31.rész-I'm Sorry.

10 komment után jön a következő rész! :) x Jó olvasást:D

-Szerelmem.-csókoltam meg majd sírásba kezdtem.
-Mindent hallottam.-mondta halkan.Alig bírt beszélni, a szemét nem nyitotta ki,továbbra is csukva volt.A szája szinte lila volt az arca pedig hófehér.
-Amit mondtam mind egy szóig igaz.-mondtam.
-Remélem nem lesz több ilyen csók dolog.-mondta.
-Soha többé. De édesem én tényleg nem akartam megcsókolni.
-Azt hiszem hiszek neked.
-Bízz bennem. Én téged sosem csalnálak meg.
-Annyira jóérzés,hogy tényleg itt vagy velem.
-Tudod,hogy imádlak.-mondtam.
-Próbálom elhinni.
-Ne csak próbáld. Hidd is!Én valóban szeretlek. Tényleg. Az életemre esküszöm.Mindennél jobban.
-Én is szeretlek nagyon.Nem is tudom,hogyan sikerült életben maradnom.Egy időre csak a fényt láttam.Majd hallottam a hangod és küzdöttem.Küzdöttem valamivel,hogy életben maradjak.Talán ha most nem vagy velem tényleg meghalok.
-De itt vagyok.És mindig is itt leszek veled.-adtam egy puszit az arcára.
-Köszönöm!-súgta.
-Én és Harry adtunk neked vért.-mondta.
-Harry most hol van?-kérdezte.
-Kint.
-Mit csinál?-kérdezte.
-Sír.Amióta megtudta,hogy mit csináltál magaddal azóta abba sem hagyja.
-Beküldenéd?Szeretnék vele beszélni.-mondta.
-Természetesen.Addig beszélek a szüleiddel.-mondtam majd indultam ki.

*Barbii szemszöge*
Újra itt volt velem végig.Mindig meggondolatlan vagyok és ilyen butaságokat teszek.De nem bántam meg.Most már tényleg tudom,hogy szeret és,hogy ő tényleg nem csalna meg. Ha nem szeretne akkor faképp hagyott volna.Más biztosan ezt tette volna.Nem is tudom.. nem tudom,hogy Harry most mit érez. Ő is szeret? Ő megtette volna ezt? Vagy talán nem?
-Szia.-jött be sírva.
-Szia Harry.-mondtam.
-Sikerült.-mondta.
-Mi?-kérdeztem.
-Felébredned.-mondta.
-Igen!Sikerült.-fogtam meg a kezét.
-Erős vagy. You are stronger.-mondta.
-Nem. Nem vagyok erős. Akkor lettem volna erős ha meg sem teszem ezt.
-De ha te nem vagy erős akkor most nem beszélgetnénk hanem valószínűleg te most a mennyországban lennél.
-Igazad van.Mindenben..
-Az amit írtál a levélben..
-Igen?
-Te járnál velem?-kérdezte.
-Igen!Borzasztóan közel állsz a szívemhez.Már majdnem annyira,mint Zayn. De én valahogy Zaynt jobban szeretem.
-Ohh...
-Bocsánat!-simítottam meg a kezét.
-Megértem!Én nem fogok közétek állni. De ha meggondolod magad tudod én mindig ott leszek.Ezt most nem csak úgy mondom.
-Tudom.Én bízom benned.-mondtam.
-Bennem bízhatsz is.Megígérem én sosem fogok neked csalódást okozni.-mondta.
-Tudom..tudom Harry.
-Talán Zayn-t nem fogom tudni sosem helyettesíteni de Harold Edward Styles mindig itt lesz.
-Olyan szép zöld szemeid vannak.-mosolyogtam.
-Oh, ez az első bók amit mondtál.-láttam,hogy belepirul.
-Piroska.-nevettem.
-Bepirultam?-kérdezte nevetve.
-Be.Fürti.-nevettem.
-Ne csináld már ezt. A végén már tiszta piros leszek.-nevetett.
-Az a célom.-mondtam.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is.-válaszoltam.
-De én sokkal jobban.
-Tudom..sajnálom.
-Mit sajnálsz?-kérdezte.
-Azt,hogy nem beléd lettem szerelmes.
-Miért sajnálod?
-Nem tudom..
-Már nem szereted Zayn-t?
-De!Imádom!
-Akkor?
-Olyan nehéz.Én téged is szeretlek, de őt jobban.Nem tudnék választani és kérlek ilyet soha ne is kérjetek.
-Nyugalom.Nem is fogunk.Én megértem,hogy te Zayn-t sokkal jobban szereted,úgyhogy nyugodj meg én ilyen nem fogok kérni, és Zayn sem fog.
-Aranyos vagy.-mondtam mosolyogva.
-Tudom.-mondta,majd kihúzta magát.
-Ego majom.-nevettem.
-Hát még jó hogy.-nevetett.
-Nem akarok itt feküdni!-kezdtem sírásba.
-Reméljük hazaengednek.
-Hátha..
-Bár ma még biztos nem.Még szerintem holnap sem. Max holnapután. Olyan fehér vagy mint a fal.-mondta.
-A sok vérvesztés miatt gondolom.
-Hát bizonyára.
-Köszönöm,hogy adtál vért.-mondtam majd közelebb húztam magamhoz és adtam egy puszit az arcára.
-Nincs mit. Akit szeretünk annak mindent megadunk.Vagy legalább is én mindent megadok annak akit szeretek.
-Imádlak Harry Styles!-mondtam.
-Én is.-hullott ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne sírj!-töröltem meg az arcát.
-Nem bírom nézni,hogy ilyen rosszul vagy.
-Nem vagyok rosszul csak a kezem fáj meg a fejem.
-De akkor is.-mondta.
-Mindent sajnálok..-mondtam.
Hirtelen csönd lett. Mindketten gondolkodtunk.Gőzöm sem volt róla,hogy vajon mire gondolhat.De ilyenkor amikor van lehetőségem gondolkodni mindig elkeseredem.Mert minden rossz eszembe jut. Nem tudom feledni.Valószínűleg ez a dolog is megfog bennem maradni.Semmi rosszat de jót sem nem tudok elfelejteni.Sajnos ez vagyok én. Akárhogy próbálni fogom elfelejteni mindig eszembe fog jutni,ahogy vágtam a kezem. Ha ránézek a kezemre biztosan egyből befog ugrani a kép.De az érzés akkor is megmarad bennem,hogy egy másik lánnyal csókolózott. Én megbocsájtottam neki, hisz ő nem akarta,de nem fog ez sem feledésbe merülni úgy érzem.
-Zayn nem hibás tudnod kell.-törte meg a csendet.
-Tudom,de..
-De?-kérdezte.
-De nem fogom elfelejteni ezt,hogy egy másik lánnyal csókolózott.
-De próbáld meg.
-Miért?
-Szeretitek egymást. Ilyen csicskák nem állhatnak közétek.
-Nem,de..
-Semmi de.-vágott közbe.
-Miért nem?-kérdeztem.
-Felejtsd el a de szót.
-Miért?
-Mert az egy gonosz szó.
-Egy szó,hogy lehet gonosz?-kezdtem nevetésbe.
-Egyszerűen.
-Ha te mondod.-nevettem tovább.
-Nem vicces ám.-kezdett el ő is nevetni.
-Jobban vagy szerelmem?-jött be Zayn.
-Persze.-mondtam.
-Hallom elvagytok.-jött a másik oldalamhoz.
-Aha.-mondta Harry.
-Örülök.-csókolt meg.-közben láttam Harry-t,hogy azért kicsit féltékeny.
-Kimenjek?-kérdezte.
-Nem.-mondtam.
-De megyek.Kettesben hagylak titeket.-mondta.
-Rendben.-szóltam.
-Sajnálom,hogy a tv-ből kellett megtudnod.-mondta.
-Nem baj,már mindegy.-mondtam.
-Féltem elmondani a telefonba.
-Miért?
-Mert tudtam,hogy valamit tenni fogsz.
-Talán ha elmondtad volna akkor nem reagáltam volna rá ilyen rosszul.
-Személyesen akartam tisztázni. Nem gondoltam,hogy ennyire felfújja a sajtó.
-Pedig tudhatnád.
-Jó,igazad van.-mondta.
-Sajnálom,hogy ez történt.-mondtam.
-Én is.Hidd el én is.Nagyon..-mondta.
-Már nem hiszek semmiben.
-Miért?
-És még megkérdezed,hogy miért?
-*bólintott*
-2nap alatt szétesik az életem.
-I'm Sorry.-gördült le az arcán egy könnycsepp.
-Nem kell semmiért bocsánatot kérned.-mondtam.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte.
-Mivel mi lesz?
-Velünk.
-Hogy érted?
-Ugye nem akarsz szakítani velem?Ugye nem hagysz el?-kérdezte....