37.rész-Megnyílvánulás

Meghoztam az új részt!Remélem tetszeni fog. A következő megint csak 10komment után érkezik. Egyébként örülök,hogy olvassátok, és tetszik is!:) Az új kinézet csak úgy jött.Szerintem ez sokkal szebb és nyugtatóbb. Na nem húzom tovább az időt.Jó olvasást! x .. Tessék meghallgatni a dalt amit lent megtaláltok :) x

Elindultunk a Hyde Park felé. Elég sokat beszélgettünk.Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz,mint barát.Nagyon sok mindent megbeszéltünk,témaként fel sem jött hál isten Avril.De nem is szerettem volna mert nem szeretem szomorúnak látni Harry-t.
Sétáltunk a parkban amíg csak nem találtunk egy helyet ahol 1-2 ember van és nem nyüzsögnek a paparazzik.Igaz,hogy a park másik felén volt de ugyanolyan szép volt.
-Játszunk?-kérdezte mosolyogva.
-Mit?-kérdeztem vissza.
-Kérdezz-felelek.
-Rendben! Te kezded.-nevettem el magam.
-Mi a kedvenc színed?-kérdezte.
-Baba kék és fekete.-mosolyogtam.-Hm.-mosolyodott el.
-Most én jövök!Mit gondoltál rólam amikor először megláttál?
-Ezt: "Wow,de szép.Biztosan kedves is"-hajtotta le a fejét.
-De aranyos vagy.-húzódott egy kisebb mosoly az arcomra.
-Kivel volt az első csókod?-kérdezte.
-Adam.-mondtam.
-Az ki?-kérdezte.
-Az a srác akibe 5évig szerelmes voltam és nem kaptam meg,azt hiszem vele példáztam amikor mondtam,hogy értem ne legyél szomorú és lépj tovább.-mondtam kissé zavartan.
-De akkor hogyan történt vele az első csókod?-kérdezte kíváncsian.
-Úgy,hogy egy nap oda jött hozzám és dicsért,hogy milyen szép vagyok stb. utána elhívott vacsorázni.. majd az előtti nap mielőtt utaztunk ide megcsókolt.-válaszoltam,majd lehajtottam a fejem.
-Miért nem jártál vele akkor?-kérdezte.
-Amikor elhívott vacsorázni akkor már túl késő volt, én nem éreztem már iránta semmit.Túl későn vett észre.Nekem túl sok volt olyan fiú után vágyni akit nem kaphattam meg.
-Ezért féltél annyira vagy félsz,hogy Zayn elhagy?-kérdezte.
-Igen..nem akarom,hogy még több csalódás érjen.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Hülye az a fiú,hogy nem vett észre.Meg sem érdemelt volna téged hidd el nekem. És gondolom ő  a suli leghelyesebb fiúja aki mindenkit megkap ugye?
-Igen.-válaszoltam a kezemet nézve.
-És kitalálom,hogy pláza cicák voltak csak a barátnői.
-Pontosan..Gondoltam,hogy nekem semmi esélyem.Volt,hogy már majdnem feladtam a reménykedést de nem ment.Akármennyire is elakartam feledni nem sikerült.Fájt..borzalmasan fájt,hogy más lányokkal láttam csókolózni.
-Tudom milyen érzés.-csuklott el a hangja.
-Utálok visszagondolni minden egyes ilyen pillanatra ami fájdalmat okozott.-mondtam.
-Olyan sok volt?-kérdezte.
-Nagyon sok mindenen kellett keresztül mennem. Nem tudod elhinni.
-Elszeretnéd mondani?-eszembe jutott Amy. Már a sírás kerülgetett.De gondoltam ha elmondom neki akkor jobban fogom érezni magam valamennyivel.Ezért belekezdtem.
-Még általános iskolában volt egy legjobb barátnőm Amy a neve. Vagy is csak én tartottam őt a legjobb barátnőmnek.Én sosem szóltam neki semmit.Mindent elmondott nekem és én titokban tartottam.Ha a hajam nem úgy állt már akkor beszólt.Egyszer összevesztünk.Szó szerint megalázott!Minden egyes dolgomat elmondta amit elmondtam neki.Nem volt sok de ha valamit elmondtam neki az elég úgymond titkos volt és csak ő tudott róla.Az egész suli körénk gyűlt.Nekem nagyon kínos volt,sírásba ki is törtem.Mindenki bámult.Ő dumált én pedig arcomat kezembe temetve sírtam. Egy hangot nem bírtam kinyögni.Összetörtem!Ha akkor nincs Vivi és Netti akkor kitudja mi lett volna..-gördült le pár könnycsepp az arcomon.
-N-N-Nem lehet igaz.-mondta majd magához szorított.
-De sajnos az.-mondtam.
-De te nem ártottál neki semmit.
-Nem!Én soha nem ártottam senkinek semmit!Egy szóval sem sértettem meg senkit.Ha igen az meg nagyon néhai eset.Talán 1évben egyszer.De még akkor túlzásba estem.Még annyi sem.-kezdtem sírásba.
-Miért vannak a világon ilyen emberek?-kérdezte könnyes szemmel.
-Azért,hogy tönkretegyék a többi ember életét.
-Tudod..szerintem csak irigy volt rád.
-És még is miért?Sosem voltam olyan aki kitesz mindent ami van. Vagy esetleg teszem magam a fiúk előtt.Nem!Nekem alig 1-2 fiú haverom volt. És velük se nagyon tartottam a kapcsolatot.Sőt, még kényes sem vagyok.
-Talán szebbnek tartott téged mint magát.
-Szebbnek..Magát tartotta a suli legszebb csajának.-mondtam.
-Ne törődj vele. Meg sem érdemelte a barátságod.
-Nem..
-Szerintem induljunk haza.Kezd hideg lenni.-mondta és felhúzott a padról.
-Rendben van..-töröltem le a könnyeimet.
Sétáltunk elég lassú tempóba haza.Ahhoz képest,hogy április vége van eléggé hideg van még.Magyarországon ilyenkor már meglehet általában sülni.Igazából jobban is szeretem a hideget ezért nem vagyok ellenére. Útközben találkoztunk pár rajongóval.Elég aranyosak voltak.
-Sziasztok.Kaphatok egy aláírást Harry?-kérdezte egy lány.-Persze.-válaszolta Harold és aláírta a lapot amit a lány nyújtott neki.
-Te Zayn barátnője vagy Barbi?-kérdezte rám nézve.
-Öhm igen én lennék.-válaszoltam.
-Aranyosak vagytok együtt.Kaphatok tőled is egy aláírást?-kérdezte kutyaszemekkel nézve.
-Tőlem?-kérdeztem.-Igen.-mosolygott.-Rendben.-mosolyogtam és aláírtam a lapot.
-Legyetek boldogok.-mosolygott majd hátat fordított.
-Sztár lettél!-nevette el magát Hazza.
-Nagyobb sztár leszek,mint ti.-nevettem.
-Lehet.-mosolygott.
Sétálgattunk tovább.Volt pár lesifotós de nem törődve velük mentünk tovább.Beugrottunk a Starbucksba és vettünk forrócsokit ami meglehetősen elég finom volt.
-Van egy titkom.-mondtam halál komoly fejjel.
-És elmondod?-kérdezte.
-Ha szeretnéd.-közben kidobtam a forrócsokis poharat.
-És erről a titokról ki tud?-kérdezte.
-Csak én.Meg te fogsz ha akarsz.Mondjuk nem olyan nagy titok de anyáék sem tudják meg még Zayn sem.
-Szeretném tudni.-válaszolt.
-Én..Tudok zongorázni.-mondtam kicsit elpirulva.
-Ez szuper!-mosolyodott el.
-Magamtól tanultam meg.
-És hogyan?-kérdezte kíváncsian.
-Sokat sétálgattam Magyarországon egyedül és találtam egy eldugott helyet egy hatalmas zongorával.Sokat jártam oda és végül megtanultam zongorázni.Alig 1 évembe telt.Jó,persze nem vagyok profi de egy csomó dalt el tudok zongorázni.-mondtam félénken.
-És ezt még csak tényleg nekem mondtad el?-kérdezte.
-Igen.Még a legjobb barátnőm sem tudja.-hajtottam le a fejem.
-Akkor nekem miért mondtad el?
-Nem tudom.Úgy éreztem 2percel ezelőtt,hogy neked elmondhatom.És mintha megtudnék nyilvánulni előtted.-mosolyogtam.
-Ami azt illeti..nekem van egy zongorám csak nem tudok zongorázni ezért mit szólnál ha..?
-Ha?-kérdeztem.
-Ha neked adnám.
-Nem!Nem adhatod nekem.Biztosan nagyon sokba került és nem..nem fogadhatom el.-hadartam.
-Igen sokba került.De én nem használom.Kérlek!-nézett rám a nagy zöld szemeivel.
-Még meggondolom.-mosolyodtam el.-És hol van a zongora mert még a szobádban nem láttam az biztos.-mondtam.
-A stúdióban. Elmehetünk ha akarod.
-Milyen messze van?-kérdeztem.
-Sétálva 15 perc.-mondta.
-Akkor mehetünk.-válaszoltam.
Útközben a sírás kerülgetett.Szerettem volna egy hatalmasat sírni,de Harry jelenlétében nem ment.A kezem borzalmasan fájt.
-Mi a baj?Olyan sápadt vagy.-állt meg.
-Fáj...-de nem fejeztem be a mondandómat.-Mi fáj?-kérdezte.
-A kezem.-mutattam a testrészemre.
-Mutasd.-húzta föl a pulcsimat óvatosan.-Úristen ez..ez.. ez rettentő.Nem hittem hogy ennyire felvagdostad.Áh, ez nem normális.
-Tudom..De ha megpuszilod meggyógyul.-mosolyodtam el.
-Szeretnéd hogy megpusziljam?-nézett a kezemre.
-Igen.-nevettem el magam.
-Akkor megpuszilom.-nem kellett erőltetni meg is puszilta.
-Már gyógyul.Látod?-nevettem.
-Tényleg.Gyógyítóhatású a szám.
-Valószínűleg.-mondtam majd lehúztam a pólóm.

5percel később.
-Megérkeztünk!-szólalt meg Harry.
-Ez a stúdió?-kérdeztem.
-Igen!Ez nem az a stúdió persze ahol a zenéket szoktuk felvenni.Csak néha idejövünk énekelgetni.Ezt senki sem használja rajtunk kívül.Mostanában nem nagyon jövünk ide.
-Miért?-kérdeztem.
-Sok a dolgunk..ha meg nem dolgozunk mindenki fáradt és lusta.Így hát már 1 hónapja biztos nem voltunk itt.
-Értem.És be is megyünk vagy csak kívülről fogjuk bámulni?
-Ja menjünk.-húzott maga után.
Belülről teljesen másabb volt. Rendezett volt és mindenhol hangszerek.Amennyire roncsnak nézett ki kívülről nem gondoltam volna,hogy ennyire ápolt belül.Mint beléptem egyből kiszúrtam a zongorát de vártam,hogy Harry vezessen oda hozzá ami meg is történt.
-Ez valami csodálatosan szép.-ültem le a zongora elé majd végigsimítottam.
-Szinte használva nem volt.-mosolygott Harold.
-Milyen szép fényes és..nagyon tetszik..

*Harry szemszöge* (dal)
Nagyon tetszett neki a zongora. Tudtam,hogy tetszeni fog neki. Nekem is borzalmasan megtetszett ezért is vettem meg.Pedig még zongorázni sem tudok.És akkor sem tudtam amikor megvettem ami kb fél éve volt. Éreztem,hogy szükségem lesz még rá.És valóban. Neki fogom adni annak az embernek akit imádok és csodálok.
-Milyen szép fényes és..nagyon tetszik..-nézett föl rám, a szeme úgy csillogott,mint egy darab gyémánt.
-Tudtam,hogy tetszeni fog.
-Te mindet tudsz.-nevette el magát.
-Ez csak természetes.-sétáltam oda a zongorához,majd rákönyököltem és néztem őt.
-Ego.-nevetett.
-És játszani is fogsz valami?-mosolyogtam rá.
-Ha szeretnéd.-mosolygott vissza.
Rám nézett,majd ujjait elhelyezte a zongorán.Egy nagy lélegzetet vett és elkezdte.El is csodálkoztam.Gyönyörűen játszott.Kicsit ismerős volt a dal. Majd a közepénél rá is jöttem,hogy a Bella's Lullaby-t játszotta. Annyira gyönyörű volt,hogy be vallom, bekönnyeztem. El is gondolkodtam egy percre. Amikor észhez kaptam láttam,hogy Barbinak potyognak a könnyei,mint egy vízesés úgy folyt le az arcán.Leültem mellé,majd megöleltem. Ő becsukta a szemét de folytatta. Egy pillanatra nem hagyta abba. Továbbra is játszotta a dalt.Tudtam,hogy gondol valamire,hogy ennyire beleéli magát.
Kinyitotta a szemét,majd megfogta a kezem és irányított.Próbálta megtanítani.Nem is volt olyan nehéz.Én engedtem,hogy irányítson. Mivel tanulékony vagyok a végén már magamtól játszottam.Igaz,hogy kicsit még kellett a segítség de magamhoz képest elég jó voltam.
-Ügyes vagy.-mosolygott.-Nem tudtam,hogy ennyire jó vagy.-töröltem le a könnyeit.
-Annyira azért nem vagyok jó.-mondta kicsit visszahúzódottan, mint aki elégedetlen magával.
-De nagyon is jó vagy!-mondtam.
-Még csak egy zenét játszottam el.Honnan tudnád?-kérdezte.
-Felismerem a tehetséget.-feleltem.
-És én tehetség vagyok mi?-nevette el magát.
-Pontosan!-mondtam és megöleltem jó szorosan.
-Nem érdemlem meg!-mondta és eltolt magától.
-Mit?-kérdeztem meglepődve.
-Azt,hogy ennyire törődj velem.
-És mégis miért nem?-kérdeztem.
-Mert nekem nem is kéne veletek lennem.Én csak egy egyszerű lány vagyok.Titeket meg a fél világ ismer. Nekem semmi keresni valóm köztetek.Nem is kellett volna Zaynnel összejönnöm.
-Ne mondj ilyen butaságokat. Mi is átlag emberek vagyunk.Csak mi zenélünk ezért többen ismernek.Ne legyél hülye.És ilyenekre ne is gondolj. Mi szeretünk téged!-mondtam.
-Igen, de..
-Semmi de!-vágtam közbe.
-Rendben.-válaszolt lehajtott fejjel.
-Mi lenne ha én énekelnék te pedig zongoráznál?-vetettem föl az ötletet.
-Nem is rossz ötlet. És mire gondolsz melyik számot?-kérdezte mosolyogva.
-Mondjuk a Adele-Some one like you?-kérdeztem.
-Rendben!Imádom azt a számot.Olyan érzelmes.-hajtotta le a fejét,majd a kezét kezdte bámulni.
-Mi a baj?-simogattam meg a hátát.
-Semmi.-mondta majd elkezdte a dalt.Csak hallgattam az elejét majd amikor elkezdődött a szövegrész elkezdtem énekelni. Eléggé beleéltem magam.Gyönyörűen játszik,nyugtató és lenyűgöző..