32.rész-Minden az én hibám

Írtam egy gyors részt amíg nem vagyok annyira vészes állapotban! Jó olvasást. 10komment után új rész! x

(dal)

-Nem tudom Zayn.-válaszoltam.
-Nem szeretsz már?
-De,én még ugyanannyira szeretlek,talán még jobban is.
-Akkor mi a baj?-fogta meg a kezem,majd leült.
-Az,hogy félek.
-Mitől?
-Attól,hogy újra előfordul ez.És újra a padlóra kerülök de félek,hogy akkor már nem lesz kiút.
-Mindenből van kiút.
-Igen, van.De tudod mennyire szeretlek.-mondtam.
-Tudom,de soha többé nemfog ilyen előfordulni.
-Ne ígérd meg újra kérlek.NE!
-De én nem csaltalak meg. Nem én csókoltam meg.És el is löktem magamtól.Akkor most miért csinálod ezt?-kezdett enyhén kiabálni.
-Értem én,de akkor is rosszul esik.-mondtam.
-Nem igaz,hogy nem bírod felfogni,hogy szeretlek és én sosem csalnálak meg. Olyan nehéz?Most tényleg?Ha nem szeretnélek akkor nem hiszem,hogy itt lettem volna.-ment ki üvöltve.
-Zayn kérlek gyere vissza.-kezdtem fölállni majd összeestem a földön sírva.
Minden az én hibám.Miért voltam vele ilyen?Pedig tudom legbelül,hogy szeret és nem ő a hibás akkor meg miért vagyok ennyire hülye?Mindig csak a bajt csinálom én is.Nem elég,hogy megint kórházba vagyok,de még Zayn-t is elüldözöm magam mellől.Annyira buta vagyok.Sosem értékelem a jót, azt aki tényleg szeret,sosem.Miért nem haltam meg inkább?Miért?Nem kellett volna hülyeségeket mondanom neki.Én szeretem.
Fölálltam és visszafeküdtem az ágyba.A kezem annyira fájt,hogy megmozdítani alig bírtam.Ha hozzáért valami már egyből bele is nyílalt.
-Barbi.-rohant be Louis és Harry.
-Igen?-kérdeztem.
-Zaynnek autóbalesete lett.
-MI?Ugye csak hülyéskedtek?-kérdeztem.
-Nem Barbi, nem hülyéskedünk.-mondta Harry.
-Nem!Nem lehet igaz.Hol van most?
-Most hozzák be a kórházba.-felelt Louis.
-Minden az én hibám.-kezdtem sírásba.
-Nem ez nem a te hibád.-válaszolt Harry.
-De!Most ne azért mondjátok csak,mert nem akartok megbántani.
-Nem azért mondjuk!-mondta Lou.
-Ugye ide hozzák mellém?-kérdeztem.
-Nem tudjuk!-mondta Harry.
-Lécci intézzétek el,hogy ide hozzák.-mondtam.
-Megteszünk mindent!
-Ugye nem halt meg?-tettem föl újabb kérdést.
-Nem tudjuk!Semmit nem tudunk. A mentősöknek pedig már rég itt kellene lenniük.-mondták.
-Ez nem lehet igaz.-fogtam a fejem.
-Sajnáljuk.-mentek ki.
Alig léptek ki az ajtón de jött is be Niall.
-Nem a te hibád.-ült le mellém.
-De. Niall ez az egész az én hibám.
-Miért lenne a te hibád?-kérdezte.
-Azért mert ha most nem veszekedtem volna vele még mindig itt ülne vagy kint lenne és nem pedig egy mentő autóban.
-De akkor sem a te hibád!-mondta ismét.
-Ne Niall. Tudom,hogy az én hibám nem kell jó fejnek lenned.
-Nem jófejségből mondom.
-Jó,mindegy..
-Miért veszekedtetek?-kérdezte.
-Én kezdtem az egészet.
-Jó gondoltam,mivel Zayn nem szeret veszekedni és veled még úgysem..de miért?
-A csaj miatt.-mondtam.
-De tudod,hogy nem ő csókolta meg.
-Tudom,de akkor is fáj.
-Próbáld meg elfelejteni.
-Nem megy..
-Miért?-kérdezte.
-Azért mert félek,hogy újra megtörténik.
-Jó,megértem de nem ő csókolta meg.Szerintem ez a dolog nem ér annyit,hogy agyalj rajta.
-Nem is szeretnék rajta agyalni,de mindig eszembe jut.-válaszoltam.
-Próbáld meg elnyomni szebb gondolatokkal.Amikor hajózni voltatok, az összejövésetek, a szép percek amiket együtt töltöttetek..
-Niall!
-Igen?
-Te mióta vagy ilyen érzelmes?-kérdeztem.
-Én már régóta.-mondta.
-Mutathatnád mindig ezt az oldaladat.-mosolyogtam.
-Valós.-nevetett.
-De tényleg.Szeretlek!Olyan jó,hogy ti itt vagytok nekem!-közelebb húztam magamhoz és megöleltem.
-Én itt leszek ha valamit elakarsz mondani.-simogatta a hátam.
-Remélem is.Ugye nem vagy pletykás?-kérdeztem.
-Áh, én?Sohaa.-nevette el magát.
-Szóval az vagy.
-Csak egy picit.-nevetett.
-Hát akkor azt hiszem meggondolom,hogy mit mondok el.-nevettem.
-Nyugi, nem mondanék el senkinek semmit.BÁRMIT elmondhatsz.-hangsúlyozta a 'bármit' szót.
-Bármit?
-Persze.-szorította meg a kezem.
-Köszönöm.-mosolyogtam.
Beszélgettem vele kicsit, nem tudom miért de kicsit megnyugtatott.Sosem ismertem ennyire kedves srácokat.Főleg így,hogy híresek és mégsincsenek elszállva maguktól.Nem gondoltam volna,hogy ők ilyenek.Sokkal jobban számítottam egy nyápic fiú bandára.
Egyet pislogtam majd annyit láttam,hogy futnak és tolják be a hordágyat amin Zayn fekszik.Hozzám hozták.Ahogy kértem.De rossz döntés volt! Láttam ahogy tiszta vér.És ő csak ott feküdt. Niall-t megkérték,hogy menjen ki de mondtam,hogy nem mehet mert itt kell maradnia velem és beleegyezett az orvos.Átöleltem Niallt, vállára hajtottam a fejem és sírtam.Nem akartam látni azt amit Zaynnel tesznek.Nem akartam látni,hogy miattam van ott azon az ágyon.Mindenért magamat okoltam.Mindenért!És jogos is mert az egész az én hibám. Ha nem veszekedtem volna vele akkor minden rendben lenne.Csak az a baj,hogy sírással semmit sem lehet megoldani....