*Zayn szemszöge*
Egész délelőtt néztük a tévét és feküdtünk az ágyban.Remélem még sejteni sem sejti,hogy mire készülök a srácokkal.Ugyanis szülinapi bulit rendezünk neki és meglepetés vendég is lesz.Remélem örülni fog neki a szerelmem.
Én nem tudom de eddig mindig őszintén mondtam neki,hogy szeretem úgy gondolom.Tegnap viszont amikor belenéztem a gyönyörű barna szemeibe és elpirult akkor valami teljesen fura érzésem volt,amit azt hiszem valakivel meg kéne osztanom,mert teljesen lelkiismeret furdalásom van csak nem tudom miért. Talán Barbinak kéne elmondanom.De nem!Felhívom Liam-et.
-Szia haver.-köszöntem a telefonba.
-Hello.-köszönt.-Na milyen LA-ban?-kérdezte.
-Hát hogy is mondjam.Fantasztikus!
-Jól érzitek magatokat?
-Igen.
-Barbi hol van?
-Le ment boltba de már körülbelül 2-3órája. De beszélni szeretnék veled róla.
-Na mesélj.
-Hát szóval tegnap óta olyan fura érzésem van.Belenéztem a szemébe és nem tudom.Sosem éreztem még ilyet.
-Ő mit reagált rá?
-Elpirult.-mosolyodtam el amikor visszagondoltam.
-Hú haver nem tudom.Lehet el kéne gondolkodnod az érzéseidről nem?
-Arra gondolsz,hogy talán nem szeretem vagy?
-Ezt csak te tudhatod tesó.
-De én szeretem.És szerelmes vagyok belé.Azt hiszem.
-Döntsd el!Nem akarom,hogy megbántsd.
-Nem is akarom megbántani.
-Akkor hallgass a szívedre.
-Hát rendben.Köszi tesó,hogy meghallgattál.
-Bármikor.
Mint megérkezett Barbi letettem a telefont,mert csak vele akartam lenni.Igazából nem is tudom minek ment boltba ha nincs is nála semmi szatyor és semmi nyoma annak,hogy boltban volt.Nem is értem valójában.Lehet,hogy csak sétálni bolt és egyedól akart lenni és csak hazudott.De megláttam rajta valamit.
*Barbi szemszöge.*
Lementem a boltba,mármint mentem volna ha nyitva lenne,de nem.Gondoltam körülnézek hátha találok valami más boltot esetleg de eltévedtem.Ismeretlen utakon bolyongtam.Ismeretlen emberek mindenhol és tűzőnap. Enyhén fújó szél.Gondoltam,hogy hazajutok de ez nem ment olyan könnyedén.
Álltam a zebránál és vártam,hogy zöldre váltson át a lámpa. Alig láttam valamit.Szemembe sütött a nap és a lámpa színe sem látszott.Gondoltam nem lehet semmi baj,ha átmegyek,hisz egy autó sincs.
*
*
*
-Hölgyem!Hölgyem!Jól van?Nem esett baja?Kérem válaszoljon.-hallottam egy férfi hangot.
-Mi történt?-nyitottam ki a szemem.Egy kocsi állt tőlem 5 centire.Körülöttem pedig vér.Egy kétségbeesett számomra ismeretlen férfi arcot láttam.30év körül lehet.Nem valami szegény embernek tűnt.Öltönyben volt.A kocsi pedig azt hiszem Mercédes volt.
-Nem bírtam lefékezni és elütöttem magát.Jól van?Nem, ez hülye kérdés.Hogy lenne már jól hisz tiszta vér.-fogta a fejét.
-Honnan jött és jön a vér?-kérdeztem.
-Beütötte a fejét.
-Az én hibám.Ne magát hibáztassa.Én mentem át gondolom a piroson.-fogtam meg a fejem.Megnéztem a kezem és tiszta vér volt.A vágásokból is ömlött a vér.
-Nem! Ne hibáztassa magát.
-Most mit csináljak?-kérdeztem.
-Jöjjön elviszem orvoshoz.-segített felállni.
-Rendben.-válaszoltam.Beültem a kocsijába és vártam,hogy elinduljon a kocsi.
Pár percen belül meg is érkeztünk egy kórházhoz.Kinyitotta az ajtót és elindultunk be a kórházba.
Én meg sem szólaltam csak követtem a férfit akinek még mindig nem tudom a nevét.
Páran elég furán néztem rám.De nem értettem,hogy miért.Talán mert ömlött a kezemből a vér.A kezemből..mármint a vágásokból.Az arcom tiszta vér volt.Én nem tudom,mit ártottam vagy miért de nagyon kiakar végezni a sors.A kétszeri kóma most pedig,hogy elgázolt a kocsi.Ez lehetetlen!
Várakoznunk kellett kb 15 percet.A sebészetre mentünk.Ahhoz képest szerencsénk volt,hogy nem voltak annyira sokan.
-Jó napot!-köszönt a doktornő.
-Jobbat.-fogtam meg a fejem.Olyan szinten beleszúródott,hogy az elképzelhetetlen.Leültem egy székbe mert nem sok kellett hozzá,hogy elájuljak.
-Mr.Peter Daniell vagyok.-fogtak kezet.
-Én..Én pedig Barbara vagyok.-mondtam.
-Na mi történt?Meséljenek!-mondta.
-Hát az történt,hogy nem bírtam lefékezni és elütöttem.
-Beütöttem a fejem és....-mutattam a kezemre.
-Ezek vágások?-kérdezte a nő.
-Nos.Igen.-válaszoltam.
-Úristen.Ez,ez nem valami szép.Na mutassa,hagy nézzem meg a fejét.-odasétált hozzám és elkezdte vizsgálni a sebet vagy nem tudom mit.
-Na?-kérdezte Peter akinek megtudtam nevét végre.
-Akkora volt az ütődés,hogy majdnem amnéziát kapott.
-Úristen.-mondta.
-Kár,hogy nem.-mondtam.
-Mert?Miért kár?-kérdezték.
-Minek?Minek éljek már?A sors nem akarja hogy éljek.
-Miért?-kérdezte a doktor nő.
-2x voltam már kómában.Egyszer majdnem meghaltam.Vagy is meg is haltam csak az a gép tartott szinte életben.
-Jézusom.-mondták egyszerre.
-Hát ez van.-mondtam.
-Na a fejét bekötöttem.A kezét is úgyhogy írtam gyógyszert amit naponta kétszer kell szednie.
-De minek?-kérdeztem.
-Hogy ne történjen károsodás az agyában.
-Rendben!-mondtam.
-Mehetünk?-kérdezte Pet. Csodás már becézem is azt az embert aki majdnem megölt.
-Persze.További szép napot.-köszöntem el.
Beültünk a fekete kocsiba és útnak indultuk.Nem volt tervem feljelenteni vagy bírósági ügyet csinálni belőle.
Berohant a gyógyszertárba,kiváltotta a gyógyszert és a kezembe adta.Még mindig tiszta vér voltam.De nem érdekelt.Az sokkal inkább viszont,hogy Zayn-nek mit fogok mondani.Nem akarom neki elmondani,hogy mi történt mert tudom,hogy nagyon kifog borulni és ideges lesz.
-Hol lakik?-törte meg a csendet.
-Ott forduljon be és az a hotel.-mutogattam.
-Rendben.-tette amit mondtam majd megállt a kocsi a hotel előtt.
-Nyugodjon meg nem jelentem fel és még fizetnie sem kell.
-Köszönöm.
-Nincs mit.-mondtam és kiszálltam a kocsiból.
Bementem a hotelba.Úgy döntöttem,hogy nem mondom el Zayn-nek.De rájöttem,hogy tiszta vér vagyok.Hazudni meg nem akarok neki,úgyhogy kötelező vagyok elmondani.
-Hol voltál ilyen sokáig?-kérdezte még nyugodtan.Úgy tűnik még nem vette észre.
-Sehol.-válaszoltam.
*Zayn szemszöge*
-Hol voltál ilyen sokáig?-kérdeztem miközben épp háttal volt nekem és kutakodott a táskájában.
-Sehol.-rohant be a fürdőbe.
-Mi a bajod?-mentem utána.ekkor észrevettem,hogy tiszta vér.(?)
-Öhm.Semmi sem.-mondta de még mindig nem nézett rám.
-Tudom,hogy történt valami.Miért vagy tiszta vér?Barbi nézz a szemembe.-rám nézett és egy ijedt szempárral találkozott tekintetem.
-Ha nem muszáj elmondanom nem szeretném ha lehet.
-De muszáj Barbi.-fogtam meg az alkarját talán kissé erősen,mert könnyes lett a szeme.
-Jó, akkor gyere.-húzott maga után ki a fürdőből.
-Na mondd már.-idegeskedtem.
-Elütött egy kocsi.Ennyi.Semmi több.Nyugodj meg.
-Nyugodjak meg?Meg is halhattál volna Barbi.Miért nem hívtál fel?-fogtam a fejem idegesen.
-Ami azt illeti majdnem amnéziás lettem akkora volt az ütődés.-nézett rám végre megint.
-Hát ez csodás.-mentem az ablakhoz.
-De nincs semmi bajom.
-Semmi csak tiszta vér vagy és betörted a fejed.Az tényleg semmi komolyan.
-Nem úgy értettem.De nagyobb baj is történhetett volna.
-Végül is a születésnapod 2 nap múlva lesz.Addig akármi történhet.-nem tudom mire gondoltam,tényleg nem.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Semmi.Mindegy.-néztem ki az ablakon.Pontosabban nem tudom mi zajlik bennem tegnap óta de nagyon nem tetszik a dolog.
-Nem tudom most mi bajod van de én megyek lezuhanyozom.-viharzott be a fürdőbe.
Lehet ki kéne szellőztetnem egy kicsit a fejem.Nem tudom mi a fene ütött belém.Nagyon felzaklatott ez a dolog.Talán ez a buli szervezés sem fog menni.Vagy esetleg átpasszolom Haroldnak.Mi ütött belém? Hisz én vagyok a barátja nem Harry .Igaz,hogy ők is segítenek de ez az én dolgom.Jut eszembe el kell mennem a helyszínre.
-Most megyek majd jövök.-szóltam be a fürdőbe.
-Jól van.-hallottam a halk választ.
Lerohantam a lépcsőn,hogy minél előbb kinn legyek a friss levegőn.Elővettem egy szál cigit és még egyet meg még egyet és elszívtam.Rég szívtam már el ennyi cigit egymás után. Persze ezt a látványt ki is kellett használni amit a paparazzók ki is használtak.Várom a cikkeket örömmel.
-Jó napot.-köszöntem amikor megérkeztem a helyre.
-Szia Zayn.Gyere odavezetlek.-mondta Angela.
-Rendben.
*Barbi szemszöge*
Jó lett volna ha tudom mi baja van Zaynnek.Egyre jobban úgy érzem,hogy nem szeret.Egyre furább és ez a dolog az előbbi kétségbeejtő. És azt hiszem én csak jobban szeretem.Akárhányszor belenézek a szemébe a szívem hevesebben dobog.Talán csak egy 16 éves csitri vagyok de én egyszerűen imádom.Ahogyan hozzám ér és annyira csodás, de nem érzem,hogy ő annyira szeretne,mint amikor még az elején voltunk.Lehet,hogy nem így van, de én így érzem.Így.Sajnos.
4óra múlva.:
Zayn 5órája elment és nem veszi fel a telefonját.Már legalább százszor hívtam és nem veszi fel.Mi a franc van vele?Egyre rosszabbul érzem magam.Érzem,hogy megcsal .Nagyon remélem,hogy rosszul érzem.
*Harry szemszöge*
A srácok folyton hülyülnek.Nem bírom abbahagyni a nevetést.Niall folyton eszik,eszik,eszik és eszik.A srácok azon nevetnek,hogy beleraktak valamit a kajájába én pedig azon ahogy nevetnek.Imádom Niall nevetését.Annyira feltud vidítani.
-Mekkora hülye vagy.Szállj már le rólam.-üvöltöttem Louisra röhögőgörcs közben.
-Szerelmem.-mondta,közben úgy csinált mintha megcsókolna.
-Édes bogaram.-túrtam bele a hajába.A viccelődésünket a telefonom csengése zavarta meg.
-Ki az?-kérdezte a Payne srác.
-Barbi az.Ne haragudjatok de most felvenném.-vonultam el a konyhába ahol egyenlőre senki sem tartózkodik.
-Szia.Mi újság?-szóltam bele.
-Szia Harry nem tudod hol van Zayn?-hallottam a hangján,hogy sír.
-Nem tudom hol van,de ne sírj majd előkerül.-reméltem hogy a bulit szervezi és nem pedig mást csinál és máshol van.
-Ezt várom már 6 Harry 6 órája.Annyira jó,hogy minden össze jön ma.
-Mi?Mi történt még?
-Ígérd meg,hogy nem akadsz ki.
-Hát remélem nem olyan súlyos dolog.-próbáltam lenyugtatni magam,de tudtam ha azt mondja,hogy nyugodjak meg akkor az nem enyhe dolog.
-Csak elgázolt egy kocsi.-próbálta úgy mondani,hogy ne értsem de minden szót egytől-egyig értettem.Azt hittem meg sem tudok szólalni.Lefagytam.-Hahó.Harold.Élsz még?
-M-M-Igen.Jól vagy?Ugye nincs semmi baj?
-Minden rendben.De most sokkal fontosabb,hogy hol van Zayn!?Hazza azt hiszem Zayn megcsal.
-Nem.Biztosan nem csal meg.Csak egyedül szeretne lenni.-nem, nem tudtam,hogy igazam van-e,de nagyon bízom benne,hogy nekem van igazam és nem neki.
-Tudod,én nagyon szeretem,és tényleg nem tudom,hogy mi a baja mostanában.
-Szeret téged nyugodj meg.
-Jó lenne biztosan tudni.
-Nyugodj meg.És ne csinálj semmi hülyeséget kérlek.-bevallom félek,hogy kárt tesz magában. A szervezete már teljesen legyengült,ha még egyszer megtenné nem élné talán túl.Nagyon féltem őt,hisz nélküle én nem tudom mit csinálnék.Hiába ő nem viszonozza azt az érzést de ha már látom feldobja a napomat.Egyszerűen imádom és néha úgy érzem Zayn meg sem érdemli őt.
-Rendben.Megpróbálom.De azt hiszem most leteszem.Fáradt vagyok és nagy idő van már.Szia.
-Jó álmokat.Szeretlek.-nyomtam ki a telefont.
Kisétáltam a konyhából a nappaliba és társultam a srácokhoz.Próbáltam nyugodtságot súgalni, de belül nagyon is féltem.
-Na mi történt?Miért hívott?-érdeklődött Liam.
-Srácok szerintem nincs minden rendben Zayn-nel.
-Ezt meg hogy érted?-kérdezte Louis.
-Szerintem Zayn megcsalja Barbit.-válaszoltam.
-Micsoda?-állt fel dühösen Niall.
-6órája elment a hotelból.-válaszoltam.
-Talán csak a bulit szervezi.-mondta Niall és leült kicsit nyugodtabban.
-Naiv vagy Niall.Mikor bírt ki 6órát Zayn parancsolgatással és talpon léttel?-mondta Louis.
-Azt hiszem fel kell hívnom.-motyogta Liam és elővette a telefonját.
-Jól teszed.-mondtam.
-Kivan kapcsolva.-húzta el a száját.
Ekkor már tudtam,hogy baj van.Zayn hűséges típus.Nem tudom mi történt vele,de nem tetszik.Valakinek el kell vele beszélgetni,mert ez nem állapot.
*
-Te meg hova mész?
-El megyek Louis el.Barbinak most szüksége van rám.Ma elütötte egy autó és Zayn nincs ott vele.Nekem ott a helyem.Bízik bennem.-adtam választ.
-Mi? Elütötte egy kocsi?-kérdezte Niall.
-Mi is megyünk.-állt fel Louis barátom.
-Nem!Elég ha ti majd csak holnap jöttök.Ismerem már Barbit.Ha kiderül,hogy tényleg megcsalta akkor teljesen kifog készülni és nekem ott kell lennem vele.Főleg egy ilyen nap után.
-Jó menj.Majd találkozunk.Csá haver.-öleltek meg egyesével.
-Sziasztok.-csaptam be magam mögött az ajtót.
Elindultam a repülőtér felé ahonnan majd indul a magán repülőm amit kibéreltem.Csak abban tudok reménykedni hogy amire odaérek minden rendben lesz.Nagyon bízom benne,hogy lesz erre magyarázata a Malik gyereknek.Nem akarom,hogy fájdalmat okozzon neki.Komolyan nem is értem hogyan lehet olyan embert megcsalni akit szeretünk!? Jó, az emberek is hibáznak tudom.De nem tudom,hogy én megtenném-e valaha is.Ha igen akkor biztos nem bocsájtanám meg magamnak.De én Barbival ezt sosem tenném meg.Azt hiszem első pillanattól kezdve érzek iránta valamit.De talán ez már akkor ki is derült.Sosem gondoltam volna,hogy tényleg létezik a szerelem első látásra dolog.De bebizonyult a számomra sajnos.Talán most én is boldog lehetnék,ha ő nincs.Talán minden más lehetne.
