd.

*Barbi szemszöge*

-Barbi,én..Szerelmes vagyok beléd.
Egy percre azt hiszem megállt bennem az ütő.Eddig azt tudtam,hogy többet érez irántam de nem tudtam,hogy szerelmes is belém.Tényleg nem kellett volna semmit mondania.
-Ez biztos?-kérdeztem.
-Azt hiszem.
-De még is..honnan tudod?-na jó ez elég hülye kérdés volt bevallom.
-Ahogy rád nézek pillangók ezre repdes a gyomromban.Amikor mosolyogsz az jelenti nekem az egész világot.Ahogy hallom a gyönyörű hangod összerezzenek. Ha megjelensz feldobod a napom.Szeretlek.-a gyomrom összeszorult.Nem hittem volna,hogy Harry tud romantikus is lenni.Nagyon meghatott.Nekem még sosem mondtam ilyet ennyi érzéssel.
-Harry..Ez gyönyörű volt.-mosolyodtam el.-Ezt tényleg így gondolod?
-Igen.-mondta határozottan.
-Harry..én nem tudom erre mit mondjak.
-Nem kell mondanod semmit..Cselekedj.-mit akar ezzel mondani?én nem értem.
-Nem értelek.
Szerencsére, vagy nem szerencsére a Tv-ben meghallottam egy nevet ami nem más mint Zayn Malik volt.

"A One Direction egyik tagját, Zayn Malik-ot lencsevégre kaptuk! A világsztár-t tegnap délután 6kor elkaptuk,hogy elszív néhány cigit.Ez elég ritkán van.Mi lehet az oka? Talán összevesztek a magyar származású barátnőjével,akiről semmit sem tudunk? De egy az biztos, tegnap este 10kor egy szőke lánnyal láttuk csevegni a hírességet. Vajon a barátnője volt vagy sem? Talán újabb megcsalásnak lehetünk szem és fül tanúi?Ha jól tudjuk holnap lesz Zayn barátnőjének 17. születésnapja.Egy megcsalás lenne az ajándék? Gratulálunk."

-Az Perrie.-mondta dühösen Harold.
-Kicsoda?
-Perrie Edwards. A Little Mix-ből egy ribanc.
-Honnan tudod,hogy ő az?
-Már felismerem. Zayn odáig van érte.Nem is tudom miért. Olyan a csaj,mint egy halott.
-Akkor vele van.-mondtam.
-Azt hiszem..
-Végem van.-kezdtem sírásba.Tudtam,hogy annyi. Nekem nincs itt keresni valóm.Haza akarok menni.Az sem érdekel,hogy holnap van a születésnapom. Ha őt szereti akkor miért nem mondta meg nekem? Mondtam neki, még az elején,hogy ha már nem szeret akkor hagyjon el és ne megcsaljon.
-Nyugodj meg kérlek.

*Liam szemszöge*

Mindenki csak bámulja a tv-t., senkinek semmi hangulata amióta elment Harry.És láttuk a tv-ben,hogy Zayn valami szőke csajjal volt.Mindenki Perrie-re tippelt. Nem gondoltam volna Zayn-ről,hogy megint elfogja venni egy ilyen ribanc az eszét. Nem igaz,hogy nem veszi észre,hogy az a nő csak kihasználja a híresség miatt.Már egyszer megtette, de most megint bedőlt a csajnak. Ez elég hihetetlen. De még a telefonját sem veszi fel,hogy beszéljek vele. Ilyen nincs!

-Ezt nem hiszem el.Hogy képes ilyet tenni egy lánnyal?-szólalt meg Niall.
-El veszi az eszét az a picsa.-szólalt meg Louis is.
-El..Én egy hónapig biztos nem szólok Zayn-hez ha összejön vele.
-De én úgy tudom,hogy szereti Barbit.-mondta Niall.
-Hiába szereti, ha megcsalta.
-Nem biztos,hogy megcsalta.-mondta Louis.
-Dehogynem.Akkor még miért nincs a hotelban?
-Szervezi a bulit.
-Aha persze.
-Csak magadat próbálod nyugtatni Louis valljuk be.-motyogta Niall.
-Jó, igen,mert nem akarom elhinni,hogy Zayn ezt tényleg megteszi.

*Harry szemszöge*

Körülbelül egy órán át sírt.Egyszer én is eleresztettem pár könnycseppet de remélem nem vette észre. Annyira rosszul esik,hogy ezt teszi vele Zayn. 

Amikor oda figyeltem rá már aludt.Pontosabban a mellkasomon pihenteti még mindig a fejét.Folyton az arcát simogatom és a haját birizgálom. Rég várok már erre a pillanatra, de nem így képzeltem el,hogy ő szomorú és épp Zayn valószínűleg megcsalta. Nagyon nem így.

Egy pillanatra én is elaludtam és egy SMS-re lettem figyelmes.
Zayn neve volt a kijelzőn.Az üzenetben annyi állt,hogy leírt egy címet,hogy holnap hova menjünk.
Vissza sem írtam neki.Nem volt kedvem most épp beszélgetni.Ehelyett felnéztem kicsit twitterre. 
 "@Harry_Styles : Csalódtam benned!"-posztoltam ki a közösségi oldalra.
 "@Louis_Tomlinson @Harry_Styles : Én is! Nagyon!"-viszonozta kedves jó barátom.

Arra lettem figyelmes,hogy Barbi már nincs mellettem.Úristen.Hova tűnt?

-Barbii.-kiabáltam.
-Nyugi.Csak WC-re mentem.-jött ki a WC-ből mosolyogva.
-Már megijedtem.-öleltem magamhoz.
-Nyugi, nem szököm el.-nevetett,majd visszabújt mellém.
-Olyan kényelmes itt melletted.-húztam magamhoz.Egy mm távolság sem volt köztünk.
-Melletted is.-mosolygott.
-Van szép ruhád holnapra?
-Van.Miért?
-Elmegyünk valahová.-mosolyogtam rá.
-Hánykor?
-Délután 3.
-Rendben.
-Nem is érdekel,hogy hova?-nevettem el magam.
-Nem igazán.
-Hogy-hogy?
-Most legszívesebben kedvem lenne meghalni.Ha nem lennél itt szerintem már rég meghaltam volna.Szerintem kiugrottam volna az ablakból, vagy felvágtam volna az ereimet. Nem tudom.
-Hülye vagy.Ilyet soha többé ne csinálj.
-Miért ne?
-Mert én azt szeretném,hogy itt legyél velem és élj!-nyomtam egy puszit a homlokára.
-Imádlak.-belenézett a szemembe amitől azt hittem ott fogok rögtön elájulni. Azok a gyönyörű barna szemei. El sem hiszem,hogy létezik ilyen. 
-Én is.-nyögtem ki pár perc múlva.
-Tényleg szerelmes vagy belém?-kérdezte.
-Ennyire hihetetlen?-mosolyodtam el.
-Nem..csak nem hiszem el.-nevetett.
"Shut the door Turn a lifht off
I wanna be with you  I wanna feel your love
I wanna lay beside you I cannot hide this 
Even thoight i try  Heart beats harder 
Time escapes me Trembling hands 
Touch skin  It makes this harder
And the tears stream down my face."-kezdtem el énekelni.
-Ez..gyönyörű.-hajtotta le a fejét az arca piros volt, de ettől még szebbnek láttam.
-Szeretlek.-súgtam a fülébe.
Nagy késztetést éreztem arra,hogy most megcsókoljam. Nagyon nagyot, de nem mertem.Féltem,hogy akkor milyen véleménnyel lesz rólam,hogy ilyen helyzetben is ilyet csinálok. Azt hiszem várnom kell az első csókommal vele, ha csak ő most nem fogja megtenni.Bár tuti,hogy nem fogja megtenni.


*
*
Hamar eltelt az idő.Az este folyamán beszélgettünk és néztük a TV-t mindketten elmtünk fürdeni,mármint nem együtt hanem egyesével,majd elaludtunk.. 


Reggel. *Barbi*

-Boldog születésnapot.-súgta bele a fülembe amitől bevallom összerezzentem.
-Köszönöm.-fordultam vele szembe és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit.Örülök,hogy én lehetek az első aki felköszöntött.
-Kár,hogy nem lesz boldog.-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Ez ellen már nem tudok mit tenni.-húzta el a száját.
-Most megyek megfürdök, megtennéd,hogy te választod ki a ruhámat?-mosolyodtam el.
-Persze.
Bementem a fürdőszobába megeresztettem a vizet a kádba és elővettem egy pengét a nadrágzsebemből. Tudom,hogy nem lenne szabad de nem tudok mit csinálni.
Amikor megtelt a kád vízzel beleültem és pár könnycsepp kíséretével belevágtam a bal kezembe. A víz színe átváltott pirossá. Lemostam gyorsan a kezem,azt remélve,hogy nem fog meglátszani a vágás, de igen is meglátszott. Kiszálltam a vízből,magamra tekertem a törölközőt, kisebb résre nyitottam az ajtót és kidugtam a fejem.
-Ide adod a ruhát?-mosolyogtam.
-Igen.-a kezembe nyomott egy pánt nélküli melltartót, egy fekete csipkés bugyit és egy azt hiszem barack színű ruhát, nem tudom pontosan.
-Köszönöm.
Válaszul csak elmosolyodott és visszament nézni a TV-t.
Felvettem a ruhát és hozzá egy csomó karkötőt,hogy elfedjék a vágásokat.

-Húha.-mosolyodott el.-Mintha egy hercegnőt látnék.-ölelt meg.
-Köszönöm.
-Gyönyörű vagy.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Elpirulok.Vagy is elpirultam.Gondolom,mert érzem.-halandzsáztam nevetve.
-És így még gyönyörűbb vagy.-mosolygott.
-Ne csináld már Harry.-nevettem.
-Indulhatunk?
-Gyerünk.-erőltettem mosolyt.