16.rész-Hol vagy? 2.

..Hirtelen minden olyan homályos lett. Mi történt? Hol vagyok?
-Hallasz?-hallottam egy női hangot.
-Igen,hol vagyok?-csak annyit éreztem,hogy nagyon fáj a fejem.
-Összeestél kinn az esőben és behoztalak.
-Ki maga?-kérdeztem bár alig bírtam megszólalni.
-Nem ismersz,de nem hagyhattalak kinn az esőben.-felelt.
Egy szőke kb 30év körüli nőt láttam homályosan magam előtt.Szétrobbant a fejem. Nagyon rosszul voltam.
-Meg kell találnom Harry-t.
-Ki az a Harry?-kérdezte.
-A barátom. Nem találjuk sehol. Maga nem látott egy zöld szemű barna,göndör hajú fiatal embert?-kérdeztem.
-De.Vérzett az orra.
-Úristen. Mennem kell!-mondtam.
-Nem! Nem mehetsz, még a végén megint összeesel.
-Nem érdekel. Meg kell találnom.-feleltem.
-Legalább egy kabátot hagy adjak, nagyon hideg van kinn és még a végén megfázik meg az eső is esik.
-Azt elfogadom.
-Tessék*adta ide a kabátot*
-Nagyon köszönöm, rendes magától. Nem sok ilyen kedves ember van.-mosolyt erőltettem az arcomra.
Elindultam, de továbbra is esett az eső. Én hülye meg sem kérdeztem,hogy milyen utcában vagyok. Még mindig homályosan láttam. A fejem továbbra is nagyon fájt. Mitől eshettem össze?..Már megint csörög a telefonom. Miért nem hagynak békén? Ezúttal most nem a fiúk voltak hanem anya. Neki sem vettem föl. Most nem akarok senkivel beszélni csak Harry-vel. De sajnos ő nem hívott és SMSt sem küldött.Muszáj megtalálnom. Azt mondta ez a kedves hölgy,hogy véres volt az orra. Vajon mitől? Verekedett vagy mi történhetett? Írta,hogy már késő. Valami történt vele biztosan. Nem akarom!Szeretem őt. De miért ilyen? Annyira magára vesz mindent. Nem is velem kéne foglalkoznia hanem találnia kéne egy barátnőt magának,hogy elfelejtsen engem. De nem teszi..
Megint éreztem,hogy egyre gyengébb vagyok. Túl sok nekem ez az egész dolog. Ismét nem tudok boldog lenni.Választani nem akarok,mert Zaynt is másképp szeretem meg Harry-t is. Miért nem tudja megérteni?Próbáltam erős maradni de nem sikerült. Megint elkezdtem sírni. Ez a fránya eső is miért esik? Miért nem talállak sehol Harry? Meg akarom találni és beszélni vele mielőtt még nagyobb kárt csinál magában. Nem érzem a lábam, gyenge vagyok. Szédülök, össze fogok ismét esni. Nem megy. Nem bírom tovább, valahova le kell ülnöm. De sehol egy pad, egy szék, sehol semmit nem találok. Minden olyan üres. Homályos. Hányinger kerülget. Valaki találjon rám. Az arcom tiszta víz és könny.Valakire találjak rá, vagy valaki rám. Lécci. Úgy éreztem,hogy vége az életemnek. Csak mentem előre és sehol senki. Nem kellett volna eljönnöm attól a nőtől. De nem ismerem. Ő is csak egy idegen.
Megint láttam kb 10méterre valakit előttem. Csak képzelem? Az Harry? Futnom kell. De nem bírok. Kiabálnék de azt sem tudok. Megpróbáltam gyorsabb tempóba menni alig sikerült. 2méterre voltam.
-Harry.-próbáltam meg kiabálni.*Hátra fordult, igen ő volt az az egész arca tiszta vér volt.*
-Barbii.Mi történt veled?
Ekkor már megszólalni nem tudtam újra összeestem de már csak Harry hangját hallottam.
-Barbi, kelj föl. Még lélegzik, nem halt meg. Bekell vinnem a kórházba. Hívnom kell a mentőket.

*Zayn szemszöge*
-Ébren van?-kérdezte Liam.
-Szerelmem,nyugodj meg. Minden rendben lesz, tudom,hogy nem hallasz.-mondtam.
-Mindenhol tűk,infúzió.Én ezt nem bírom tovább nézni ki kell mennem.-mondta Niall.
-Jobb lenne ha csak 1 ember lenne benn.-mondta a nővér.
-Megyek felhívom az anyukáját.-mondta Louis.
-Hol vagyok?-nyitotta ki félig a szemét Barbii.
-Kórházban szerelmem.-szorítottam a kezét.
-Miért?-kérdezte.
-Összeestél.
-Már megint?-alig bírt beszélni.
-Igen,miért mikor estél össze még?-kérdeztem.
-Kerestem Harry-t és összeestem az úton, egy nő vitt be magához.
-Istenem.Miért nem vetted fel a telefont?
-Nem érdekelt senki. Meg akartam találni Harry-t.
-Meg is találtad.-feleltem.
-Most hol van?-kérdezte.
-Eltört az orra.Meg verettette magát. Vagy is meg akarta öletni magát.Nagyon rossz állapotban van ő is.
-Miért ilyen?-kezdett el sírni.
-Tudod,hogy szeret téged.-töröltem le a könnyet az arcáról.
-Tudom,de akkor se kéne ilyennek lennie.
-Most miatta vagytok mind2en kórházban.-mondtam.
Ekkor megérkezett Barbi anyukája.
-Kislányom. Mi történt?-sírt az anyukája.
-Semmi anya.Csak összeestem.
-Jaj kicsim.-ölelte meg.
-Magukra hagyjam?-kérdeztem.
-Nem muszáj.-felet az anyukája.
-Te vagy a Zayn?-kérdezte.
-Igen én. Még nem találkoztunk.-fogtunk kezet.
-Nagyon rendes vagy,hogy itt vagy vele.-mosolygott.
-Ez csak természetes. Nagyon szeretem a lányát.
-Remélem is.-mondta.
-Most megyek egy kicsit. Megnézem Harry-t.-mondtam.
Szegény Barbii. Mennyi mindenen kell keresztül mennie.Úgy sajnálom. Mellette leszek. Harryt sem tartom hibásnak, tudom,hogy szereti. De,ha nem megy el akkor ő sem meg Barbi sem lenne itt.

-Hogy van?-kérdeztem az orvostól.
-Nagyon rosszul.-felelt az orvos.
-Rendbe jönnek?Barbi és Harry.-kérdeztem.
-Igen,Barbi rosszabb állapotban van.
-Nem tudja még,hogy mi a baja?-kérdeztem félve.
-Nem.Sajnos.-mondta.
-Beszélhetek Harry-vel?-kérdeztem.
-Persze.
-Oké.-bementem hozzá.
-Szia tesó. Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen. Ahhoz képest,hogy el van törve az orrom.-mondta.
-Holnap,hogy lesz akkor fellépés és interjú?-kérdeztem.
-Elintézitek nélkülem. Az én részemet majd énekli Liam a többihez meg nem igazán kellek.
-Mindenhez kellesz. Veled együtt teljes a csapat.-mondtam.
-Ja..
-Mire volt ez jó?-kérdeztem.
-Nem bírom Zayn.Meg halok ha nem lehet az enyém de nem akarom elvenni tőled.-mondta.
-Próbáld meg túltenni rajta magad.Különben nem fogod tényleg túl élni, ha így folytatod.
-Nem megy.
-Keress barátnőt.-mondtam.
-Nekem ő kell.
-Sajnálom..-sétáltam ki.
*Barbii szemszöge*-Itt vagyok.-jött be Zayn.
-Hogy van?-kérdeztem.
-Rossz állapotban.-mondta.
-Beszéltél vele?-Igen.El van törve az orra.
-Úristen.-mondtam.
-Azt mondta az orvos,hogy te rosszabb állapotban vagy.
-Nem tudja még,hogy mi a bajom?
-Nem.-mondta.
-Hány óra?-kérdeztem.
-Éjfél.-válaszolta.
-Menj haza!Holnap fellépésetek lesz.
-Nem érdekel!Itt maradok veled ameddig csak kell.-mondta.
-Nem kell szerelmem.-válaszoltam.
-Ne hidd,hogy itt hagylak!-válaszolt.
-Anya itt lesz velem.-mondtam.
-Meg én is.
*bejött anya.*
-Kicsim apa nemsoká jön de csak 15perce tud maradni.
-Nem baj.-mondtam.
-Zayn menj haza!Lécci.-könyörögtem.
-Nem kicsim. Itt maradok.És ne könyörögj.-mondta határozottan.
-Akkor menj anya te.-mondtam.
-Nem.Én is itt maradok.
-Jó oké,akkor kicsit magamra hagynátok?-kérdeztem.
-Igen. Gyere Zayn.-mondta anya.
-Köszönöm.-mondtam *sétáltak ki*
Sírni akartam. Nem bírtam tovább magamba fojtani.Egyedül szerettem volna maradni. Borzalmasan éreztem magam. Ismét azt mondogattam magamban,hogy hinni kell és minden rendeződik. De most valahogy elérhetetlennek láttam az egészet. Nem fog rendeződni. Harry nem fogja bírni. De akkor mit tegyek? Nagyon helyes meg minden de én Zayn-t szeretem. Meg kell értenie. Nem dedós már. Beraktam a fülhallgatómat és sírtam. Nem volt erőm semmihez. Nekem ez nem megy..