30.rész-Őrült érzés

-Mondja már.-mondtam idegesen.
-Barbara meghalt!-mondta szomorúan az orvos.
-Mi?Ugye nem?Nem lehet!-leültem a földre majd sírásba kezdtem.Harry is leült mellém és ő is elkezdett sírni.
-Ne.Ugye csak viccel?-kérdezte Louis kétségbeesetten.
-Sajnálom.Elvágta az ütőerét.Túlkésőn találtak rá.Még rajta marad az infúzió ameddig szeretnék.Infúzióval még életben tudjuk tartani,de amint levesszük róla egyből vége.
-Nem lehet igaz-mondta David és a fejét fogta.
-Az egyetlen gyerekünk és most elveszítettük.-sírt Nicole.
-Én ezt nem bírom.Megakarok halni!-mondtam.
-Imádkoznunk kell.Még hátha van esély.-mondta Louis.
Mindannyian ültünk a földön.Niall,Liam és Louis megpróbálták visszatartani a sírást kevesebb-több sikerrel.Én meg Harry már totálisan ki voltunk.David és Nicole csak ültek,vártak és sírtak.Reménykedtem,hogy még van esély.De ha ő nem tart ki akkor mindennek vége.
-Megölöm magam!-szóltam majd felálltam és indultam a kijárat felé.Csak annyit hallottam,hogy "Zayn ne, gyere vissza". Majd egy kéz visszahúzott.
-Ne csinálj semmi hülyeséget!-megfordultam és Harry arcával találtam magam szemben.
-Miért ne?Mindennek én vagyok a hibája.
-Ez nem igaz.Az sem igaz amit mondtam az előbb. Nem te csókoltad meg a csajt.
-Nem!De ha ő nem élhet akkor én sem.
-Kérlek Zayn ne!-mondta.
-Még várok pár napot. Ha nem ébred föl megölöm magam.
-Nem!Nem okozhatsz csalódást a rajongóknak Zayn te is tudod.-jött oda Liam.
-Most épp lesz*rom a rajongókat.Liam te mit csinálnál ha Danielle lenne ilyen állapotban?-kérdeztem.
-Valószínűleg én is ezen gondolkodnék de nem tenném meg!
-Én viszont annyira szeretem,hogy megölöm magam!
-Nekünk is nagyon rossz hidd el.Hisz mi is ugyanúgy szeretjük,mint te.Olyan mintha a húgunk lenne.De nem teheted ezt!-mondta Louis a sírás határán.
-De én nem bírom nélküle.Ő az életem szerelme. Senkit sem szerettem még ennyire,mint őt.-kezdtem sírásba.
-Haver.-öleltek meg a fiúk.
-Mitcsinálok ha meghal?Így is úgy is belepusztulnék.
-Valahogy meg kell oldanunk.Kettőnknek lenne a legrosszabb.-ölelt meg Harry.
-Tudom.De ugye nemfog meghalni?-kérdeztem.
-Már meghalt csak azaz izé tartja életben.-mondta Niall.
-Ha erős és élni akar akkor talán sikerül.De ha nem akkor sajnos..-mondta Liam.
-Nem akarom.-mondta Harry sírva.
-Nem teheti ezt velünk.-mondtam.
-Nem kellett volna ezt csinálnia.Ránk nem gondol?Ránk akik imádják?-mondta Harry.
-Megakart halni.-mondta Liam.
-Benne van a levélbe is.-szólt Liam.
-Miért?Miért teszi ezt?Én úgy imádom.-mondtam.
-Amit látott nem tükrözi a valóságot.-mondta Louis.
-Én mondtam neki.Azt mondta,hogy hagyjam békén és felejtsük el egymást.
-Nekem kellett volna vele beszélnem.-mondta Harry.
-Már késő.-válaszoltam.
-Nem lehet még bemenni hozzá?-kérdezte Niall.
-Megyek megkérdezem az orvostól.-mondtam.
Odaballagtam lassan az orvoshoz a földet bámulva.Életemben nem sírtam ennyit.Annyira hiányzik. Átakarom karolni és leélni vele az egész életemet.Én nem akarok neki ártani.Miért nem értette meg,hogy szeretem?Miért?Azt mondta csak akkor bocsájt meg ha nem én kezdem a csókot vagy a megcsalást. De akkor most miért nem kérdezte meg például Harryt,hogy ki tette? Miért?
-Ő, belehet már menni Barbihoz?-kérdeztem az orvostól.
-Persze, de lehetőleg csak egyetlen egy ember menjen be hozzá.
-Oké.-mondtam.
Bementem hozzá, és leültem mellé. Nem bírtam tovább újra sírásba kezdtem.Falfehér volt.Borzalmasan nézett ki.Vegyes gondolatok zajlottak bennem. Őrült érzés.Minden az én hibám.Minden az ég világon.Mindig csak a bajt csinálom.Nekem sem kéne élnem.Amúgy sem érdemelek meg egy ilyen lányt.Ő túl jó hozzám.Én csak a baj csináláshoz értek..Megfogtam a kezét majd ráhajtottam a fejemet.Érezni akartam az illatát.Én annyira szeretem.Tudnia kellett volna. Én mindent megtennék érte..mindent.Annyiszor próbáltam vele éreztetni,hogy én törődöm vele és szeretem.Én igazából szeretem.Tényleg nem szerettem senkit még ennyire.És senkinek nem mondtam el ennyiszer azt  a szót,hogy "Szeretlek".Én ha kimondom a szeretlek szót annak tényleg nagy jelentősége van.De sajnos ezt nem mondtam el neki elégszer. Ha felépül és ad nekem még egy lehetőséget akkor minden percben elmondom neki,hogy szeretem!

-Édesem.Kérlek ne hagyj itt.Én nem fogom nélküled kibírni.Kérlek szépen.Ha miattam nem is akkor legalább a szüleidért,Harryért. A srácokért.Kérlek.Ne hagyj itt minket, mi mind annyira szeretünk téged.Mi lesz velünk nélküled?Mi?De ha te meghalsz akkor én is.Én nem akartalak megcsalni.A csaj csókolt meg,kérlek higgy nekem.Imádlak.Annyira,hogyha meghalsz én megyek utánad.Senki sem fog érdekelni.A rajongók sem.Engem csak te érdekelsz fogd már fel kérlek.Nekem te vagy az első igazi szerelmem.Sosem voltam szerelmes,esküszöm most vagyok először.Ahogy megláttam a csodaszép barna szemeidet egyből beleszerettem. A gyönyörű mosolyod. Még ha te nem is vagy megelégedve magaddal.Én így szeretlek ahogy vagy.Minden egyes részedet.Tudod,én ott vagyok veled ha baj van.Tényleg sosem csalnálak meg.De sajnos ezt te nem érted meg. Te vagy az egyetlenem.Te vagy nekem a fény az éjben,Te világítod meg a sötét utakat,A hajnali napsugár belőled árad,A reggeli harmat könnyedből éled,A mosolyodtól leszek én is vidám.De ha nem láthatom mosolyod a lelkem eltipor.Ha egyszer átélhetném veled újra ezt a pár napot,újra én lennék a világ legboldogabb embere.Amíg veled voltam minden gondom elszállt.Sosem éreztem így.Jobban szeretlek,mint bárki mást a világon.Én veled akarom leélni az egész életem.Feleségül akarlak egyszer venni.Nem akartam elhinni azt amit a telefonban mondtál,hogy gyűlölsz.De megnyugtatott amit a levélben írtál.Még mindig jobb lenne,hogy gyűlölsz,mint,hogy ez a micsoda tart életben.Bárcsak én feküdnék itt helyetted.Nekem kellett volna felvágnom az ereimet. Akkor most semmi baj lenne.Én senkinek sem hiányoznék de te mindenkinek hiányzol.Bármit megteszek érted csak kérlek ne hagyj itt.Csak ne..Én belehalok.De kérlek.Ha nem is miattam hanem Harry miatt legalább legyél erős és győzz le mindent.Még fiatal vagy neked élned kell!El kell érned minden egyes célodat.Értem nem csinálhatod ezt.Nem érek ennyit.Sőt, semennyit nem érek nélküled. De esküszöm!Ha te meghalsz én is meghalok.Én beleőrülnék ha te meg halsz és én megélnék NÉLKÜLED.Ez sosem fog megtörténni,én megyek utánad.Talán egy helyre kerülünk és találkozunk.Tudom,hogy nem hallasz és nem is érdekellek már de azért ezt még eléneklem neked:

"At night when the stars
light up my room
I sit by myself

Talking to the Moon
Try to get to You
In hopes you're on
the other side
Talking to me too
Or am I a fool
who sits alone
Talking to the moon

I'm feeling like I'm famous
The talk of the town
They say
I've gone mad
Yeah
I've gone mad
But they don't know
what I know

Cause when the
sun goes down
someone's talking back
Yeah
They're talking back"-kezdtem el énekelni Bruno Marstól a Talking to the moon-t.

 -Szeretlek!-szólalt meg halkan és megszorította a kezem......