33.rész-Végre

10 komment után új rész! :) x

A fejem továbbra is Niall vállán volt.Semmit sem akartam meghallani amit az orvosok beszéltek.Kizártam magam körül mindent és csak sírtam.Niall simogatta a hátam ami nagyon jól esett és nyugtatott.
-Mikor lesz vége?-súgtam a fülébe.
-Nem tudom!Remélem minél hamarabb.-válaszolt.
Féltem, nagyon féltem.Féltem mindentől.Mi van ha miattam meghal?Én abba belehalok. Mindenért hibás vagyok,és mindig csak sírok pedig azzal nem oldok meg semmit.Borzalmasan nagy lelkiismeret furdalásom volt és ez rátett még egy lapáttal.Nagyon rosszul éreztem magam és sírásom közben el is aludtam.

*Niall szemszöge.*
Barbi elaludt.Zayn is alszik.Azt mondták az orvosok,hogy nem annyira vészes csak egy kicsit beütötte a fejét.
-Na mi történt?-kérdezte Harry aggódva.
-Alszanak.-válaszoltam.
-Jólvannak?-kérdezte.
-Igen.Nem olyan vészes Zayn állapota.Már Barbi is jobban van!
-Hihetetlen,hogy minden összetud jönni ennyi idő alatt.-mondta Louis.
-És pont azokkal történik ez akiket a legjobban szeretünk..-válaszolta Liam.
-Hát igen.-mondtam majd lehajtottam a fejem.
-Beszélgettél Barbival?-jött oda hozzám Harry.
-Igen!
-És? Mit mondott?-kérdezte.
-Mindenért magát okolja.
-De hát miért?
-Mert ha nem veszekedett volna Zayn-el akkor nem lenne semmi baj.-mondtam.
-De hát ez nem az ő hibája!
-Tudom, mondtam neki de rám sem heverített. Nagyon makacs!
-Valós.
-Remélem mindketten rendbe jönnek.-mondtam.
-Én is haver.
-Holnap lesz koncertünk?-kérdeztem.
-Lesz.
-Zayn nélkül megyünk?
-Muszáj lesz.
-De miért nem mondjuk le?-kérdeztem.
-Már  nem tehetjük.Annyit lemondtunk.Muszáj lesz elmennünk.Paul kiakadna.
-Mondjuk tényleg elég sokat lemondtunk már.
-Kifogjuk bírni. Elénekelünk pár dalt és jövünk.Most nem lesz autogram osztás. Majd bepótoljuk.-mondta.
-Rendben.Sietnünk kell majd,mert most mindkettőjüknek nagy szükségük van ránk!
-Igen.

*Barbi szemszöge*
"Jó reggelt" hallottam egy női hangot.
-Itt a reggeli.-de ekkor már kinyitottam a szemem.
-Köszönöm szépen,de nem kérem.Nem vagyok éhes.-mosolyogtam.
-De muszáj egy kicsit ennie!-erőszakoskodott.
-Muszáj?
-Igen.
-Jó, akkor tegye le majd eszek.-mosolyogtam.
-Rendben!De visszajövök leellenőrizni.
-Oké.-ráztam le.
Jó, nagyon aranyos volt meg minden de semmi kedvem nem volt jó pofizni.Épp élni nem volt kedvem nem hogy vitatkozni arról,hogy egyek.Bámultam magam elé,dörzsöltem a szememet mert még elég álmos voltam majd balra néztem.Ekkor megpillantottam Zayn-t aludni. El is feledkeztem róla,hogy MIATTAM ő is itt van.Azt hittem,hogy csak rossz álom de úgy látszik még sem. Csak néztem őt,ahogyan alszik.Annyira aranyos volt,mint egy kiscica.Egy ideig néztem,majd láttam,hogy kinyitja a szemét és gyorsan elfordultam.Nem tudom miért, nem mintha nem lenne szabad nézni de úgy reflexből úgy tettem,mintha az ablakot nézném ami előtt nagyon szép virágok voltak és persze megint köd volt mint Londonban általában szinte minden második nap.
-Barbi.-szólalt meg.
-Igen?-felé fordítottam a fejem.
-Sajnálom.-mondta.
-Nem neked kell sajnálnod!Sőt neked semmit nem is kéne sajnálnod.Mindennek én vagyok az oka,hogy ennyire felfújok mindent és veszekedtem veled.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is!-ekkor nem bírtam tovább.Késztetést éreztem arra,hogy megcsókoljam.Felálltam,már sokkal jobban voltam ezért nem estem össze és elindultam felé.
-Nem lenne szabad felk......-meg sem engedtem,hogy befejezze a mondandóját de már is a szájára tapasztottam az ajkaimat.Szenvedélyesen csókolóztunk.Nem lökött el magától, visszacsókolt.
-Sajnálom,hogy miattam lett baleseted.-mondtam és a hajába túrtam.
-Nem!Nem a te hibád!Ha nem lettem volna hülye és megértettelek volna akkor nem lett volna semmi.
-De ha én nem veszekszem..
-Nem Barbi. Akkor is az én hibám.Igazad volt.Nekem is rosszul esne ha mással látnálak csókolózni még akkor is ha nem te kezded.
-Akkor szabad a béke?-kérdeztem mosolyogva.
-Persze, én nem haragszom rád.
-Akkor jó,mert én sem rád.-csókoltam meg.
-Nem fekszel be mellém?-kérdezte.
-De.-nem kellett győzködnie egyből be is feküdtem mellé.Érezni akartam a közelségét,az illatát és ha megakarom csókolni nem kell felállnom itt van mellettem.
-Fáj?-kérdezte.
-Mi?-lepődtem meg.
-A kezed.
-Ha valamihez hozzáér vagy súrolódik eléggé.
-Miért kellett ezt tenned?-kérdezte.
-Mert meggondolatlan vagyok és mert imádlak!
-Értem ilyet soha többé ne tegyél!
-Hogyan történt a baleset elmondod?-kérdeztem.
-Ideges voltam, nagyon gyorsan hajtottam,majd annyit észleltem,hogy előttem volt egy őzike és nem akartam elütni, nem bírtam lefékezni ezért kanyarodtam és nekiütköztem a fának akkor már csak a fényt láttam.
-Még jó,hogy nincs semmi komolyabb baj.-öleltem meg.
-Mindketten élünk és itt vagyunk egymásnak.-mondta.
-Örökre.-válaszoltam.
-Nem akarok kórházban lenni!-mondta.
-Én sem.Olyan lehangoló. Otthon akarok lenni veled!Boldogan!-mondtam.
-Én is!-csókolt meg.
-Srácok hol vannak?-kérdeztem.
-Biztosan koncertre mentek.
-Nélküled?
-Muszáj!Már nagyon sokat lemondtunk.
-Ja igen.
*
-Zayn!Jól vagy?-jött be egy idegen férfi.
-Szia Paul!Jól.-mondta Zayn.
-Hamar rendbe kell jönnöd!-mondta.
-Igyekszem.
-Neked is szia.-modtam.
-Ja Szia. Te még nem ismersz de én ismerlek téged.Paul vagyok a srácok managgere.
-Örülök,hogy megismerhetlek.-fogtunk kezet.
-Srácok koncerten vannak.-mondta Paul.
-Tudom.-mondta Zayn.
-Most mennem kell csak bejöttem megnézni,hogy jól vagy-e.-mondta és indult ki.
-Hát nem valami jó fej.-motyogtam.
-Valóban nem.Én sem szeretem.-mondta Zayn.
-Megértem.

   2nappal később

-Végre hazamehetünk!-mosolyogtam.
-Igen!Szerencsére megúsztuk ennyivel.-magához ölelt Zayn.
-Soha többé nem akarok kórházban járni!-mondtam.
-Már nem is fogsz!-válaszolt.
-Hát remélem is.
Összeszedtük a cuccunkat ami nem nagyon volt a kettőnk cucca belefért egy kis szatyorba.Kaptam a hírt Zayntől,hogy anyáék egész végig ott voltak velem és annyira jó érzés volt,sokkal jobban lettem.
-SRÁCOOOOOOOK!-kiabáltam mikor megérkeztünk.
-Barbi, Zayn.Végre.-mondta Louis és előjött a konyhából egy répával a kezében.
-A többiek?-kérdeztem majd felhúztam a szemöldököm.
-Alszanak a nappaliban.
-Akkor ideje felébreszteni őket.*ördögi kacaj*
Lassan elindultam feléjük, mindannyian nagyon aranyosan feküdtek a kanapén persze összevissza. Niall feje Liam vállán, Harry lába Niall lábán.Elég vicces volt nézni..Odalépkedtem halkan majd rájuk ugrottam és kiabáltam,hogy "ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐ!"
-Mi történt?-ugrott föl Harry.
-Éhes vagyok.-mondta Niall.
-Barbii!Végre.-ölelt meg Harry.
-Jól vagy?-állt fel Liam is és megölelt.
-Persze, nagyon jól vagyok.-mosolyogtam.
-Hiányoztál.-ölelt meg Niall is.
-Akkora jó,hogy végre itthon lehetünk veletek.-mondta Zayn.
-Nagy ölelééés.-mondta Louis majd ölelkeztünk.
-Nem bulizunk egy jót ma?-kérdezte Niall felpörögve.
-Jó ötlet.-mondta Harry majd rám kacsintott.-igazából nem is értettem,hogy miért.
-Én benne vagyok.-nevettem.
-Én is.Jó kis stressz levezetés.-mondta Zayn.
-Je tesó.-üvöltött Louis.
-És te Liam?Benne vagy?-kérdeztük.
-Hááát...
-Na léccii.-néztem rá árva kutya szemekkel.
-Rendben!-nevetett.