21.rész-Park

Este elvoltunk,jól elbeszélgettünk.Elmentünk fürödni nem együtt. Külön-külön.Azért ott még nem tartunk.Zayn csak egy alsógatyában aludt. Én ugye bár a pizsamámban mint mindig.Annyira jól érzem a karjaiban mindig magam.Imádom.És remélem ő is engem.Bár érzem is.Nekem ő az első.Sosem akartam semmit elsietni és ugyebár Ádámra vártam 5éven keresztül.Nekem az durván betett.Úgyhogy semmilyen kapcsolaton nem agyaltam,hogy nekem kell egy barát vagy egy szerelem. Én nem akartam semmit. Ugyan csókom nem vele volt az első de majdnem.
Ha lehetne ezentúl mindig vele aludnék. Puha karjai között elaludni is borzalmasan jó volt. Nagyon szeretem azt hiszem.
-Jó reggelt szépséges szerelmem.-ébresztett reggel.
-Neked is édesem.-válaszoltam.
-De jót aludtam.-mondta.
-Én is. Imádok a karjaid között feküdni.-csókoltam meg.
Persze nem lökött el magától,erős csókcsatába kezdtünk.Magához húzott.Éreztem,hogy a levegő forrósodik körülöttünk,éreztem a vibrálást. Elkezdte csókolgatni a nyakam,simogatta a hátam.Felhúzta a pólóm,simogatott.
-Ne Zayn.Még ne.-mondtam.
Nem hallgatott rám,csak tovább csókolgatta a nyakam,simogatott.Egyre gyorsabban szedtem a levegőt,ő meg csak csókolt,csókolgatott.Nem bírtam neki ellenállni.Csak csókolóztunk,kizártuk magunk körül a világot.Az sem érdekelt ha valaki benyit.Mi csak csókolóztunk.Élveztük egymás társaságát.Élveztük a pillanatot,élveztük egymás minden porcikáját.
-Nyugi,nem fogok olyat csinálni amit még nem akarsz.-súgta a fülembe.
-Köszönöm!-súgtam vissza.
Egy ideig még csókolóztunk.Ez már egy tény,hogy nem bírok neki ellenállni. Akárhogy abba akartam hagyni nem ment. Ez így ment 1órán keresztül.
-Ahh,fel kéne öltözni és reggelizni,tudod be kell vennem a gyógyszereket,a torkom miatt.-mondtam neki.
-Hány óra van?-kérdezte.
-11.-néztem meg az időt.
-Az semmi.-mondta és csókolt meg újra.
-Tudom,de úgy is van még időnk, együnk és csinálunk valamit.-mondtam.
-Még is mit?-láttam,hogy már rosszra gondol.
-Nem azt amire gondolsz.-nevettem.
-Ó,de kár.-nevette el magát.
-El jön majd azaz idő is.-mondtam.
-Jó.Tudod,hogy nem akarlak siettetni.-mondta.
-Tudom,és örülök,hogy megérted.
-Én nem fogok erőszakoskodni ha nem akarod.
-Nem akarom elsietni.Tudod nekem ez lesz az első.-hajtottam le a fejem és elkezdtem birizgálni a kezem.
-Jól van drágám.Megértem.-hajtotta rá a fejem a vállára.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is édes!-válaszolt.
Felöltöztünk,rendbe szedtük magunkat és csináltunk melegszendvicset.Meg reggeliztünk,ugyebár nekem be kellett szednem a gyógyszereket mert még mindig beteg vagyok sajnos.De sokkal jobban vagyok, és nagyon becsülöm,hogy itt van velem Zayn.Más nem nagyon tenné meg ezt úgy hiszem. De ő itt van velem,aggódik értem..
-Nem megyünk el picit sétálni?-kérdeztem.
-De!Elmehetünk,de akkor sál,és legalább egy vékony kabát,mert még nem gyógyultál meg és eléggé fúj a szél kint.
-Oké orvos bácsi.-mondtam.
-Tudod,hogy vigyázom rád.-mosolygott.
-Tudom.
Gyorsan felvettem a kabátomat,egy sálat és egy tornacipőt.
-Mehetünk!-mondtam.
-És hova menjünk?-kérdezte.
-Nem tudom,sétáljunk csak valamerre.
-Van egy ötletem.-mondta.
-És mi az ötlet?-közben elindultuk.
-Majd meglátod.-mondta.
-Jaj,te.-mondtam.
-Ne kíváncsiskodj, majd meglátod.-mondta.
Egész úton fogtuk egymás kezét,beszélgettünk.Útközben vettünk egy kávét a Starbucksban,elkortyolgattuk. Nagyon hideg volt kinn.Ahhoz képest,hogy tavasz van.Jól is jött a forró kávé.Felmelegített.Útközben elérkeztünk egy parkba. Gyönyörű volt. Alig 1-2 ember volt. Nagyon kevesen voltak. Volt egy gyönyörű fa, barna levelekkel, nagyon tetszett minden. Egyszerűen gyönyörű volt.Volt egy vízesés is. Elég sok leülhető lehetőség volt.2méterenként volt egy pad.
-Na hogy tetszik?-kérdezte Zayn és megszorította a kezem.
-Egyszerűen gyönyörű.-mondtam.
-Gondoltam,hogy tetszeni fog.
-Még jó,hogy figyeltem a járatot.-nevettem.
-Nyugalmas hely. Alig pár ember.Szeretek ide járni.Amikor valami gondom van mindig ide jövök.
-Megértem,hogy miért.-mosolyogtam.
Oda sétáltunk a vízeséshez. Az mellett volt pont a fa ami nagyon tetszik.A vízesés előtt pont volt egy pad.Leült Zayn és az ölébe ültem.Szembe vele.Ismét elkezdtünk csókolózni.
-Ne.Félek,hogy elkapod tőlem a betegséget.-mondtam.
-Engem az nem érdekel.-mondta és csókolt meg újra.
Csókcsatába kezdtünk.Szinte 2hét alatt nem csókolóztunk ennyit,mint az eddigi nap alatt.Ismét nem törődtünk vele,hogy ki néz,csak csókolóztunk.Nem akartuk abba hagyni.Átkaroltam és csak csókolóztunk.Az sem zavart,hogy hideg van.Elfelejtkeztünk mindenről,az időről, az emberekről.Csak mi voltunk egymásnak.Imádom ahogyan csókol.Olyan szenvedélyes.
"Kérem hagyják abba.Otthon intézzék el a dolgukat,megrontják a kislányomat"-hallottam egy hangot. De nem túlzottan zavart.Úgy vettem észre,hogy Zaynt sem.Nem hagytuk abba.Nem érdekelt a hölgy véleménye. Csak csókolóztunk és csókolóztunk.
-Imádlak.-súgta a fülembe,összeborzongtam a hangja hallatán.
-Én is.-ekkor leszálltam róla és leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi.-mosolyogtam.
-Akkor miért szálltál ki az ölemből?-kérdezte.
-Gondoltam,hogy már fáj a lábad.-mondtam.
-Dehogy fáj.-mondta.
-Olyan szép ez a szökőkút.-mentem oda.
-Igen.-válaszolt.
-Köszönöm,hogy vagy nekem.-ránéztem egy pottyant ki egy könnycsepp a szememből.
-Miért sírsz?-kérdezte.
-Mert szeretlek.-feleltem.
-Én is nagyon szeretlek.-jött ki egy könnycsepp az ő szeméből is.
-Nem fogom bírni nélküled ha elhagysz.-mondtam.
-Nem foglak!-hajtotta rá a fejem a vállára.
-Biztos?-sírtam tovább.
-100%.-mondta,hallottam,hogy ő is sír.
-Ne sírj kérlek.-mondtam.
-Te is sírsz.-mondta.
-Tudom,de nem akarom,hogy sírj.
-Azért sírok,mert szeretlek.-válaszoltam.
-Na látod. Én is.-mondta.
Bele néztem a szemébe,és letöröltem a könnyeit majd megcsókoltam.
-Te vagy az életem értelme!-mondtam.
-Te meg az én életem értelme.-válaszolt és újabb könnycsepp gördült le az arcán..